Jaj,megint tél!

Kedves Feleim!

Olyan szép idő volt , a biológiai órám már teljesen tavaszt jelzett.Jó,jó,tudom.Februárt írunk,belefér.Mégis zavar,hogy a természet úgy incselkedik velünk,mint egy rátarti,szeszélyes szűzlány,aki nem tudja,mit akar.Meg persze az is,hogy a filozófia magasságokból kicsit lejjebb ereszkedjünk,hogy a múlt héten tévedésből a benti félcipőmben jöttem haza Kaposvárról,a téli ott maradt.Kénytelen voltam egy ezerforintos (!!!) teszkógazdaságos magasszárút beújítani,hogy ne merüljek el a térdig érő hóban.A derekam lassan helyrejön.Rendészúr persze,olvasván a wiwes üzenetet nagy betegségemről,nem állta meg epés megjegyzések nélkül, utalva bizonyos lepedöakrobatika-túlzásbavitel nevű tünetegyüttesre,melyről a szakirodalom mostanában cikkezik,és férfiakat támad meg, és olyan közösségekben fordul elő,ahol az ivararány olyan 1 a 9-hez a hölgyek javára.Hát igen,azt hiszem,ennek utána kell néznem...

beszélgetés

Primadonna:Ja, ezt el kell mesélnem.Volt egy viharos kapcsolatom, aminek véget vetettem.
Bika: Na, és most minden ok?

Primadonna:Azt hiszem, igen. De a pasi nem akarta tudomásul venni. Másnap ugyanúgy hívott, virág, újabb és újabb szerelmi vallomás. Hiába mondtam, elég, csak jött, keresett, zaklatott.

Bika: Hát igen, ez nem egyszerű. És?

Primadonna: Egy újabb kellemetlen közjáték után, amikor állati kínos helyzetbe hozott a barátaim és még mellé a munkatársaim előtt, úgy döntöttem, végleg pontot teszek az ügy végére. Felmentem a lakására, szétborogattam mindent, elmondtam mindennek, módszeresen hozzávagdostam a polcról az összes könyvet, aztán sarkonfordultam és otthagytam a romhalmaz kellős közepén.

Bika:Hmmm. Tudtam, hogy temperamentumos vagy, de ennyire? És hatott a dolog? Megértette?
Primadonna: Igen, a dolog hatott, talán túlságosan is.
Bika:Ezt meg hogy értsem?
Primadonna: Ahogy mentem le a lépcsőn, rádöbbentem, hogy most tényleg vége, se több hívás, se virág, aus, ende, finish. Olyan fura ürességet érzek, már-már olyan, mintha hiányozna....

alkalmi

Úgy döntöttem, láncdohányosból alkalmi füstölővé képzem át magam. Szó ami szó, lassan a napi két doboz is megvolt, tennem kell valamit. Aztán el kezdtem gondolkozni, mit is jelent az alkalmi. Alkalmi vétel, alkalmi szerető, alkalmi áruház....Hmmmm. Ha csak az alkalomra várok, hogy rágyújthassak, hát az lesz mindig. Most épp rohadt szomorú vagyok, mert fáj a derekam és kimarad a holnapi görbe este koncertestül, kicsapongásostul, ergó a dekk alkalom arra, hogy lenyugtassom. A reggeli kávé cigi nélkül szar, de a szomszéd Lindi átjön tarhálni, itt az alakalom, egyet nekem, egyet neki.Valami mást kell kitalálnom, a zéró és a végtelen közt valami olyan középutat, amikor az ember tényleg élvezetből füstöl, nem pedig a nikontinéhség miatt. Talán az alkalom fogalmát kell pontosabban meghatározni. Pl buli, családi ebéd,találkozás XY-nal.... Valahogy nehezen forog az agyam most, és ez a fura kesernyés íz a számban, és 20 másodpercenként mintha egy malbisdoboz úszna át a képernyőn, és honnan jön ez a fínom dohányillat, jajjjjj, fön még talán van egy ízesített szivarkám ......
Na jó, Skacok, csesszétek meg! Elég volt, adjatok má' egy cigit!!!!!!

beindult a gőzhenger

Kedves Feleim!

Idestova egy hete lesz, hogy utóljára írtam. Hát igen.A vizsgaidőszak langymelege után tényleg ezerrel beindult minden. Sőt, már a múlt hét is a szervezkedés- tervezkedés jegyében telt.Szükség is volt rá. Biztos ismeritek azt, mikor az ember arra vár, végre történjen valami, aztán meg hirtelen, mikor valami megzavarja az állóvizet, az események egész sorát indítja el, az ember csak sodródik és kapkodja a fejét. Valahogy én is így vagyok most, már-már kétségbeesetten próbálok lavírozni a különböző feledatok, felkérések, turnék, baráti és egyéb meetingek között. Viszont nem véletlenül vártam annyira a hétvégi szülinapi bulit Debrecenben.Volt tanárom 70. szülinapjára újra összejöttek az ötven letanított évből a növendékek.És vannak páran. Felköszöntöttük az Öreget, csellóztunk egy jót, utána pedig szabadjára engedtük a beszélgetésnek, mesélésnek azt a folyamát, amely csak a közös gyökérrel rendelkező, egyazon szubkultúrához tartozó embereknek adatik meg. Persze néha igencsak gondolkodni kellett, ki -kicsoda, mert az idő azért halad, és mindanyian változunk, sajnos leginkáb öregszünk. Szokásomhoz híven igyekeztem ezen kívül is mindenre és mindenkire egy kis időt szakítani, de nem igazán sikerült. Mivel kiszolgáltattam magam egy baráti szívességnek, pont ott nem tudtam igazán időzni, ahol leginkább szerettem volna.Az időhiány miatt aztán elhagytam a telefonom, személyi és jogsi nélkül furikáztam a városban, és úgy egyáltalán mindenféle buta helyzetbe kerültem. Pl a jó előre elkészített kottacsomag, az ajándékba szánt borok mind ottmaradtak a jó öreg Kapozsváron, ahonnan eleve két óra késéssel indultunk a kollégám szuttyogása miatt.Mindezekkel együtt is úgy érzem, sokféle szempontból feltöltöttem az aksikat.

Az utóbbi időben már tettem megjegyzéseket a vonatozással és a vasutasokkal kapcsolatban. A tegnapi nap sikerült újabb kellemetlen élménnyel gazdagodnom. Ugyanis leszakadt a felsővezeték, a kékkabátosok tudták ezt, de hagytak minket felszállni. Aztán megálltunk Gödnél, ahol is közölték, határozatlan ideig nem megy a szerelvény tovább. Egy ismerőssel leszálltunk, kilómétereket gyalogoltunk a buszig, és kb másfél órás késéssel be is értünk.Persze a csatlakozásnak annyi volt, így 11 helyett du. 3-ra értem a kegyetlen-egyetemre. A bajt tetézte, hogy elfelejtkeztem róla, hogy már nem vagyok húsz éves, a nehéz táskával átugrottam egy árkot, a derekam meghúzódott, úgyhogy most csillagokat látok, beszedtem egy marék fájdalomcsillapítót, de még semmi hatás. Ezzel a vasúttal mindig van valami, ha meleg van, az a baj, ha fagy az a baj, a fúj, az a baj, mi meg szívunk, mint a torkosborz. Lehet, hogy a kékkabátosok túl sok Belgát hallgatnak.De én előbb-utóbb valamelyiknek kitekerem a nyakát. Nem tudom, a hétvégi edzőtáborral és a Kispál koncerttel mi lesz? Bár még csak szerda van...

A kölök beszól

Kedves Feleim!

Múlt hét pénteken,atyai kötelességemnek eleget téve,elzarándokoltam életem egyik főműve,Roncsa lányom iskolájába,szülői értekezletre.Nem szeretnék közhelyeket puffogtatni,miszerint a pedagógusoknak a pedagógus-gyerekekkel és pedagógus-szülőkkel van a legtöbb gondjuk, bár ebben sok az igazság,de több mint húsz éves tanári tapasztalattal a hátam mögött,melyben három év ofösködés is volt,talán lehet némi fogalmam,hogy kéne mennie a dolgoknak.Azt is el kell mondanom, hogy egyházi gimiről van szó,aminek kiválasztásakor sokat nyomott a latba,hogy tanítottam ott pár évet,ismerem a kollégákat,az Izgatóbácsit,akinek ha köszönök, laudetur Jesus Christus, in aeternum amen helyett azt monjda, hagymáel,mizujs?Sajnos Ofőnéni késöbb került oda.Már az első szülőin letette a névjegyét.Mikor a lehangoló élmény hatása alatt,kétségektől gyötörve autóba ültünk,csak annyit tudtam mondani:ez egy fasz.Életem Párja pedig:ez egy hülye picsa.Jaj,most jut eszembe!Tegnap esküt tettem Szentborbálának,hogy nó mór rúd ikszpresönz in my rájtingz,óldau déj hev pauörfúl sztájlisztik veljú.Átfogalmazom.Ez egy hímtag.Ez egy butuska végbélnyílás.A kölök előtt persze hallgattunk.Ám három nap múlva,mikor a kölök hazatolta a bicajt a suliból, a csácsumiapuci utáni első mondata az volt:apa,ez a nő gáz,vagy inkább ultragáz.És a megfogalmazás azért ilyen visszafogott,szofisztikált,mert még erős benne a szülei,a felnőttek,a tanárok iránti respektus,ami,mint tudjuk,később egyre gyengül.Ilyen előzmények után érkeztem a suliba,ahol Ofőnéninek az eddig megismert rossz tulajdonságai mellé sikerült újakat felvonultatni.Például nem tesz jót egy jobb sorsra érdemes szülőnek,ha azt látja,hogy akire a gyerekét bízta,úgy viselkedik,mint egy elemis kislány,aki bepisilt,mert nem mert kikéretkezni a vécére,és nem tud mit kezdeni a rakottszoknyáján lefelé,matrózblúzán felfelé terjedő folttal, a lecsorgó lével,amiben fehérzoknis lába a pántos cipőben tocsog.Meg az se,hogy abszurd drámákon,szabad versen,Jancsó-filmeken edződött intellektusommal se sikerült megfejtenem,vajon a logika és rendszer nélkül összedobált mondatoknak mi a fenyő értelme van.Minek fizetettnemiaktusozom itt az időt.Már láttam,ahogy Ülőbika főnök Ofőnénit kekaratézza,felapritja,megskalpolja,fejét lándzsára tűzi,hogy a gonoszt riogassa.A végén ottmaradtam,hogy bemutatkozzak és érdeklődjek.Ofőnéni láthatólag gondban volt,mikor a vezetéknevem meghallotta.Csak a lányom keresztneve gyújtott kis szikrát.Ááá,Roncsa,aki udvariasan,kultúráltan,de mindig megmondja a tuti!Hát,Feleim,ha ez tényleg így megy déj báj déj,nem csoda,hogy a kölök beszól.

a szajré

Tisztelt Bíróság!

Töredelmesen bevallom, beálltam fatolvajnak.Ez még akkor is igaz, ha mások által már kidobott fenyőkről van szó. Tegnap este, ha úgy tetszik az éj leple alatt, az autó után kötöttem őket és behúztam az udvarra. Két nagy, több mint 3 méter magas fa lett a szajré, kb 20 centi átmérőjű törzzsel. Már le is gallyaztam, összefűrészeltem öket. most egy biztonságos helyen száradnak.Tudom, hogy tettem megbocsájthatatlan és egyetemi oktatóhoz méltatlan. Pláne, hogy nyereségvágyból követtem el. Történt ugyanis, hogy megjöttek az ehavi csekkjeim, többek közt a gáz, és már a rájuk vetett első pillantás komoly kardio-vaszkuláris problémákat okozott. Bár nem vagyok egy fejszámoló-zseni, de rövid idő alatt átláttam, hogy a költségvetés borul, a gatyámból kilógó seggem egyre nagyobb felülete válik láthatóvá, már közel az egész. Tavalyelőtt vettem a nappaliba egy lemezkandallót, ami az alsó szintet befűti, vettem hozzá brikettet meg fát. De karácsony környékén rohadt hideg volt, még mellé mindenki otthon tanyázott. A gázóra meg pörgött, mint a motolla. A fa is rohamosan fogyott. És akkor január elején kiszúrtam a két kidobott fenyőt. Legalább 50 kg tiszta tüzifa. Kerülgettem, nézegettem, egyik este, persze sötétben, megpróbáltam kézzel megmozdítani, de túl nehéznek bizonyult. Ezért azt eszltem ki, hogy a vontatókötéllel az autó után kötöm. És hétfő este, próba után megtörtént a dolog. Szerencsére senki se látott, kicsit köd is volt. Meg kell mondanom, hogy nem érzek semmiféle lelkiismeretfurdalást. Hiszen a fizetésem az egyetemen öt éve egy fillért se emelkedett, miközben az árak az egekbe szöktek. Az euró mostani "szárnyalásáról" meg ne is beszéljünk. El kéne mennem Londonba egy állásinterjúra, maga az állás Abu-dabiban lenne, de az időpont szar, nincs pénzem a repjegyre, a doktorim következő részletére. Különben meg tök méltatlan, hogy ennyi év meló után, sikerekkel a hátam mögött, filléres gondokkal kell szembesülni. Nagy marha voltam, mikor néhány évvel ezelőtt nem mentem el Amerikába. Csak hát én magyar vagyok, itt szeretnék alapvetően boldogulni.Tisztelt Bíróság! Bízom benne, hogy a fenn közölt tények, és töredelmes beismerő vallomásom fényében helyesen és számomra kedvezően fog dönteni. Ja, és ha lehet, azt a két törött tölgyfa széket elvinném gyujtósnak, és kérem, szóljanak, ha azt a kopott, de masszív emelvényt, amin a tisztelt Bíró úr ül, ki akarják dobni, én elvinném....

a mi me gusta mucho

http://www.youtube.com/watch?v=p8hKL_WANKU