Kedves Feleim!

Nemm írok a késlekedő tavaszról, sem a Nagyfim által az autópályán átélt hófúvásos kalandokról. Arról kell írnom, hogy  mennyire fellélegeztünk, mikor hónapok bizonytalansága és küszködése után Életem Párja végre munkát kapott Ausztriában. Mégmellé egy jó helyen, amit szeret és ahol szeretik. Sajnos mostanra eléggé felgyúlt a feszültség itthon, mert akármennyire nagyok már a srácok, akármennyire igyekszem is megtenni mindent, a család így csonka. Nagylányom elveszítette a telefonját, már másodszor, és én persze kiakadtam, ő meg arrogáns volt, így rendesen összevesztünk. Aztán lefekvés előtt bementem hozzá és zokogva panaszolta, mennyire rossz ez a helyzet. Azt hiszem, egy apának nincs rosszabb, mint a gyerekét sírni látni és panaszkodni hallani, hogy hiányzik az édesanyja, meg a korábbi nyugis otthoni  meleg. Hiába, a gyerek azért még 18 ébvesen is gyerek, a pasi, a haverok nem pótolják a biztos hátteret. Rövid távon nem látok megoldást.... Egy tanári fizetésből nem fogunk kijönni, ha Életem Párja hazajön és nem tud dolgozni, se Tb, se nyugdíj. És a Nagylányom most éretteségizik, ha máskor nem, most biztos szüksége lenne minden támogatásra. Nagy dilemma ez....

Kedves Feleim!
Tudom, hogy közhelyes, röhelyes, gyerekes stb....De nem lehetne még vagy két hét szünet? Mért holnap kell menni, mért nem csak hétfőn? Légyszi-légyszi-légysziiiiiii!!!!

Kedves Feleim!

Nemsokára karácsony, de nekem eddig a hangulatból csak az ünnepet megelőző idegbaj jutott.Sajna. Már azt hittem, elborítanak a hullámok és egyedül vagyok a kínjaimmal a világon. Volt egy hétvége, mikor a lányom szalagavatója volt szombaton, vasárnap az egyik melóhelyemen ugyanez, hétfőn meg egész napos rendezvényezés, felváltva fellépegető együttesekkel, akikt én vezetek. Hát ez már sok volt a jóból. Már ott tartottam, hogy elalvás előtt bedobtam egy fél üveg bort, ami nem szokásom.De tök véletlenül, avagy épp sorsszerűen összefutottam néhány régi kedves emberrel a múltból, elsősorban persze a cybertérben. Rá kellett jönnöm, hogy mások is szarban vannak, generációm színe java utcaszéli szarkupacként vegetál és cidrizik, hogy legyen melója, ki tudja fizetni a gázt, a kölök tandíját, stb. A sok panasz ellenére mégis csak jó volt dumálni a régi szép időkről, érezni, hogy fél szavakból is megértjük egymást.
És ne feledkezzünk el a boxolásról. A fiam kezdett kickboxolni, én eleinte csak néztem őket, aztán az edző mondta, álljak be. Kicsit aggódtam, sok éve nem verekedtem már, de egész jól belejöttem. Igazán kiváló stresszoldó. Persze a monoklikat néha magyarázgatni kell.... Szeptember óta a lányom is jár, aki torkig lett a kajakozással. Szóval kéretik vigyázni! A familia veri déndzsörösz.

Itt és most

Kedves Feleim!

Már-már tényleg úgy tűnt, bloggerkedésem véget ér. Pedig valamikor előző év telén az iskolába érkező új kolléga, akivel azóta is szorgalmasan koptatjuk a Déli lépcsőit és szürcsöljük a gyanús állagú és ízű gépikávét, egy reggeli beszélgetés során, mikor megemlítettem a blogolást, fejéhez kapva csak annyit mosndott: Tudtam, biztos voltam, hogy blogger vagy! Blogger. hmmm talán egy kicsit túlzás... mondjuk így posztolok néha. Csakhogy most szar idők járnak rám, egyedüli családfenntartó lettem és be kell vallanom, nem bírom a gyűrődést úgy, mint régen. Rengeteg a meló, ide-oda szaladgálok és próbálom összetartani a családot, az együtteseimet és saját magamat, több-kevesebb sikerrel. És egyáltalán nem vígasztal, hogy sokmindenki másnak is szarul megy, a volt tanítványaim kétharmada már külföldön van, és  más is kivan a rákosi időket idéző kormányzásból, a talpnyalókból meg a gyáva pitiánerekből. Most kellene gyorsan megjavulni mindennek, mondjuk azonnal. Aztán vennénk egy nagy levegőt és blogolhatnánk nagy vidáman, míg a halál el nem választ. Iterum dico, hic et nunc!!!! 

pont egy éve

Kedves Feleim!
Tegnap egy éve írtam utóljára. A dátum nevezetes, a lányom szülinapja. Tegnap ünnepeltük életem egyik főműve 18. szülinapjáz. Értitek? Ti-zen-nyol-ca-dik!!!!!nagyon durván eltelt az idő.....Emellett eltörpül minden egyéb, a nejem öthónapos munkanélkülisége, az egyetemi állásom megszűnése, hogy láttam hétről hétre a leépülést, a hosszú évek alatt megteremtett értékek semmivé foszlását, a kórusom tagjainak anyagi, egészségi, szellemi leépülését... hosszan folytathatnám. Ám a srácaim kárpótolnak, okosak, szépek, sikeresek. És a tegnapi meglepetés parti bombasztikusan sikerült. Mi kell még?

Rohan az idő

Kedves Feleim!
A lányom ma tölti a tizenhetet. Te jó ég!!!!! Mindjárt érettségizik, férjhezmegy, gyerekeket szül etc....Öreg vagyok, mint az országút!

országomat egy kiadós alvásért

Kedves Feleim!
Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok már húsz éves. Már nem megy az éjszakázás, koránkelés, nemalvás....Persze a tanítás is leszívja az ember energiáit rendesen, de egyre nehezebb regenerálódni. Például az olvasásá annak idején segített, most is próbálkozom erősen, de valami nem kerek, az év vége beláthatatlan messzeségben van még.Ide nekem egy végigalvós hétvégét!!!!!
Mostanában rákattantam Isabel Allende és Vargas LLosa könyveire, ezt azt eredetiben is megszereztem és nagyon bejön ez az un. mágikus realizmus. Meg úgy egész Latin-Amerika. El kell jutnom oda hamarosan!!!!!! Esperame Buenos Aires!!!!