2009. július 13., hétfő

ez nem a bulik nyara

Kedves Feleim!
Bizony, a cím igaz.Most se időm, se energiám, és ami a legrosszabb, pénzem sincs partizásra. Pedig időről időre megmozdul a lábamban a bugi, bár aki ismer, tudja, nem vagyok a parkett ördöge és fesztivál meg akad bőven. Szombaton egy családi party alkalmából bepróbálkoztam a megfelelő alkoholszintet elérni legalább, de fél liter tömény se bírt legyűrni. Szomorú, nagggyon szomorú!Hallatlanul bosszantanak a nyavalyás anyagi bajok is, bár most a srácaim ürítették ki a családi kasszát elég rendesen. Majd redukálom a cigit meg a kaját. Hmmm, három kilót fogytam az utóbbi időben, még mellé diéta nélkül. Persze ennek még semmi látatja nincs, talán a tizedik kiló után, ha úgy alakul. Az edzegetés viszon elég jól megy. Megtaláltam a fiam ugrókötelét, amit megvetettek velünk, de sose használták. Na, mondom, Öreg Hobó, gyerünk! Kölyökkoromban nagyon ment ez nekem, de most hamar elfogyott a szusz, a szemem előtt 10 perc után vörös karikák ugráltak és olyan izomlázam lett, mint a fene. Hát igen A kor. Életem Párja ma hozza haza életem két fő művét az edzőtáborból, már nagyon hiányoztak. Szentimentális barom vagyok, mi? Kíváncsi leszek, észreveszik-e a kicsit megjavult családi légkört. Kb egy hete Anyám és Életem Párja üvöltözésig menő vitába keveredett, és úgy tűnik, azzal, hogy mindenki kiengedte a gőzt, talán mégis sikerül vamiféle modus vivendi-t kialakítani, mert már nagyon untam, hogy mindkettő nekem szidja a másikat. Mondjuk most /is/ Anyámnak volt igaza, de én meg nem csaphatom agyon gyerekeim anyját minden alkalommal, ha hülyeséget csinál.Na, bízzunk a legjobbakban!Újra rácsodálkoztam tegnap, hogy olvassák a blogomat, jóllehet kommentárokkal nem halmoznak el. Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel, olvassák-e. Mégis inkább az önkifejezés a cél. Egyszerűen szeretek írni. És persze blogokat olvasni is, igazi kikapcsolódás jelent.Szóval, kedves Feleim, olvassatok és kommentáljatok, és írjatok, hogy olvashassam!

2009. július 9., csütörtök

Sára

Kedves Feleim!
Sára, a vizslánk meghalt. Pontosabban el kellett altatni, mert daganata volt. Nem tudok megszabadulni a rossz érzéstől, hozzánk nőtt, szerettük és üres nélküle az udvar. Nem is gondoltam, hogy ennyire rossz lesz.Tíz évig élt velünk....

2009. július 7., kedd

itt a nyár, munka vár

Keeedves Feleim!
Magam mögött hagyván a tanév viszontagságait, ezerrel elkezdtem szervezni a következő szezont. Perverz, mi?És készül a doktori dolgozatom, woouuuuu!!!!!Persze nem épp rohamléptekkel, de készül. A srécaim edzőtáborban vannak, életem párja dolgozik, nyugi van és az agyam is fog, esténként edzegetek.Legutóbb pl ugróköteleztem.Hmmmm, régebben kicsit jobban ment, pontosabban jobban bírtam, de hát a kor.Tudjátok....És szépítkeznem kell. Reggel, mikor a tükörbe belenéztem, king-kong, rumcájsz és hulk keveréke nézett rám vissza, csak lapockáig érő hajjal. Szóval elő az ollót és szakálvágót!Ja, majd elfelejtettem.Bella jelent meg a cybertérben kb tíz év után. Azt hiszem, lesz miről pletyóznunk!

2009. június 15., hétfő

Év vége?Na hiszen!!!!

Kedves Feleim!
Bevallom,velem született naivitásommal azt hittem,ahogy közeledik a tanév vége,egyre kevesebb melóm lesz és több időm blogolni,olvasni,haverokkal találkozni.Hát nem így lett.pl tök feleslegesen napokat töltöttem az egyetemen,a fiam csellóvizsgája miatt többet gyakoroltam mint ő /Kati néni és Miklós bácsi ugyanis úgy döntött,fuck you both,lerövidíti a Vivaldi-versenymű kíséretét,amit a fiam már jól megszokott,mondván,apuci majd begyakorolja vele otthon,úgyhogy bucira zongoráztam magam az utolsó három napban/és még itt van előttünk életem másik főműve nyelvvizsgája,ami egy külön téma.Először is a kölöknek már tele a bugyra a tanulással,viszont a legnehezebb vizsgát választotta.Naponta több órát foglalkozom vele,álmomban a globális felmelegedésről és a mézes csirke elkészítéséről beszélek angolul.uhhh!azt hiszem,itt az ideje egy szigorúan terápiás sörözésnek!!!

2009. május 30., szombat

Verseny,részvétel,győzelem

Kedves Feleim!
A kayakfronton beindult az élet,és nemcsak a srácaimnak,akik effektíve versenyeznek,hanem apuci és anyuci is sorompóba kell,hogy álljon.A gyerkőcöket hozni-vinni kell, emellett lelki segélyt is nyújtani a verseny közben előforduló kisebb-nagyobb drámák idején.És persze az ember tövig rágja a körmét miattuk,sokkal inkább,mint magáért,pedig tudja,hogy az élethez kétségkívül szükséges keménységet másképp nemigen lehet felszedni.De mégis,a gyomor görcsbe rándul,a lélegzés felgyorsul,a kölök erőfeszítését mintha a saját izmaidban éreznéd.Csak sikerüljön minden,mert azért a gyözelem is fontos!!!arriba,chicos!!

2009. május 27., szerda

I love computer

Kedves Feleim!
Valaki, aki nagyon penge a számítógépes dolgokban, meg tudná mondani, hogy a lófütyiben létezik az, hogy egy egyetemi rendszer pár naponként elfelejti a szegény pór usernevét és jelszavát? És nem mellesleg eltünteti az összes, már eddig bevitt jegyet? Egyébként se voltam soha egy adminisztráció-bajnok, de ezek után meg méginkább tele a hócipőm az egésszel. Azt hiszem, ma felkoncolok egy-két, magát nagyképűen rendszergazdának tituláló, homo erectus fajba tartozó egyedet, mégha a négy mancs fel is jelent állatkínzásért.Ülő Bika övén ma friss skalpok fognak lógni, annyi szent!

2009. május 25., hétfő

blog

Kedves Feleim!
Megint olyan kedves dolog történt velem blogolvasás közben. Egyik kedvenc bloggerem argentinából Jaquelin du Pré, tragikus sorú francia gordonkaművészről írt én meg kommentáltam.A válasz-kommentbe magyar szöveg is került, amit az illető valószínüleg szövegfordító programmal írt. A szöveg eleve nagyon kedves, hmmm, néha az ember több kedvességet kap így, mint azoktól, akikről azt hiszi, hűdenagyon szeretik és fontosnak tartják őt, de belekerült egy édes félrefordítás is. Ugyanis a spanyol "pero" szó, egyrészt jelent almafát és azt is, hogy de. Így a szöveg így hangzott:
Jó reggelt! Nagyon hálás vagyok önnek és szilárd meggyőződésem, hogy bánat felfogás dolga, almafa valóságos Isten áldása mert különben megtanul.
Megpróbáltam visszaforgatni spanyolra.Íme:
Buenos Dias!Le agredezco mucho, pero estoy convencido de que la tristeza es una manera de aprender, y es una gracia de Dios!