Kedves Feleim!Úgy alakult,hogy 14 éves koromtól folyton vonatozgatnom kellett.Először a hírhedt fekete vonattal jártam,Mátészalka-Pest-ingázó,aztán jött a Pest-Kaposvár vonal.Azt hittem,a vasút nem tud már újat mutatni negatív irányban,de sajnos tévedtem.Itt ülök a kelenföldi pályaudvarnak csúfol szemétdombon a hajléktalanok között,a kosz,húgyszag elviselhetetlen.Sárbogárd környékén vágányzár van,az Ic kerül és semmi garancia,hogy Dombóváron elérjük a csatlakozást. A vasutasok és az utazók is ingerültek.Király kis nap lesz ez...

itt vagyok, ragyogok /?/

Kedves Feleim!
Eltelt a nyár és nem írtam semmit, pedig történtek dolgok.Most újra dübörög a diplomagyár, és le is szívja minden agyamat. Inkább olvasok, aztán majdcsak megjön az ihlet is. Jelen pillanatban legszívesebben azt tenném, hogy az erre megfelelő partnerrel jól leinnám magam, Depeche Mod-ot és Hobót hallgatnék a padlón ülve, hátam az ágynak támasztva. De ki szereti már az ilyen ősrégi zenéket, a lassú, beszélgetős agysejtpusztítást? A múltkor azon kaptam magam, hogy táncolhatnékom van, ezerrel szólt a kedvenc régi rakenroll. DE aztán valahogy megláttam magam, az öregedő hobót a táncparkett közepén. Szánalmas, irónikus kép volt.... Pedig milyen jót tudnék most is ordítozni......