Az a helyzet

Kedves Feleim!

Az a helyzet, hogy az éjszakát kórházban töltöttem.Úgy néz ki vesekövem van, be is görcsölt, ahogy kell.Életem párja előbb nem vette komolyan, aztán meg,e miután a fejem hol vörösre, hol zöldre váltott, nagyon megijedt. És jött az ügyelet, ökörnek is elég fájdalomcsillapító injekció, aztán a kórház.Ahogy vergődtem a kórházi ágyon, teleaggatva infúzióval meg minden egyébbel, volt egy pont, mikor lepergett a film. Nem nagyon félek a haláltól, igazából csak az járt a fejemben, hogy mi lesz a srácaimmal, ha velem történik valami. De reggel hazengedtek, most meg semmi bajom sincs, a fiatal dokival meg megtárgyaltuk, hogy pl a sör meg a mozgás segít a követ kihajtani. Olvastam egy csomót, meg fordítottam is mindenfélét és folytattam az angol nyelvű blogomat.Annyira vicces,már felvettek néhányan a listájukra, persze leginkább hölgyek, pedig a stílusom sokkal szegényesebb, mint magyarul. NO comment.Fura, hogy a zongorázás is milyen jól ment, meg a memorizálás.Valahogy csak túl leszek a jövő heti koncerteken is, aztán jöhet a húsvéti nyúl és ami ezzel jár.

Jaj,de régen...

Ha hamvas tizenéves szűzike lennék a múlt század 30-as éveiből,így kezdeném:Kedves naplóm!ne haragudj,hogy elhanyagoltalak!De mivel nem vagyok az,maradjunk ennyiben:Cső blogicám!Ne légy zabos,hogy hanyagoltalak egy bolhatöknyit!Az ábra az,hogy eléggé szét vagyok esve egy ideje. Szétszórtságomra jellemző,hogy a spanyolóra után,jóllehet taxival jóttem vissza az egyetemre,sikerült úgy elgondolkodnom,hogy elfelejtettem bemenni az órámra.Ráadásul a kollégám rezignált mosollyal megkért,ha lehet,ma már többet ne zárjam rá az iroda ajtaját,ha elmegyek,ő meg még benn ül,mert ilyenkor olyan fura klausztrofóbia tör rá.Ez a fránya tavasz is csak hiteget,hideg böjti szelek fújnak.A keddi próbára benyestem azt a spanyol tapsolós nótán fejből a kísérettel együtt,erre a fél csapat nem jön,mert szakest van.Majd kíváncsi leszek,jövő héten mi lesz,mert nekik is kotta nélkül kell nyomni,a tapsikolás mappával a kézben kissé nehézkes.És az egyenpóló.hmmm.Természetesen eltökítettem a cetlit,amire a lányok felírták,kinek mi a mérete.Így aztán a névsor alápján emlékezetből kellett a dolgot a megrendelőhöz megsaccolnom,ami,ismervén a fiatalnőknagycsomóban kontra ruhaméret fenomenon sajátos lefolyását,újabb nehéz perceket vetít előre.Abbéli és egyébiránt jogos felháborodásomban,hogy elb-ták az utolsó próbámat,elfogadtam egy invtálást a Muskátli nevű vendéglátóipari egy ségbe.Ott aztán kellő mennyiségű vodkasör combó elfogyasztásával,és örült csocsópartikkal próbáltam a felgyűlt feszültséget,komoly hatásfokkal,oldani.Nem csoda,ha a nyelvóra vége felé már összevissza kutyultam mindent,így inkább áttértünk arra a roppant érdekfeszítő témára,Márta kisfia heréi leszálltak-e már a zacsiba,vagy még a hasikóban figyelnek.Különben tök érdekes spanyol nyelvű blogokat találtam a neten.Tettem is két tudományos felfedezést.1.Hogy,hogy nem,a nők legikább férfiak,a férfiak leginkább nők blogját követik rendszeresen.És most itt ülök a vonaton,kb Battánál járhatunk,ahogy az átható olajszagot érzem,egy olyan kocsiban,ami elvileg dohányzó,de egy deka hamuzó sincs, és készítem magam a hétvégi partira,ahol az Anyósom és jómagam szülinapját, valamint,bár épp szétköltöztek, anyósomék házassági évfordulóját ünnepeljük majd.Azt hiszem,minden erőmre szükség lesz.Ha laszálltam benyomok egy gyrost a törököknél,korgó gyomorral sem meditálni,se próbát tartani nem lehet.

nyom az örökkévalóságnak

Kedves Feleim!

Most kaptam egy mailt az egyik barátomtól. Ahogy kinyitottam a mellékletet, mit látok? A helyi lap egy egész oldalas cikket közölt az egyetememről. És mi van azon a szép, kövér fotón? Az egyetem bejáratánál áll egy kicsit testes, hosszúhajú fickó, talpig feketében, palesztin kendővel a nyakában, hátán egy hangszertokkal, pont a " dohányozni tilos" tábla mellett , dohányzik és fiatal lányokkal cseveg.Bizony, bizony, kedves Feleim! Szeretnék bemutatkozni. Az egyetem új arca és védjegye vagyok. Álruhában Ülő Bika főnök, aki éles tomahowkjával küzd az avítt konvenciók és conformizmus ellen. Nem is tudom, sírjak vagy nevessek?

Az a baj

Kedves Feleim!

Tegnap kicsit kellemetlen helyzetbe kerültem és a dolog összefüggésben van a tavasszal együttjáró hormontolulással.Délután órát tartottam a hegyen.Bár nem volt valami meleg,a csoport jó része,28 lány,láthatólag elővette a ládafiából az ujjatlan toppokat,átlátszó pántos cicifixeket,a tanga csíkja alatt ott villogott a popóvágás.Mivel a hétvégén betegápolót,konyhatündért, pöcsösnővért játszottam igen kevés alvás mellett,nemigazán voltam erre hangolódva.A duplaóra vége felé adtam egy írásbeli feladatot. Ellenőrzés képpen körbementem,és mindegyikőjükét megnéztem.Ahol valami hiba volt,megálltam.Az egyik lány,akinél kb 20 másodpercet időztem,mert marhaságokat írt,még mellé tollal,tett egy fura megjegyzést.Mindenkiét ilyen jól megnézte a tanár úr?Persze,láthatta.Most mentem körbe-feleltem.Ahogy továbbmentem,volt egy kis mozgolódás,sutyorgás mögöttem,aminek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget.Csak később esett le,hogy nem ám a feladatra gondolt a kis bestia,hanem arra,mindenki ciciét megnéztem-e?Én ugyan nem emlékszem erre,de ki tudja kontrollálni magát,ha egy olyan mély dekoltázst lát,amin kereresztül a bugyigumiig lelátni?Szóval csöbehúztak rendesen,azt hiszem.Ha megnézed a ciciét,az a baj,ha nem,az a baj.Uhhh!Észnél kell lenni,skacok!

Ha reggeli fényben elindul...

Kedves Feleim!

Azt hiszem,mégiscsak itt a tavasz.Reggel,mikor az első koffeinlöket után kimentem a gangra rágyújtani,a madarak hangos csicsergése fogadott,és világos volt.Talán ezért is sikerült az eresz alá fészkelni készülő,már hajnalban üzekedő rigópár elől elugranom,akik folyamatosan a fejem körül repkedtek.Volt is egy kis hicskokos fílingem.Meg az is eszembe jutott hányszor kutyagoltam így,súlyos éjszakák után haza.Tegnap nem vettem meg a jegyem,ahogy szoktam,elindultam hát kicsit hamarabb. Mai viszonyainkra jellemző,hogy míg az állomás épületében működő,a fűtött váróteremből leválasztott kocsma már reggel fél öttől törzsközönsége rendelkezésére áll,a pénztár nem nyit ám ki hatkor,ahogy kéne.A pénztáros ott lebzsel ugyan,kávéillatot húzva maga után,de jegyet azt nem ad.Pálesz yes,ticket no.Egy idősebb házaspár ezen felbuzdulva azon tanakodik,hogy lehetne a jegyre félretett pénzből valahogy két féldekást kihozni úgy,hogy a kalauznak azt mondják,V után szálltak fel.Kis magyar valóság.De ne akadjunk fel minden kis semmiségen,hiszen a hajó megy...

scarabeus

Álmomban ganajtúró bogár voltam. Szépen megvártam, míg a tehén seggéből kipottyant szar okozta földrengés elcsitul, aztán neki indultam, csápjaimmal kiszakítottam egy megfelelő darabot a gőzölgő kupacból és görgetni kezdtem. Ha elég messzire került, mentem a következőért. Nem egy könnyű meló ez, de egy jóravaló bogár tudja, nélküle nem sarjad a vetés a Nílus áradása után. Annál is inkább, ha hallja ezt egy bársonyos női hangtól, aki mellesleg megjegyzi, hogy milyen szépen csillog a páncélom és hihetetlenül erős vagyok, méretemhez képest. Ilyenkor aztán dagad a büsszkeségtől a bogár potroha, még peckesebben és gyorsabban görgeti a szart. Majd egy másik hang szólalt meg, valószínüleg az ember hímje bődült el. A föld megremegegett a siető lábak robajától. Aztán egy hatalmas árnyék borult felém és recccssss.........

Weichei és Cirano

Kedves Feleim!

A címben említett német szó jelentése lágytojás,a szlengben gyáva nyápic,puhapöcs.Hogy is jön össze ez a jó öreg Ciranoval?Hát nem gondolnám,hogy én a latinos családfő tipikus példája lennék.Hál' Istennek nem büdös a házimunka,most is én vásároltam és főztem a hétvégén.De azt nehezen viselem,ha pl a családi parti közepén a társaság férfitagjai fát kezdenek vágni a pincémben,mert én,és ez így mindenki elött elhangzik, mert én úgyse bírnám.Ergo én egy puhapöcs vagyok,akinél a vendégeknek kell fát vágni,igaz,hogy a húsz mázsát én hordtam be a kis művészkezeimmel és 90 százalékát én vagdaltam fel a télen.A beteg fiamat,aki kb hatvan kiló, én a nyápic vittem föl az emeletre ölbe,és én a puhapöcs vittem be két karton ásványvizet a hátamom és két 30 kilós krumpliszsákot a két kezemben.Aztán a múltkor itt volt ez a parkolásos ügy.Annyira bevérzett a szemem januárban,hogy néha megkértem életem párját,hogy vezessen és parkoljon.Legközelebb már úgy ment a dolog,hogy természetesen mások elött, elhangzott,hogy jobb lenne,ha ő állna ki,túl szűk a hely.Vagyis én nem vagyok képes kiállni,én a puhapöcs.És ilyenkor persze elborul az agyam,és jönnek ezek a kérdésék,hogy valami baj van?Semmi baj,csak mindjárt széthasítok valakit. És eszembe jut a Cirano.Mondhatta volna szebben,Kislovag!Vagy hevenyészett fordításban pl ez.Magam bármikor kigyúnyolom,de nem tűröm másoktól,mások előtt.De hiába mondom annak,akinek nincs füle a hallásra.Szomorú.

együtt-egyedül

Kedves Feleim!

Szóval tudja a fenyő, hogy van ez, de valahogy mégse annyira ok ez a szingliség. És itt kérek elnézést, ha szerettei közül valaki, aki ebbe a kategóriába sorolandó akár tartósan, akár átmenetileg, sértve érezné magát a mondandóm miatt. Itt van pl K. néni, a fiam zenetanára. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem szívesen engedem a srácaim este későn hazabóklászni a V-i állomásról, hogy más is dolgozik, vannak kötelezettségei, hogy a gyerek nem nő úgy fel, mint a gomba, főzni kell neki, beszélgetni kell vele, ha szükséges, ölbe venni, hogy egy gyereket nem lehet csak úgy általában félteni, ott kell lenni vele, ha szükséges.Az egyedüllét, a csak magammal kell törődnöm, azt eredményezi, hogy a mégoly intelligens és egyébként érzelmileg normális emberke is teljesen érzéketlenné válik a külvilág és más emberek dolgaira, érzelmeire. Annyira el van foglalva magával, hogy nem veszi észre, mégha kiveri is a szemét, az igaz barátságot, az szerelmet, az igaz szakmai érdeklődést. Azon agyal, őt ki tenné boldoggá, ahelyett, hogy azt keresné, ő hogyan tudna boldoggá tenni valakit. Pótcselekvésekbe menekül, szerencsés esetben a szakmába, lásd K néni, és általában sikeres is, de jön egy pont, ahol megáll a tudomány. Egy biztos, hogy engem a házasság, a srácaim iránt érzett felelősség, bár csináltam égbekiáltó baromságokat, a visszvonhatatlan és helyrehozhatatlan hibáktól megóvott. Annak ellenére mondom ezt, hogy bizony komoly döccenők voltak és vannak ám életem párjával, és sokszor azon imádkoztam, bárcsak szabad lehetnék, és éreztem magam házas emberként is igencsak magányosnak. Jut erről eszembe, hosszú idő után traccsoltunk kicsit Cseperkével, éz ez a téma, persze egy kicsit más kontextusban szintén előjött. És a blogírás, mint szabad és gátlásoktól mentes önkifejezés. Kicsit rosszkedvű volt, ill. nyomasztották bizonyos dolgok, de remélem kibeszéltük, és a terápia bevált. Különben tök jó spanyolórám volt, csak nagyon lefáradtam a végére. Meg a tantónéni egy olyan könyvet ajánlott, amit szinte sehol nem lehet kapni. Na azért nekem sikerült némi kis szervezkedés után a kiadó/!!!!/ boltjából az uccsó példányt megszerezni.És hát ne feledkezzünk meg a csetelésről Britanniával. Nem tudom hova tenni a dolgot. Mikor kinyitottam az msn-t, ott figyelt egy előző napi üzenet tőle. Viszont abban az időben, ami meg volt jelölve, én már az igazak álmát aludtam. Naggyon misztikus...Ezért aztán írtam, hogy hogy is volt az ügy, meg mikor. Az volt az érzésem, hogy nem igazán akaródzott neki csetelni, vagy csak rossz kedve volt, vagy mindkettő. Aztán meg hirtelen olyan furákat kérdezett, /már megint/ mint pl a nyelvvizsgám, ami több mint fél éve megvan, és rákérdezett olyanokra is, amiket én inkább kerültem volna. De azért válaszoltam, aztán meg eltűnt egy időre, visszajött, megint eltűnt. A hangnem évődősre váltott, hirtelen meg olyan nem is tudom milyenre. Fene se tud kiigazodni rajta. Mondjuk tök jó kedvem volt, bár elég fáradt voltam, így nem is nagyon firtattam a dolgokat. A nemsokkal ezelőtti "utálokmindenkitnemakaroklátnisenkit" állapothoz képest ez mégiscsak valami. Ja, és a nőikar. Hát a hétvégi intenzív osztály után úgy tűnik, mégiscsak lesz ebből valami. A könnyűzenék bejöttek, a tapsolós spanyollal még gyürkőzünk, Vejnemöjnen muzsikál, az ugrótánc meg ugrik. Most rohanok, mert a fiam hány és fosik paralel, és nem hajlandó inni, kell egy kis atyai szigor.

Szülinapok

Kedves Feleim!

Édesanyám ma nyolcvan éves,Roncsa holnap lesz tizenöt. Húúú,nyolcvan!Még kimondani is sok.Annyi mindent köszönhetek neki,apám halála óta különösen erős véd-és dacszövetséget alkotunk, ami életem párját roppant dühíti.Reggel fel is köszöntöttem,de a hivatalos családi party csak vasárnap lesz.Nálunk ugyanis sok az egybeeső ünnep,pl hitvesem öccse szintén ma ünnepli a szülinapját,jómagam meg anyósommal születtem egy napon. /elég perverz,mi?/A dolog kégségtelen előnye,hogy kevesebbszer kell összejönni,pláne ha hitvesem családja sajátos ünneplési szokásait is figyelembe vesszük.Ezt tovább színesíti apósom,aki ilyenkor kihasználja az alkalmat egy jó kis cigányozás-zsidózás-bolsizás-ra,és nem felejti el megemlíteni,hogy nyílnak a csakrák a Pilisben,de a révülés a legközelebbi Wass Albert szobornál is érvényes, jó arcú szittya magyar puhítsa nyereg alatt a mangalica húsát,a kávét kumisszal vegyítse, a lakást a jurtában összegyűl fingszagból nyert metán elégetésével,esetleg szárított lószarral fűtse...Azt hiszem,érdekes napoknak nézek elébe.