2009. január 31., szombat

Tiefe Wasser sind nicht still

Igencsak súlyos ez a reggel,ami elsősorban a koránkelésnek,a tegnap későn elfogyasztott hagymás babsalátának és a Britanniával történt legutóbbi incidensnek tulajdonítható.Az incidensről kiderült,hogy az alapja egy félreértés,a technika buta játéka. A kiváltott heves reakciók both side of a kis liaisonunk alatt történtek fényében valahol érthetők,mégis meglepők.Úgy látszik,a csatorna nem elég széles...És egy ideillő klasszikus.
Tiefe Wunden muss man graben,wenn man klares Wasser will.
Rosenrot,oh Rosenrot,tiefe Wasser sind nicht still.
/Rammstein/

copyright

Salve Boholy!
Azaz Bolyhe, vocatívuszban, ha feltételezzük, hogy masculinum, ami úgy deklinálódik, mint dominus, domine, Paulus, Paule, bár a latinban viszonylag kevés az elipszilonra végződő főnév. A másodközlésért neked járó jogdíjat, melyet én kb egy négyzetméter vodka-sörre saccolok, megfelelő időben és minőségben eljuttatom.

2009. január 28., szerda

hűűű, de ráérztél, vazzee!!! 2-3

Kedves Feleim!

Távol álljon tőlem idegen tollakkal ékeskedni, de Lotterfeld Boholy enegiavámpírologiai szösszeneteit muszáj közzétennem, mindannyiunk okulására.Íme újabb kettő.
http://tundergyar.blog.hu/2009/01/17/az_orakulum
http://tundergyar.blog.hu/2008/02/22/az_arcnelkuli_ember

2009. január 25., vasárnap

hosszú hétvége

Kedves Feleim!
Végre géphez kerültem, de nem tudom, mennyire leszek képes összeszedni a gondolataimat.Így inkább hagyom szabadon folyni őket, majd kiderül, mi az eredmény. Szóval alapvetően szeretem a nyelveket, de két napja mást se csinálok, mint a a lányom házi feladatában segédkezem, mert a pocoknak az a kényszerképzete, hogy apuci úgyis mindent tud, akár szótár nélkül is. Ez azonban enyhe túlzás, nem beszélve arról, hogy ha már angolul kell olvasnom, szeretem én kiválasztani, mit. Pl az kurvára nem köt le, Kylie Minoque viaszszobra túl szexi-e, és a gyerekek esetleg megállnak a növésben, ha meglátják a magasszárú csizmájában és a vörös, átlátszó fehérnemüjében. Nem beszélve arról, hogy suttyomban végre sikerült megvennem eredetiben Marquez-től a Szerelem kolera idején-t, itt dugdosom csütörtök óta, nehogy lecsesszenek a pénzkidobás miatt, de bele se szagoltam. Olyan érzésem van, mintha valami titkos vonzalmat kéne palástolnom, kerülgetem, vonz mint a mágnes.Mint Woody írásában, a Rosszlányok a menzán-ban, mikor a pasas örömlányok helyett fiatal bölcsészcsajokat vesz meg titkos légyottokra, melyeken Nitsche, Strauss, Andy Warhol megvitatása volt a prostitúció tárgya. A jó öreg Woody nem véletlen van jelen szinte állandóan a gondolataimban. A szorongó értelmiségi botladozásait senki nem mutatja meg jobban. Most is ment egy filmje valamelyik adón, a Jáde skorpió átka. Tudom, sokan fanyalognak, hogy azért az Annie Hall, meg Amit tudni akartok a sexről.., de én szinte minden filmjét kedvelem, hihetelenül jól szórakozom, felfrissít, felvidít. Kicsit már várom, hogy elinduljon a második félév. Tényleg rám fért ez a kis lazázás, de mostmár valami izgalomra vágyom. És ahogy a kegyetlen-egyetemen, meg úgy egyébként a dolgok látszanak, az izgalmas forgatag és megtermékenyítő zűrzavar meg is lesz. Nem tettem újévi fogadalmat, márcsak kabalából se, de ez a spanyoltanulás-projekt igazán érdekel, és a doktorimmal is kezdenem kéne megint valamit. És néhány külföldi út is folyamatban van, bár az angollal most épp torkig vagyok, valahogy majd csak megoldom. És nagyon várom a volt tanárom szülinapi buliját Debrecenben. Tíz éve kb ötvenen játszottunk a csellózenekarban. Remélem most is így lesz. Most megyek is, és végre olvasok egy kicsit.
Bueno, mis amigos, hasta luego!

2009. január 22., csütörtök

Discovering the world

Fantasztikus természettudományos felfedezést tettem.A reggel kiköhögött kátrány és egyéb váladék mennyisége egyenes arányban áll az előző este elvégzett fekvőtámaszok,felülések,lábemelések,guggolások számával.Az,hogy ez a rengeteg dzsuva hol fér el az ember mellkasában,újabb kutatás tárgyát képezi.

helló turist!

Kedves Feleim!
Sajnos megint egy nyálas, borongós reggelre ébredtem. Tegnap le kellett mondanom egy jó előre megbeszélt sörözést. Annyira jó lett volna kimozdulni, lelazulni kicsit. Nagyon bánt.Bakker!!! Pedig minden jól alakult. Igaz, hogy telefonálgattam egész délelőtt, de legalább sikerült sínre tenni egy csomó dolgot, ami fontos. Pár kivétellel minden jegyet felvittem az ETR-be, lekottáztam és feltettem a netre az új darabot a mai próbára, elrendeztem a házimunkát, útnak indítottam reggel is délután is a srácokat, ápoltam Törvényes Hitvesem nagy-nagy betegségében. De hát tapadnom kellett...Este aztán, mintegy pótcselekvésképp felvettem az edzőruhám és nekiálltam sanyargatni a testem. Bár az állóképességem nem a régi és a napi doboz cigi se tesz jót, szokatlanul könnyen ment. Persze elfáradtam rendesen, most is érzem minden izmom külön-külön. De ez kellemes fáradtság. Még egy kis Zen-meditációval is bepróbálkoztam, ami egy nagy, de kicsit túlnépesedett lakásban nem egyszerű. De a régi reflexek még működnek. Rájöttem, mennyire hiányzik ez nekem. vagy inkább ez is. Edzés után általában nagyon kiélesedik az elmém, az agressziviásom oda és ha elalszom, tuti, hogy álmodom is. És ez általában mindig valami előremutató álom, nem csak kusza képek sokasága, amit pl. egy fél liter vodka és egy disznótoros vacsora után él át az ember. És valahogy ilyenkor annyira tiszta és világos, mit kell tennem, kik az igazán fontosak, kik azok, akiktől jobb, ha távol tartom magam. Minden fekete és fehér. Ülőbika főnök, Szato a szamuráj, Don Giovanni és Anyegin és a Leples Bitang igen jól megférnek egy mással. Kár, hogy ez az állapot csak rövid ideig tart.
Das Glück kennt nur Minuten....

2009. január 21., szerda

tavaszi fáradtság, téli depi

Kedves Feleim!
Sajnos valamit elbaltázhattam. A Nagy Szellem nem hallgatott meg, a szép időnek vége,köd, fagy, hó, halál.Lehet, hogy a pipa füstje volt túl ritka, a varázsmondóka túl halk, esetleg a sámándob mondott csődöt. Na mindegy.Most tök fáradtnak és letörtnek érzem magam.Törvényes hitvesem is gyengélkedik, valószínüleg rám marad a mai háztartási munka. A bevásárlást már abszolváltam, de azért maradt még ez-az. Azért megpróbálok kicsit koncentrálni. Szóval mégiscsak lehet ebben a predesztinációban valami. Történt ugyanis, hogy múlt hét csütörtökön megkaptam Cseh Tamás összes lemezét. Zsenge ifjúkoromban nagyon szerettem. A szövegek itt vannak ma is a fejemben.

" Reggelre kelve, úgy ahogy ez itt szokás,
Közértbe megy le tejért János és Tamás.
Tócsák tükrében magukat nézve,
Dohányszemcsékkel zakó zsebében indulnak el"

Ahogy hallgattam, előjöttek mindenféle emlékek. Pl mikor a negyedéves szűrőn többedmagammal kirúgtak, este próbám volt, az eredményhírdetésre Kormányzó úr, konzistársam és barátom ment el.Ahogy jöttem haza, a Körút sarkán várt a villamosnál.Nem jött össze, mondta. Karonfogott és elindultunk a Majakovszkij utcán a Gorkij fasor felé. Minden kocsmánál megálltunk és ittunk egy felest meg egy sört. A Vörösmarthy utcánál összekapaszkodva énekeltük Cseh Tamást. A Lövölde térnél már ordítottunk.Beérve a Gorkij fasor 33-ba kivettünk egy gyakorlót és ott folytattuk egész hajnalig.Másnap jött Zsuzsa néni, az auschwitzot megjárt, láncdohányos izgató néni,aki a portástól bizonyára hallot a törökdúlásról. Annyit mondott csak, hogy rá se ránts, Fiam, tebelőled lesz valami.Pedig simán ki is rúghatott volna.Akkor énekeltem utoljára Cseh tamást. Most hétfőn gyönyörű idő volt, szikrázó napsütés, viszonylagos meleg.Igazi tavaszi hangulatom lett. Már reggel elmentem otthonról, intézgettem a dolgokat, csatangoltam a városban, és összefutottam Hárfáskislánnyal, akivel a házasságomat leszámítva leghosszabb egybefüggő kapcsolatom volt. Jót beszélgettünk, volt is miről, hiszen húsz éve nem találkoztunk.Annyira fura volt, hisz tudtam, pár centivel magasabb mint én, de most talán a cipősarka miatt, még magasabbnak tűnt. Érdekesen nézhettünk ki együtt. Még most is gyönyörű.Kirúgatásom idején is együtt jártunk.És eszembe jutott, hogy a Kormányzó úrral való korhelykedés után kb két nappal, mikor találkoztunk, kb egy órán keresztül zokogtam a vállán, ahogy kijött rajtam az egész cirkusz utáni stressz. Felnőttként ez volt az első alkalom, apám halálát leszámítva, amikor valaki sírni látott. És egész éjjel zenét hallgattunk...Talán épp Cseh Tamást.

2009. január 20., kedd

Fura dolgok 1.

Kedves Feleim!Tegnap már bepróbálkoztam,hogy telefonról írjak,de sehogyse sikerült.Annyit azért elértem,hogy a menü,meg minden egyéb arab írással jelent meg.Pedig jó lenne a telefonos út,mert sokszor,mire géphez kerülök,elszáll a pillanat varázsa is meg a kedvem a szellemi erőkifejtéshez.Ülő Bika főnök persze nem hőköl vissza ilyen kis nehézség láttán.Ahogy hajnalban felpattant a vasparipa hátára,orvosságos zacskóját markolva a Nagy Szellemhez fohászkodott,és éles tomahowkjával rendet vágott a weblapok,passwordök,sucurité code-ok erdejében.Áuör förszt uán báj szelfóun uoaz born!UFF.Sziting bull hez szpókön!

2009. január 18., vasárnap

vasárnap reggel

Kedves Feleim!
Ma minden úgy indult, mint egy hétköznap. A siserehad kézimeccsre ment, az útnakindulással pedig és igegeskedés, ingerültség jár. Már megint olyan fura álmom volt, de ahogy kimentem dohányozni a gangra, figyeltem a fán ugrándozó mókusokat, hallagattam a harkályt, ahogy kopogtat, egészen jó kedvem lett. Különben most olvasom a jó öreg Sigmund könyvét, az Álomfejtést, egy százasért bugáztam a Nyugatinál. Valahogy most mégse akaródzott a saját álmom elemzgetni. És most többet nem is irok, utálom, ha vizslatják, mit olvasok, mit írok. Ülőbika főnök már a kése után kapkod....

2009. január 14., szerda

I'm so lusta

Kedves Feleim!

Tegnap le kellett mennem a kegyetlen-egyetemre. Nem mintha valami komoly, súlyos dolgom lett volna, de a jelenléti ívet alá kellett írni. Aztán délutánra lett egy értekezlet. Elég kellemetlen számomra az egész. Az egyik kolléga átvett tőlem néhány csoportot az utolsó félévre, és jól lefikázta a munkámat. Ez önmagában is a köztünk fennálló gentleman's agreement megsértése, mert eddig ha valakinek valami baja volt a másikkal, szépen lerendeztük egymásközt. Persze az illető az utóbbi években különböző vezető tisztségeket töltött be a karon, addig meg mi helyettesítgettük, most viszont vissza kellett térnie a plebsbe. Ez láthatólag eléggé rosszul érinti. De a nagyarc megmaradt. Szomorú, hogy egy kis hatalom hogyan fordít ki magából egyébként jobbsorsra érdemes embereket. Még szerencse, hogy a mostani főnököm megvédett és a kollégák is mellém álltak. Hála az utóbbi évek szorgos munkájának, bizony egyre gyengébb képességű és intelligenciájú emberek vettünk fel, mondván, hogy kell a létszám.És az sem tesz jót a munkamorálnak, hogy ellentétben a régi időkkel, nincs félévismétlés, Lehet a bukott tárgyakat húzni, vonni. Mi nap mint nap szembesültünk ezzel, ő meg most csodálkozott rá. Persze azért bűnbakot keresni nem kéne, pláne, hogy volt egy féléve heti két órában, hogy amit én elcsesztem volna, azt ő rendberakja. Berágtam rá rendesen. És hát hazafelé a vonat... Csaptam is ma egy laza napot. Máramennyire a favágás, jégtörés, teregetés laza elfoglaltságnak minősül. Na jó, zongoráztam, fordítottam is egy kicsit, de ezen kívül csak olvastam, cseteltem, blogokat olvastam,tévéztem, szóval nem vittem túlzásba. Holnap délután már kénytelen leszek dolgozni, a próbák elkezdődtek, és tudatosult bennem, hogy mindjárt vége a vizsgaidőszaknak, a jóvilágnak. Jajjjj!!!! De legalább előtte elmehetek a volt tanárom szülinapi partijára Debrecenbe, jót muzsikálni és elbeszélgetni a régi, daliás időkről.
Cselló for evööööörrr!!!!!!

2009. január 12., hétfő

Mid van? Páros? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást

Kedves Feleim!

Rendszeres újságolvasó és hírek-hallgató vagyok, mégis meglepetésként ért a szmogriadó, és az autózás korlátozása rendszám alapján. Mint volt pesti lakos, a szmog fogalmát nemigen kell nekem különösebben magyarázni. És már az olimpia körüli hasonló hercehurcák kapcsán is az járt a fejemben, a sok nagyszájú aki elvárja a pekingben lakó 20 millió kínaitól, hogy járjon gyalog, mit fog tenni, ha egyszer neki kell lemondania a verdáról, és finnyás valagát buszon, metrón és villamoson utaztatni. És most itt van a helyzet. Ma szállítanom kellett, de csak a párosok közlekedhettek. Így apósommal autót cseréltünk. Hát, állítólag kevesebb volt az autó. Én nem tudom. Hogy őszinte legyek, teljesen lefoglalt, hogy idegen az autó. Megszoktam a jó öreg, lomha, de tágas kényelmes Dáciát, ami a nagyobb kátyúkon is úgy kel át, mint egy ringó gondola. De ez az Ignis, pattog, mint egy gumilabda, csörög, csattog. A kuplung kemény, a gáz puha, rángat, akárhogy próbálok finom lenni. Persze megy , ha nyomom, de véletlenül rápillantottam a pillanatnyi fogyasztásra. Dios mio!
Persze csak az ilyen magamfajta lúzerek aggódnak, hogy megszegik a tilalmat. A tízmillás terepjárók kopasz, kigyúrt, vagy épp soláriumozott fejű hirtelenszőke sofőrjei nem nagyon zavartatják magukat. És hát nem ártott volna a rend őreit is némileg kiokosítani, what to do?
Egyébiránt már eléggé kezdek torkig lenni az utóbbi idők közekedéssel kapcsolatos zűrjeivel. Persze lehet, hogy Ülő Bika nagyfőnök háborog bennem, drága szabadsága korlátozása miatt. Csak nehogy kiássa a csatabárdot...

2009. január 11., vasárnap

vasárnap

Kedves Feleim!
Ez a blogolás néha veszélyes játék. Ha jön az ihlet, valami olyan történik, ami megmozgatja a fantáziát, az ember ellenálhatatlan vágyat érez, hogy gyorsan papírra vesse, mégha digitálisan is. Velem meg mindig történik valami. Na , vegyük csak sorjába. Ott volt a csütörtök, mikor Moncsit vártam a nyugati-aluljáróban, és jött az a fiatal kurva. Egész jól öltözött volt, értelmes, helyes arccal. Nagy volt a zaj, először nem hallottam, mit mond, de sejtettem. Mosolyogva visszakérdeztem, hogy mit is szeretne tulajdonképpen? Némi kézpénz ellenében megkaphatom, mondta. Hát, feleltem, ez most nem jön össze. Erre közelebb húzódott, belém karolt,rámmosolygott és olyan bizalmas hangon, mintha régi barátok lennénk, azt mondta. Vársz valakire,ugye? Ok, megértem. Nem lehetett több 13-14 évesnél. Mikor a vasasnál dolgoztam a Rákóczi tér környékén, sokszor előfordult, hogy az legősibb mesterség képviselői leszólítottak, még transzvesztiták is bepróbálkoztak, az nagyon vicces volt. De valahogy egészen más hangot ütöttek meg. Ez a szegény fiatal kölyök ki tudja, hogy került ebbe a körbe.Nyílván kap hideget-meleget, beletaposnak a leendő kuncsaftok is, meg az a nagydarabb barom strici is, akit ott áll a bérletpénztárnál.Én meg emberi hangon szóltam hozzá, és ő ugyanúgy reagált. Különben az egész olyan szürreális volt, háttérben a hittérítővel, az ingyenkaján csámcsogó hajléktalanokkal, szendvicsemberekkel.Figyeltem a metróból kijövőket, próbáltam megsaccolni, kik lehetnek, mit gondolnak.Aztán elmentünk Moncsival gyrost enni, és tök jót beszélgettünk. A próba szegény Sándor halála miatt nagyon nyomott hangulatban telt. A végén elénekeltük az Esti dalt, de nagyon nehezen ment...
Más.Szombaton szülinapi partira voltunk hivatalosak Eszter unakanővéréhez, Laurához. Velük mindig is jóban voltunk, leszámítva egy közös nyaralást, ami pont Laura apja halála után nemsokkal történt, a kifiúk pici volt még, pár hónapos. Lidérces volt. Azóta azonban minden rendben. Készültünk a srácokkal egy kis koncerttel, ami nagyon megült,és kiderült, hogy a nagymamák is tök jól énekelnek. Ottragadtam a zomgoránál kb 3 órára. Ők mondták a dalokat, István, Laura férje leszedte a netről a szöveget, kinyomtatta, én meg játszottam. Volt ott minden, Karádi Katalintól Pinkig.Pár nótát szívesen kihagytam volna, mert olyan dolgokra emlékeztetnek, amit inkább felednék, ha lehet,de egy bárzongorista ne legyen érzelgő.s :-) És hát a négy kicsi gyerek, teljesen odavoltak a keyboardtól, és együtt énekeltük a Shrekből a nótát. Ja, és csellóórát is tartottam mindegyiknek. Olyan rég csináltam ilyet, és meg kell mondjam, magam is nagyon élveztem.Végül is csellótanár az alapvégzettségem. Különben tök fura, hogy velük sokkal szorosabb és meghitteb kapcsolatunk van, mint számos közelebbi rokonnal. Az én családom, vagy aki még megvan, elég messze van, Eszteré meg maga a káosz. Elég későn is értünk haza. Az öreg Dácia megtette a magáét, elnyelt két csellót, a szintetizátort és négyőnket, pöccre indult a minusz húszban, szép öregesen hazadöcögött.
És most vasárnap van, anyámnak meg rossz napja. Megfőztem az ebédet,rendet raktam és épp az agyamat tornáztatom, hogy ne unatkozzatok, kedves Feleim, ha ide tévedtek.

2009. január 9., péntek

az elmúlt napok

Kedves Feleim!

Túl vagyok néhány érdekes napon, és amit látjátok, kis helyváltoztatás is történt. Mindenesetre megpróbálkozom itt. Előre bocs, ha a forma kicsit még esetlen, de igyekszem a tartalommal kompenzálni.