Kedves Feleim!

Nemsokára karácsony, de nekem eddig a hangulatból csak az ünnepet megelőző idegbaj jutott.Sajna. Már azt hittem, elborítanak a hullámok és egyedül vagyok a kínjaimmal a világon. Volt egy hétvége, mikor a lányom szalagavatója volt szombaton, vasárnap az egyik melóhelyemen ugyanez, hétfőn meg egész napos rendezvényezés, felváltva fellépegető együttesekkel, akikt én vezetek. Hát ez már sok volt a jóból. Már ott tartottam, hogy elalvás előtt bedobtam egy fél üveg bort, ami nem szokásom.De tök véletlenül, avagy épp sorsszerűen összefutottam néhány régi kedves emberrel a múltból, elsősorban persze a cybertérben. Rá kellett jönnöm, hogy mások is szarban vannak, generációm színe java utcaszéli szarkupacként vegetál és cidrizik, hogy legyen melója, ki tudja fizetni a gázt, a kölök tandíját, stb. A sok panasz ellenére mégis csak jó volt dumálni a régi szép időkről, érezni, hogy fél szavakból is megértjük egymást.
És ne feledkezzünk el a boxolásról. A fiam kezdett kickboxolni, én eleinte csak néztem őket, aztán az edző mondta, álljak be. Kicsit aggódtam, sok éve nem verekedtem már, de egész jól belejöttem. Igazán kiváló stresszoldó. Persze a monoklikat néha magyarázgatni kell.... Szeptember óta a lányom is jár, aki torkig lett a kajakozással. Szóval kéretik vigyázni! A familia veri déndzsörösz.