mi vót most....

Kedves Feleim!

Régóta volt ilyen, hogy ízig-vérig újra csellistának éreztem magam. A fiammal Vivaldi kettősversenyt, a tanárával meg egy másik nővendékkel Popper Requiemet nyomtunk, és NAGGGGYYOOONNNNN jól esett. Holnap Százhalombattán csillogtatom hihetelen zenei képességeim, aztán jön a húsvéti szünet. Ja, és megint orgonáltam egyet a templomban. Hmmm, igencsak érdekes volt. Normál helyeken, ha a beugró kántor elmegy a plébihez megérdeklődni, mi lesz a menet, az szépen leülteti, és előveszi a megfelelő irodalmat, megegyeznek az énekekben és minden egyébben. Hát itt ez nem így lett. A Vir Reverendissimus csak rábökött egy foltra a Nagyheti Liturgia feliratú piros könyben, aztán lelépett, mondván, temetnie kell. Namármost, Virágvasárnapkor a barkaszentelés is aktuális, amire a fent említett használati utasítás három verziót is említ. Én meg érdeklődve vártam, melyik változat lesz. Végül is a kivonulós-bevonulós lett, én meg igyekeztem. Volna. Ahogy a Vir Reverendissimus és az assistentia /ahh, a latinos művelesség/ elindult kifelé, el is kezdtem a megfelelő nótát a kapunál, ám mikor odaértek, a Páter kikapta a kezemből a piros fedelű könyvecskét, mondván, nem túl hallkan, hogy a töketelen sekrestyés nem készítette ki az ő példányát. Ez az actio kissé bizonytalanná tett, mert a kis pirosban a z énekek második, harmadi sőt N+1-ik szövege is benn van, amiket én speciel nem tudok fejből. Szóval ikonná szelidült ábrázattal hagytam, hogy a jó öreg és ájtatatos matrónák megmutathassák, ének fronton ott vannak. És hát a mise. Az egyik roppant segítőkész asszonyka az orgonáig is eljött, hogy a liturgia további rejtelmeibe beavasson, amit én meleg hangon bár, de elutasítottam. Csak akkor nyugodott meg, mikor teljes tüdőmből beordítottam az áment egy olyan helyen, ahol a vir reverendissimus végszavát csak hallókészülékkel, vagy spéci puskamikrofonnal lehetett hallani. Most, hogy így belegondolok, ahogy álltam a templom kapujában, talpig feketében, bőrdzsekiben, hosszú hajjal, nem épp helybéli lágyszívű kántor benyomását keltettem. O tempore o mores!!!!! A lényeg a lényeg, szépen lement minden, sőt, a Vir Reverendissimus felvetette, hogy orgonálhatnék még Nagyszombaton, Húsvét Hétfőn is. Igazából egy dolgot, az Exultet-et szívesen elénekelném, azt viszont csak felszentelt személy teheti, így azért nem vagyok elég motívált. Marad a beugrás.
Kedves Feleim! Ha nem jönne az ihlet addig, boldog Húsvétot és sok locsolódót Mindenkinek!

Kedves Feleim!
Kissé lelassultam, hmmmm,na jó, leálltam az írással.Ámde nem nem próbálok rövid, egyben értelmetlen summázatot adni az elmúlt időről.Inkább a jelen, oks? Szóval jövő héten koncert a nőikarral, aztán csellózás Vácon életem Máté nevezetű főművével, majd Kati nénivel és Mariann nénivel meg egy Enikő nevű konzis lánnyal, aztán hakni Százhalombattán, hétvégén orgonálás a templomban. Szval meló van, nyugi nincs, Életem Párja rájött, hogy családja is van, nem csak a multi, a gázórám pörög, mint a motolla, nem tudtam elmenni a Rammstein-ra és arra a koncertre se, amit Boltoskislány ajánlott, viszont a hétvégén borverseny volt a faluban, a srácokkal énekeltünk, és elég rendesen le is mentünk kutyába, a tendencia a tegnapi hallgatói bulin foytatódott......
Kedves Feleim!Ha kissé konfúznak találjátok a bejegyzést, nem tévedtek, de ma csak ennyire telik, ami ennyi idő után mégiscsak nemakármi.....