mi vót most....

Kedves Feleim!

Régóta volt ilyen, hogy ízig-vérig újra csellistának éreztem magam. A fiammal Vivaldi kettősversenyt, a tanárával meg egy másik nővendékkel Popper Requiemet nyomtunk, és NAGGGGYYOOONNNNN jól esett. Holnap Százhalombattán csillogtatom hihetelen zenei képességeim, aztán jön a húsvéti szünet. Ja, és megint orgonáltam egyet a templomban. Hmmm, igencsak érdekes volt. Normál helyeken, ha a beugró kántor elmegy a plébihez megérdeklődni, mi lesz a menet, az szépen leülteti, és előveszi a megfelelő irodalmat, megegyeznek az énekekben és minden egyébben. Hát itt ez nem így lett. A Vir Reverendissimus csak rábökött egy foltra a Nagyheti Liturgia feliratú piros könyben, aztán lelépett, mondván, temetnie kell. Namármost, Virágvasárnapkor a barkaszentelés is aktuális, amire a fent említett használati utasítás három verziót is említ. Én meg érdeklődve vártam, melyik változat lesz. Végül is a kivonulós-bevonulós lett, én meg igyekeztem. Volna. Ahogy a Vir Reverendissimus és az assistentia /ahh, a latinos művelesség/ elindult kifelé, el is kezdtem a megfelelő nótát a kapunál, ám mikor odaértek, a Páter kikapta a kezemből a piros fedelű könyvecskét, mondván, nem túl hallkan, hogy a töketelen sekrestyés nem készítette ki az ő példányát. Ez az actio kissé bizonytalanná tett, mert a kis pirosban a z énekek második, harmadi sőt N+1-ik szövege is benn van, amiket én speciel nem tudok fejből. Szóval ikonná szelidült ábrázattal hagytam, hogy a jó öreg és ájtatatos matrónák megmutathassák, ének fronton ott vannak. És hát a mise. Az egyik roppant segítőkész asszonyka az orgonáig is eljött, hogy a liturgia további rejtelmeibe beavasson, amit én meleg hangon bár, de elutasítottam. Csak akkor nyugodott meg, mikor teljes tüdőmből beordítottam az áment egy olyan helyen, ahol a vir reverendissimus végszavát csak hallókészülékkel, vagy spéci puskamikrofonnal lehetett hallani. Most, hogy így belegondolok, ahogy álltam a templom kapujában, talpig feketében, bőrdzsekiben, hosszú hajjal, nem épp helybéli lágyszívű kántor benyomását keltettem. O tempore o mores!!!!! A lényeg a lényeg, szépen lement minden, sőt, a Vir Reverendissimus felvetette, hogy orgonálhatnék még Nagyszombaton, Húsvét Hétfőn is. Igazából egy dolgot, az Exultet-et szívesen elénekelném, azt viszont csak felszentelt személy teheti, így azért nem vagyok elég motívált. Marad a beugrás.
Kedves Feleim! Ha nem jönne az ihlet addig, boldog Húsvétot és sok locsolódót Mindenkinek!