Év vége?Na hiszen!!!!

Kedves Feleim!

Bevallom,velem született naivitásommal azt hittem,ahogy közeledik a tanév vége,egyre kevesebb melóm lesz és több időm blogolni,olvasni,haverokkal találkozni.Hát nem így lett.pl tök feleslegesen napokat töltöttem az egyetemen,a fiam csellóvizsgája miatt többet gyakoroltam mint ő /Kati néni és Miklós bácsi ugyanis úgy döntött,fuck you both,lerövidíti a Vivaldi-versenymű kíséretét,amit a fiam már jól megszokott,mondván,apuci majd begyakorolja vele otthon,úgyhogy bucira zongoráztam magam az utolsó három napban/és még itt van előttünk életem másik főműve nyelvvizsgája,ami egy külön téma.Először is a kölöknek már tele a bugyra a tanulással,viszont a legnehezebb vizsgát választotta.Naponta több órát foglalkozom vele,álmomban a globális felmelegedésről és a mézes csirke elkészítéséről beszélek angolul.uhhh!azt hiszem,itt az ideje egy szigorúan terápiás sörözésnek!!!

Verseny,részvétel,győzelem

Kedves Feleim!

A kayakfronton beindult az élet,és nemcsak a srácaimnak,akik effektíve versenyeznek,hanem apuci és anyuci is sorompóba kell,hogy álljon.A gyerkőcöket hozni-vinni kell, emellett lelki segélyt is nyújtani a verseny közben előforduló kisebb-nagyobb drámák idején.És persze az ember tövig rágja a körmét miattuk,sokkal inkább,mint magáért,pedig tudja,hogy az élethez kétségkívül szükséges keménységet másképp nemigen lehet felszedni.De mégis,a gyomor görcsbe rándul,a lélegzés felgyorsul,a kölök erőfeszítését mintha a saját izmaidban éreznéd.Csak sikerüljön minden,mert azért a gyözelem is fontos!!!arriba,chicos!!

I love computer

Kedves Feleim!

Valaki, aki nagyon penge a számítógépes dolgokban, meg tudná mondani, hogy a lófütyiben létezik az, hogy egy egyetemi rendszer pár naponként elfelejti a szegény pór usernevét és jelszavát? És nem mellesleg eltünteti az összes, már eddig bevitt jegyet? Egyébként se voltam soha egy adminisztráció-bajnok, de ezek után meg méginkább tele a hócipőm az egésszel. Azt hiszem, ma felkoncolok egy-két, magát nagyképűen rendszergazdának tituláló, homo erectus fajba tartozó egyedet, mégha a négy mancs fel is jelent állatkínzásért.Ülő Bika övén ma friss skalpok fognak lógni, annyi szent!

blog

Kedves Feleim!

Megint olyan kedves dolog történt velem blogolvasás közben. Egyik kedvenc bloggerem argentinából Jaquelin du Pré, tragikus sorú francia gordonkaművészről írt én meg kommentáltam.A válasz-kommentbe magyar szöveg is került, amit az illető valószínüleg szövegfordító programmal írt. A szöveg eleve nagyon kedves, hmmm, néha az ember több kedvességet kap így, mint azoktól, akikről azt hiszi, hűdenagyon szeretik és fontosnak tartják őt, de belekerült egy édes félrefordítás is. Ugyanis a spanyol "pero" szó, egyrészt jelent almafát és azt is, hogy de. Így a szöveg így hangzott:

Jó reggelt! Nagyon hálás vagyok önnek és szilárd meggyőződésem, hogy bánat felfogás dolga, almafa valóságos Isten áldása mert különben megtanul.
Megpróbáltam visszaforgatni spanyolra.Íme:

Buenos Dias!Le agredezco mucho, pero estoy convencido de que la tristeza es una manera de aprender, y es una gracia de Dios!

healing process

Kedves Feleim!

Örömmel jelenhetem, hogy fájós torkom meggyógyult és az ezzel járó rossz közérzet és nyomott hangulat is alábbhagyott.Bár Édesanyám azért még reggel is elmondta vagy százszor, hogy orvoshoz kellett volna mennem még csütörtökön, valahogy úgy voltam vele, és bár nem vagyok egy nagy orvoshozjáró, annyit levettem, hogy ha az ember nyaka nem véres, néhány jó szón kívül úgyse kap mást.Szóval a csütörtök esti próbán még alig tudtam beszélni, az éneklésről ne is beszéljünk, de a terhelés azért megtette a hatását, mert pénteken se evés, se beszéd, sem pedig a a várva várt dunai fürdőzés.Életem párja így végre mindent elmondhatott, ami a lelkét nyomta, és a hallgatásom sokmindennel kapcsolatban beleegyezésnek, egyetértésnek vette.Talán ennek is köszönhető, hogy a hétvége további része nem várt nyugalomban telt. Mindeközben különféle népi és kevésbé népi módszerekkel igyekeztem nyavalyámat gyógyítgatni, az fájdalmat enyhíteni.Szombaton a srácaim versenyezni voltak, maratoni távot 20 ill 15 kilómétert eveztek és egész jó helyezéseket értek el. Mi életem párjával duélután meglátogattuk Lauráékat és igazán kellemesen elbeszélgettünk. Érdekes, hogy az egyébként igencsak jobboldali beállítottságú familiában mi valahogy meg tudtunk maradni szabadon gondolkozónak, egy csomó dologban egyetértünk és álláspontunk nem éppen követi a családi trendet, sőt. Különben Lauráéknál is két gyerek van, a nagyobbik lány, a kisebbik fiú, mint nálunk. mIvel a mi srácaink nem voltak ott a verseny miatt, pl nekem kellett a kicsiknek olvasni, meg játszani velük. Tulajdonképpen élveztem a dolgot, de közben az járt a fejemben, hogy mennyivel többet játszhattam volna annak idején az enyémekkel, ha nem köt le annyira a karrier, a munka, és azok a kapcsolatok, melyekbe a házasságunk problémái és a saját nyughatatlan természetem belesodort. Már érzékelem, hogy az az idő, mikor a gyerekeim még nagyon igénylik a napi szülői jelenlétet, a fizikai kontaktust, a vége felé jár. Ezért nagyon örültem, mikor vasárnap előbb a fiam majd a lányom is segítséget kért tőlem. Mátéval szolfézsoztam, bár annyira jó füle van, hogy egyedül is boldogult volna, aztán meg kísértem zongorán a Vivaldi gordonkaversenyt, amit a vizsgán játszik majd.Roncsával angolt fordítottunk és a bécsi klasszicizmusról beszélgettünk, mert ebből lesz vizsgája. Talán ez volt az első alkalom, mikor úgy beszéltem hozzá, mint ahogy az egyetemi tanítványaimhoz, úgy adtam elő, mintha óránk lett volna. Elmondtam az elnevezés történetét, a korszak nagy zeneszerzőinek életét, játszottam neki példákat zongorán, szimfóniákból, vonósnégyesekből, zongoraszonátákból, és magyaráztam az opera buffát, opera seriát, a singspielt,ami kellett. Mondjuk Mozart volt meg neki leginkább, ami nem csoda, hiszen az Amadeusz kedvenc filmjük volt kiskoruktól kezdve. Azt hiszem, mindketten élveztük. És volt egy kis közös fűnyírás, pontosabban én először lekaszáltam a házat körülvevő dzsungelt, hogy a fűnyírónak egyáltálán esélye legyen, és aztán volt egy kis nyugis tévénézés este.És valahogy a bennem folyamatosan bújkáló kisördög is csendben maradt. Emellett a torokfájásom is elmúlt, ma írhatok, törhetem a fejem a világ nagy dolgain, olvashatok, és sugározhatom továbbra a pozitív energiákat, akinek szüksége és megfelelő antennája van rá.

Már megint tapadhatok

Kedves Feleim!

Ez nem igazság!!!Most hogy végre túl vagyok ezen a gázos,zűrör,izzasztó két héten és végre élvezhetném a nyarat,pancsolnék a Dunában,megbetegszem.MEG-BE-TEG-SZEM!!!Valószínüleg a klíma a vonaton,az a hunyó,de különben meg mindegy.Iszonyat fáj a torkom,alig bírok enni/fogyni kéne,de nem így/ és idönként borzongok,ami a láz jele,nem pedig a szembenülö hölgy igen mély dekoltázsa váltotta ki./sajnos/A helyzet súlyosságára jellemző,hogy még a cigi sem esik jól.Gondoltam,oks,majd blogolok, csetelek meg olvasok ezerrel,de életem párja itthon lesz két napot,ilyenkor a fű se nő.Jaaaaj,szar kilátások.Please,send me an Angel!!!

Kedves Feleim!Aszt hiszem,a szakdolgozat-bírálat igen előkelő helyet foglal el a világ leggányabb melói tizes listáján.Délelőtt leadtam végre mindet,de még mindig posztraumás hányingert érzek.Lúdapóval meg is beszéltük,hogy ha drága Edit néninknek csak egy hasonlóan igénytelen fogalmazást adtunk volna le a konziban.úgy kivág,mint a macskát szarni.Ha meg azt találod írni,hogy közepest javasolt,jön sírás-rívás,hiszti,sőt újabban a hozzátartozók is,bizonygatván,hogy a gyerök kettőig se tud számolni ugyan,ámde egy meg nem értett /érts általunk meg nem értett/ zseni,aki pl kiválóan okádik és sokat minden buli után,és vasszorgalommal elérte,hogy a fülcimpája külön mozog,ha az ánuszát klozettkefével ingerlik.A múltkor beleolvastam a saját szakdogámba,hát nem egy vaszisztdasz,de van eleje,vége,egyeztetés számban és személyben é nincs egyetlen németes mellékmondati szórend se,amit a ma
reggeli plázacica,akinek ezt szóvát tettem azzal intézett el,hogy "nagyapcsi sváb volt,tancsbácsi,miezzel a bajcsi?"Itt lefagytam...