A kayakfronton beindult az élet,és nemcsak a srácaimnak,akik effektíve versenyeznek,hanem apuci és anyuci is sorompóba kell,hogy álljon.A gyerkőcöket hozni-vinni kell, emellett lelki segélyt is nyújtani a verseny közben előforduló kisebb-nagyobb drámák idején.És persze az ember tövig rágja a körmét miattuk,sokkal inkább,mint magáért,pedig tudja,hogy az élethez kétségkívül szükséges keménységet másképp nemigen lehet felszedni.De mégis,a gyomor görcsbe rándul,a lélegzés felgyorsul,a kölök erőfeszítését mintha a saját izmaidban éreznéd.Csak sikerüljön minden,mert azért a gyözelem is fontos!!!arriba,chicos!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése