az elmúlt három év I.

Kedves Feleim!

Talán először fordult elő, hogy szinte semmilyen karácsonyi üdvözletet nem írtam senkinek, sem facebook-on, sem másképp. Kicsit szégyellem is magam emiatt, magyarázkodhatnék, de inkább nem teszem. Inkább összefoglalom az utolsó három év történetét, ez sokmindent világossá tesz.

Szóval az egész ott kezdődött, hogy Életem Párja elfogadta egy barátnője ajánlatát, otthagyva bombabiztos vezetői állását a Kika láncnál. Hamar kiderült, ez nagyon rossz döntés volt. Nemogy vezető és aztán tulajdonostárs nem lett belőle, de szinte menekülnie kellett a végén. Innentől kezve hol sikerült dolgoznia pár hónapot, hol nem. A devizahitelünk részlete közben duplázódott, velem nem újított szerződést az egyetem, szépen lassan feléltük az összes tartalékot, felmondtuk az életbitosításokat, kimerítettük a hitelkártya-keretet, a csőd szélén tántorogtunk. Közben lejárt a doktorim határideje, mert az utolsó adag  tandíjat nem tudtam befizetni, ott álltam egy szionte kész doktori dolgozattal, hihetetlenül felkészülten, lyukas gatyában. A kedélyállapotunk is ennek megfelelően alakult... Fura módon, házasságunk korábbi vargabetűi ellenére, vagy talán a helyzet komolysága miatt, értelmes párbeszéd során eldöntöttük, hogy Életem Párja él azzal a kínálkozó lehetőséggel, hogy kimegy német nyelvterületre idősgondozónak, ami nem túl épületes meló, de annyit hoz a konyhára, amennyire a túléléshez szükségünk van. Az első hat hetes etap Németországban nagyon kemény volt, igazi tuskó parasztokhoz került Életem Párja, volt ott minden, a végén kis hiány a rendőrséghez kellett fordulnunk, de letelt, a lóvé ott figyelt a számlán, én meg megoldottam a dolgokat itthon, lévén épp nyári szünet volt. Mostam, főztem, takarítottam, és persze egy percet nem gyakoroltam, ami aztán eléggé megbosszulta magát a következő tanévben. A németországi meló után Életem Párja egy nagyon idős rokon segítője lett, de oda kellett költöznie. Az idős hölgy már előrehaladott demenciában szenved, rosszul lát, rosszul hall és milvel rokon, igencsak sokat engedett meg magának. Én próbáltam az iskolai meló mellett a háztartást is rendben tartani, több-kevesebb sikerrel. Mindkét gyerekem sportoló, ebben az időben kezdtek boxxal és kickboxxal foglalkozni, hetente behordtam őket pestre edzésre. Közben lett még egy melóm, összességében 175 %-nak megfelelő órában tanítottam,  a társasági életem nullára redukálódott, rengeteget jártam kocsival, megszúnt a vonaton olvasás, keveset aludtam, állandóan késésben voltam mindenütt. Viszont Kiköhögtük a devizahitelt, ami jó érzés. Aztán jött az osztrák meló, amiről már írtam pár szót. Ez azért lényegesen job hely volt, közelebb is. Viszont három hét full szolgálatot és egy hét pihenőt jelentett Életem Párjának, és bizony ez év novemberében be kellett látnunk, ebben a formában a dolog nem működhet tovább. Pont, mikor sikerült elintézni, hogy januártól két hét meló, két hét pihenő legyen, felhívott egy családtag, hogy lenne az ő cégénél egy állás. Ahogy kell, meg is pályáztuk, és bár férfit szrettek volna felvenni, sikerült elnyerni az állát. Itt állunk most, december 26-án, az ausztriai munka felfüggesztve, hiszen 4 !!!!! hónap a próbaidő, és 30-án megyünk hazaköltöztetni Életem Párját, január 2-tól már kezd is. Életünkben először úgy karácsonyoztunk a gyerekekel meg a Nagyival, hogy Anya nem volt velünk, ami az egésznek igencsak keserű ízt adott. De az alagút végén mintha pislákolna a fény.

Kedves Feleim!

Nemm írok a késlekedő tavaszról, sem a Nagyfim által az autópályán átélt hófúvásos kalandokról. Arról kell írnom, hogy  mennyire fellélegeztünk, mikor hónapok bizonytalansága és küszködése után Életem Párja végre munkát kapott Ausztriában. Mégmellé egy jó helyen, amit szeret és ahol szeretik. Sajnos mostanra eléggé felgyúlt a feszültség itthon, mert akármennyire nagyok már a srácok, akármennyire igyekszem is megtenni mindent, a család így csonka. Nagylányom elveszítette a telefonját, már másodszor, és én persze kiakadtam, ő meg arrogáns volt, így rendesen összevesztünk. Aztán lefekvés előtt bementem hozzá és zokogva panaszolta, mennyire rossz ez a helyzet. Azt hiszem, egy apának nincs rosszabb, mint a gyerekét sírni látni és panaszkodni hallani, hogy hiányzik az édesanyja, meg a korábbi nyugis otthoni  meleg. Hiába, a gyerek azért még 18 ébvesen is gyerek, a pasi, a haverok nem pótolják a biztos hátteret. Rövid távon nem látok megoldást.... Egy tanári fizetésből nem fogunk kijönni, ha Életem Párja hazajön és nem tud dolgozni, se Tb, se nyugdíj. És a Nagylányom most éretteségizik, ha máskor nem, most biztos szüksége lenne minden támogatásra. Nagy dilemma ez....

Kedves Feleim!
Tudom, hogy közhelyes, röhelyes, gyerekes stb....De nem lehetne még vagy két hét szünet? Mért holnap kell menni, mért nem csak hétfőn? Légyszi-légyszi-légysziiiiiii!!!!

Kedves Feleim!

Nemsokára karácsony, de nekem eddig a hangulatból csak az ünnepet megelőző idegbaj jutott.Sajna. Már azt hittem, elborítanak a hullámok és egyedül vagyok a kínjaimmal a világon. Volt egy hétvége, mikor a lányom szalagavatója volt szombaton, vasárnap az egyik melóhelyemen ugyanez, hétfőn meg egész napos rendezvényezés, felváltva fellépegető együttesekkel, akikt én vezetek. Hát ez már sok volt a jóból. Már ott tartottam, hogy elalvás előtt bedobtam egy fél üveg bort, ami nem szokásom.De tök véletlenül, avagy épp sorsszerűen összefutottam néhány régi kedves emberrel a múltból, elsősorban persze a cybertérben. Rá kellett jönnöm, hogy mások is szarban vannak, generációm színe java utcaszéli szarkupacként vegetál és cidrizik, hogy legyen melója, ki tudja fizetni a gázt, a kölök tandíját, stb. A sok panasz ellenére mégis csak jó volt dumálni a régi szép időkről, érezni, hogy fél szavakból is megértjük egymást.
És ne feledkezzünk el a boxolásról. A fiam kezdett kickboxolni, én eleinte csak néztem őket, aztán az edző mondta, álljak be. Kicsit aggódtam, sok éve nem verekedtem már, de egész jól belejöttem. Igazán kiváló stresszoldó. Persze a monoklikat néha magyarázgatni kell.... Szeptember óta a lányom is jár, aki torkig lett a kajakozással. Szóval kéretik vigyázni! A familia veri déndzsörösz.

Itt és most

Kedves Feleim!

Már-már tényleg úgy tűnt, bloggerkedésem véget ér. Pedig valamikor előző év telén az iskolába érkező új kolléga, akivel azóta is szorgalmasan koptatjuk a Déli lépcsőit és szürcsöljük a gyanús állagú és ízű gépikávét, egy reggeli beszélgetés során, mikor megemlítettem a blogolást, fejéhez kapva csak annyit mosndott: Tudtam, biztos voltam, hogy blogger vagy! Blogger. hmmm talán egy kicsit túlzás... mondjuk így posztolok néha. Csakhogy most szar idők járnak rám, egyedüli családfenntartó lettem és be kell vallanom, nem bírom a gyűrődést úgy, mint régen. Rengeteg a meló, ide-oda szaladgálok és próbálom összetartani a családot, az együtteseimet és saját magamat, több-kevesebb sikerrel. És egyáltalán nem vígasztal, hogy sokmindenki másnak is szarul megy, a volt tanítványaim kétharmada már külföldön van, és  más is kivan a rákosi időket idéző kormányzásból, a talpnyalókból meg a gyáva pitiánerekből. Most kellene gyorsan megjavulni mindennek, mondjuk azonnal. Aztán vennénk egy nagy levegőt és blogolhatnánk nagy vidáman, míg a halál el nem választ. Iterum dico, hic et nunc!!!! 

pont egy éve

Kedves Feleim!
Tegnap egy éve írtam utóljára. A dátum nevezetes, a lányom szülinapja. Tegnap ünnepeltük életem egyik főműve 18. szülinapjáz. Értitek? Ti-zen-nyol-ca-dik!!!!!nagyon durván eltelt az idő.....Emellett eltörpül minden egyéb, a nejem öthónapos munkanélkülisége, az egyetemi állásom megszűnése, hogy láttam hétről hétre a leépülést, a hosszú évek alatt megteremtett értékek semmivé foszlását, a kórusom tagjainak anyagi, egészségi, szellemi leépülését... hosszan folytathatnám. Ám a srácaim kárpótolnak, okosak, szépek, sikeresek. És a tegnapi meglepetés parti bombasztikusan sikerült. Mi kell még?

Rohan az idő

Kedves Feleim!
A lányom ma tölti a tizenhetet. Te jó ég!!!!! Mindjárt érettségizik, férjhezmegy, gyerekeket szül etc....Öreg vagyok, mint az országút!

országomat egy kiadós alvásért

Kedves Feleim!
Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok már húsz éves. Már nem megy az éjszakázás, koránkelés, nemalvás....Persze a tanítás is leszívja az ember energiáit rendesen, de egyre nehezebb regenerálódni. Például az olvasásá annak idején segített, most is próbálkozom erősen, de valami nem kerek, az év vége beláthatatlan messzeségben van még.Ide nekem egy végigalvós hétvégét!!!!!
Mostanában rákattantam Isabel Allende és Vargas LLosa könyveire, ezt azt eredetiben is megszereztem és nagyon bejön ez az un. mágikus realizmus. Meg úgy egész Latin-Amerika. El kell jutnom oda hamarosan!!!!!! Esperame Buenos Aires!!!!

a gatyából kilógó segg esete

Kedves Feleim!
Egy állással több van, de valahogy az adósságaim nem akarnak csökkenni. Már ott tartok, hogy hó huszadikán elhajtom a kéregetőket, se cigi, se kaja, se apró, mert effektíve már nekem sincs.... Lehettem volna/ lettem oktató/, ki töltőtollkoptató szegény legény. JózsefA. után szabadon.... Az ám, hazám!!!!!

Kedves Feleim!

Mondja meg nekem valaki, mért érzem magam ilyen fosul, mikor van melól, a hétvégi koncertre megvan a zenekar és még próbaidőpontot is sikerült találni, a nőikarom jelentkezését elfogadták a nemzetközi versenyre, a gimiben halgatható darabok alakulnak az áprilisi koncertre és még folytathatnám.... Mégis úgy érzem, itt helyben megdöglök! HELP!!!!!!!!!

lassan visszaoldalgok

Kedves Feleim!
Amíg a nyáron otthon punnyadtam, napról napra próbáltam erőt venni magamon némi szellemi erőfeszítés érdekében, nem írtam, nem blogoltam, nem jött az ihlet. Most viszont, hogy az egyik idomítás mellé még egy majdnem egész állásos másik jött, megjött a kedvem újra, mintha azagysejtjeim is átálltak volna egy magasabb fordulatra. Szóval lesznek újabb posztok.....

má megin esik.....

Kedves Feleim!

Szóllyon má valaki, Godónak, hogy el kék már zárni a csapot!!!!!!!napsütést akarok, lágy esti szellőt, glottgatáy kirándulást, reggeli uszodázást, napon megszáradárst. De azonnaaaal!!!!

et ne nos inducas in tentationem

Kedves Feleim!

Végre egy napsütéses tavaszi nap!!!! Ez király, bár a mikor reggel Életem Párjával a szokásos kávé-cigi szertartást végeztük a gangon, még elég hűvös volt, látszott a lehellet. Már nagyon untam az esőt, szutykot, hideget.De most már klassz az idő, be is terveztem némi futást délutánra. A fenti cím akkor jutott eszembe, mikor egyedül maradtam a nappaliban úgy fél hét magasságában és találtam egy érdekes filmet valamelyik adón, ami egy egy fiatal novícius és egy lány kapcsolatáról-szerelméről szólt. A téma lerágott csont, és igazából nem is az egyházi vonatkozása indította meg a gondolataimat, hanem az, hogy ha az ember leteszi a garast, elkötelezi magát valami mellett, az az élete egyéb aspektusai szempontjából lemondást jelent. Napi szinten szembesülök jómagam is azzal, hogy bizonyos vágyak kielégítése, legyenek azok anyagiak, szellemiek, egzisztenciálisak, a másik oldalon káoszt, fájdalmat, egy adott szó megszegését eredményezi, és a következmények sokszor beláthatatlanok. A boldogság talán az, amikor a a beteljesült és és beteljesületlen vágyak egyensúlyban vannak /és ez igen csak ritka, pillanatnyi állapot/, az előbbiek fölött érzet elégedettség ellesúlyozza az utóbbiak okozta hiányt. Ez a kényes egyensúly hamar felborul olyan emberkéknél, mint én is, akik megszállottként szeretik, amit csinálnak, és a ez a hivatás különben is azzal jár, hogy az ember pőrére vetkőzteti a lelkét mások előtt időről időre. Hát én most épp az egyensúlyhiányos fázisban vagyok újra, sokadszor, és halogatom a döntést, hogy jó átlagpolgár /hanging on a rop of medioctity/, doktor DLA egyetemi docens, mintaférj és apa legyek, vagy csak egy hobó egy virágcserépben, Ülő bika főnök, aki nyargalászik a prérin és bölényeket kerget, és várom az égi sugallatot. Ergo, ne me inducas in tentationem, sed libera me a malo, Domine!!!!!

mi vót most....

Kedves Feleim!

Régóta volt ilyen, hogy ízig-vérig újra csellistának éreztem magam. A fiammal Vivaldi kettősversenyt, a tanárával meg egy másik nővendékkel Popper Requiemet nyomtunk, és NAGGGGYYOOONNNNN jól esett. Holnap Százhalombattán csillogtatom hihetelen zenei képességeim, aztán jön a húsvéti szünet. Ja, és megint orgonáltam egyet a templomban. Hmmm, igencsak érdekes volt. Normál helyeken, ha a beugró kántor elmegy a plébihez megérdeklődni, mi lesz a menet, az szépen leülteti, és előveszi a megfelelő irodalmat, megegyeznek az énekekben és minden egyébben. Hát itt ez nem így lett. A Vir Reverendissimus csak rábökött egy foltra a Nagyheti Liturgia feliratú piros könyben, aztán lelépett, mondván, temetnie kell. Namármost, Virágvasárnapkor a barkaszentelés is aktuális, amire a fent említett használati utasítás három verziót is említ. Én meg érdeklődve vártam, melyik változat lesz. Végül is a kivonulós-bevonulós lett, én meg igyekeztem. Volna. Ahogy a Vir Reverendissimus és az assistentia /ahh, a latinos művelesség/ elindult kifelé, el is kezdtem a megfelelő nótát a kapunál, ám mikor odaértek, a Páter kikapta a kezemből a piros fedelű könyvecskét, mondván, nem túl hallkan, hogy a töketelen sekrestyés nem készítette ki az ő példányát. Ez az actio kissé bizonytalanná tett, mert a kis pirosban a z énekek második, harmadi sőt N+1-ik szövege is benn van, amiket én speciel nem tudok fejből. Szóval ikonná szelidült ábrázattal hagytam, hogy a jó öreg és ájtatatos matrónák megmutathassák, ének fronton ott vannak. És hát a mise. Az egyik roppant segítőkész asszonyka az orgonáig is eljött, hogy a liturgia további rejtelmeibe beavasson, amit én meleg hangon bár, de elutasítottam. Csak akkor nyugodott meg, mikor teljes tüdőmből beordítottam az áment egy olyan helyen, ahol a vir reverendissimus végszavát csak hallókészülékkel, vagy spéci puskamikrofonnal lehetett hallani. Most, hogy így belegondolok, ahogy álltam a templom kapujában, talpig feketében, bőrdzsekiben, hosszú hajjal, nem épp helybéli lágyszívű kántor benyomását keltettem. O tempore o mores!!!!! A lényeg a lényeg, szépen lement minden, sőt, a Vir Reverendissimus felvetette, hogy orgonálhatnék még Nagyszombaton, Húsvét Hétfőn is. Igazából egy dolgot, az Exultet-et szívesen elénekelném, azt viszont csak felszentelt személy teheti, így azért nem vagyok elég motívált. Marad a beugrás.
Kedves Feleim! Ha nem jönne az ihlet addig, boldog Húsvétot és sok locsolódót Mindenkinek!

Kedves Feleim!
Kissé lelassultam, hmmmm,na jó, leálltam az írással.Ámde nem nem próbálok rövid, egyben értelmetlen summázatot adni az elmúlt időről.Inkább a jelen, oks? Szóval jövő héten koncert a nőikarral, aztán csellózás Vácon életem Máté nevezetű főművével, majd Kati nénivel és Mariann nénivel meg egy Enikő nevű konzis lánnyal, aztán hakni Százhalombattán, hétvégén orgonálás a templomban. Szval meló van, nyugi nincs, Életem Párja rájött, hogy családja is van, nem csak a multi, a gázórám pörög, mint a motolla, nem tudtam elmenni a Rammstein-ra és arra a koncertre se, amit Boltoskislány ajánlott, viszont a hétvégén borverseny volt a faluban, a srácokkal énekeltünk, és elég rendesen le is mentünk kutyába, a tendencia a tegnapi hallgatói bulin foytatódott......
Kedves Feleim!Ha kissé konfúznak találjátok a bejegyzést, nem tévedtek, de ma csak ennyire telik, ami ennyi idő után mégiscsak nemakármi.....

Kedves Feleim!tanulságos konverzáció fültanuja voltam az imént.kalauz:újjfellszállóók...utas:mit akarsz?jegyet?hétfön a fosos sztrájkotok miatt nem tudtam dolgozni.kalauz:jegy akkor is kell.utas:csoda,hogy ide mersz jönni,te köcsög,a ku... anyá...a kalauz eloldalog.Szerintem azon töpreng,mi lesz,ha az utas a pénzéért előbb üt,aztán kérdez.Szeretünk, Gaskóbuci!!!

Kedves Feleim!Azért az nem semmi,hogy október 23 előestéjén a város helovin-partiktól hangos. A Bahnhof előtt hosszú sorok.Haverok,buli,fanta.Annak ellenére,hogy az utóbbi évek cirkuszai miatt eléggé szkeptikus vagyok az 56-megemlékezések őszimteségével kapcsolatban,ez most így sok,nem tetszik,viszolyogtató.Minden áldozat emléke miatt.Azt hiszem,mi felnőttek valamit elbarmoltunk.De nagyon...

Kedves Feleim!Úgy alakult,hogy 14 éves koromtól folyton vonatozgatnom kellett.Először a hírhedt fekete vonattal jártam,Mátészalka-Pest-ingázó,aztán jött a Pest-Kaposvár vonal.Azt hittem,a vasút nem tud már újat mutatni negatív irányban,de sajnos tévedtem.Itt ülök a kelenföldi pályaudvarnak csúfol szemétdombon a hajléktalanok között,a kosz,húgyszag elviselhetetlen.Sárbogárd környékén vágányzár van,az Ic kerül és semmi garancia,hogy Dombóváron elérjük a csatlakozást. A vasutasok és az utazók is ingerültek.Király kis nap lesz ez...

itt vagyok, ragyogok /?/

Kedves Feleim!
Eltelt a nyár és nem írtam semmit, pedig történtek dolgok.Most újra dübörög a diplomagyár, és le is szívja minden agyamat. Inkább olvasok, aztán majdcsak megjön az ihlet is. Jelen pillanatban legszívesebben azt tenném, hogy az erre megfelelő partnerrel jól leinnám magam, Depeche Mod-ot és Hobót hallgatnék a padlón ülve, hátam az ágynak támasztva. De ki szereti már az ilyen ősrégi zenéket, a lassú, beszélgetős agysejtpusztítást? A múltkor azon kaptam magam, hogy táncolhatnékom van, ezerrel szólt a kedvenc régi rakenroll. DE aztán valahogy megláttam magam, az öregedő hobót a táncparkett közepén. Szánalmas, irónikus kép volt.... Pedig milyen jót tudnék most is ordítozni......

ez nem a bulik nyara

Kedves Feleim!

Bizony, a cím igaz.Most se időm, se energiám, és ami a legrosszabb, pénzem sincs partizásra. Pedig időről időre megmozdul a lábamban a bugi, bár aki ismer, tudja, nem vagyok a parkett ördöge és fesztivál meg akad bőven. Szombaton egy családi party alkalmából bepróbálkoztam a megfelelő alkoholszintet elérni legalább, de fél liter tömény se bírt legyűrni. Szomorú, nagggyon szomorú!Hallatlanul bosszantanak a nyavalyás anyagi bajok is, bár most a srácaim ürítették ki a családi kasszát elég rendesen. Majd redukálom a cigit meg a kaját. Hmmm, három kilót fogytam az utóbbi időben, még mellé diéta nélkül. Persze ennek még semmi látatja nincs, talán a tizedik kiló után, ha úgy alakul. Az edzegetés viszon elég jól megy. Megtaláltam a fiam ugrókötelét, amit megvetettek velünk, de sose használták. Na, mondom, Öreg Hobó, gyerünk! Kölyökkoromban nagyon ment ez nekem, de most hamar elfogyott a szusz, a szemem előtt 10 perc után vörös karikák ugráltak és olyan izomlázam lett, mint a fene. Hát igen A kor. Életem Párja ma hozza haza életem két fő művét az edzőtáborból, már nagyon hiányoztak. Szentimentális barom vagyok, mi? Kíváncsi leszek, észreveszik-e a kicsit megjavult családi légkört. Kb egy hete Anyám és Életem Párja üvöltözésig menő vitába keveredett, és úgy tűnik, azzal, hogy mindenki kiengedte a gőzt, talán mégis sikerül vamiféle modus vivendi-t kialakítani, mert már nagyon untam, hogy mindkettő nekem szidja a másikat. Mondjuk most /is/ Anyámnak volt igaza, de én meg nem csaphatom agyon gyerekeim anyját minden alkalommal, ha hülyeséget csinál.Na, bízzunk a legjobbakban!Újra rácsodálkoztam tegnap, hogy olvassák a blogomat, jóllehet kommentárokkal nem halmoznak el. Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel, olvassák-e. Mégis inkább az önkifejezés a cél. Egyszerűen szeretek írni. És persze blogokat olvasni is, igazi kikapcsolódás jelent.Szóval, kedves Feleim, olvassatok és kommentáljatok, és írjatok, hogy olvashassam!