Don't wana be sober anymore

Ééédes Feleim!

A kezem kissé remeg a csocsózástól,de a tudatom a számolatlanul elfogyasztott pálinkák és sörök dacára,vagy tán épp ezért hihetetlenül tiszta.Az Énem egyik fele nagyon igényli ezt az állapotot,amiben nem kötnek gúzsba a polgári léthez kötödő gátlások,sokkal tisztábban látok mindent.pl hogy az egész életem arról szól,miképp próbálom elnyomni magamban a füstös kocsmákhoz való vonzódást, az állandó vándorlási kényszert,a szebbik nemhez való különös viszonyt,hogy imádok éjjel olvasni,eredetiben ,amit lehet,hogy egy-egy érdekes mű annyira foglalkoztat,hogy nem látok,nem hallok,hogy egy klassz étel igazi élvezetet okoz.Fura,hogy ilyenkor nem szoktam másnapos lenni, filmszakadásnak nyoma sincs, jól emlékszem mindenre.Csak az álmosság...és holnap jön szépen a józanság,a kétszer kettő,ami mindig négy.

lecseszem magam

Kedves Feleim!

Ha az embert komplett hülyének nézik, nem túl jó érzés. Én legalábbis nem tudom megszokni, és nem is akarom. Mikor fiatalabb voltam, ilyen esetekben válogatott káromkodásokat vagdostam az illető fejéhez és a tetlegesség se állt tőlem távol, bár ha belegondolok, felnőtt életemben egyszer verekedtem, akkor is önvédelemből. Mostanra, javarészt a nyerseség és őszinteség miatt elszenvedett hátrányok miatt, a stílusom finomodott valamelyest, kerülöm, ha lehet az éles konfliktust,ezt viszont sokan gyengeségnek veszik, és felbátorodnak. Így most nyílvánosan lecseszem magam, hátam mögött A Nagyfőnök helyeslően bólogat, hogy akkor és ott mért nem kevertem le XY-nak egy jó emberes fülest. Akkor biztos nem engedné meg magának ezt a tapírságot, hanem farkát a magaalá csapva elhúzna oda, ahova való. A búsba. Azt hiszem, a különböző levelező-listáim közt is rendet vágok....És nem tűröm, hogy hülyére vegyenek. Uff. beszéltem

minden kezdet nehéz

Kedves Feleim!

Megszokhattam volna, hogy az új szemeszter nehezen indul. De ez a mostani maga a káosz. Kétségtelenül van előnye, hogy az ember mondjuk szerdán délután négykor végez, és utána van ideje mindenfélét csinálni, még mellé anélkül, hogy minden percéről el kellene számolnia. De az már nem annyira jó, hogy egy csütörtöki duplaóra miatt kell kempingezni, utána meg eszeveszett módon rohanni az állomásra, és rettegni, hogy a vonatot elérjem, mert lekésem az esti próbát. A taxisok lelkivilága is megérne egy misét. Mert pl. ha azt mondod, sietned kell, ez azt kéne hogy jelentse, tökig nyomom a jobb pedált, de legalább is igyeszem legalább ötvennel menni, nem állok meg telefonálni, nem engedek át a zebrán ezer nyugdíjast, a balrakanyarodásnál nem várom meg, amíg a horizont szélén vibráló pontként megjelenő szembejövő odaér félóra múlva, hanem csípkedem magam, hátha az utas a pénzéért elégedetten távozik. De hát ne legyünk telhetetlenek, az élet szép, csivitelnek a madarak, jön a tavasz, basznak a macskák, és a kardiológia és a proszektúra még ingyen van.

Azt még el kell,hogy mondjam...

Kedves Feleim!

Ahogy látom,lesz itt idő blogolni,az ícém olyan lassú,mint egy elhízott nyugdíjas szobatetü. Elmesélem inkább,hogy amennyire élveztem a vizsgaidőszakban a semmittevést,annyira rosszul esett a derékfájós otthontapadás.Nem is csak a fájdalmak miatt,meghogy csak ülve tudtam pisilni,mert ugye,ha valakinek két kézzel kell kapaszkodni,nem jut kéz Béluskát markolni és célozni,hogy a dolog oda menjen,ahova kell,hanem mert nem tudtam a lányokkal próbálni.És ők hiába édesek,ügyesek,egy határozott akarat és bizonyos próbaszám nélkül nem lesz belőlük ütőképes csapat.De nem is igazán erről szeretnék most értekezni.Megirigyelvén Boltoskislány filmkritikai munkásságát, két olyan televíziós produkcióról mondanék pár szót, ami komoly élmény volt,nyamvadtkodásom idején.Az egyik egy mexikói szappanopera, a La espada y la rosa. A kard és a rózsa. Még mielőtt aléltan filózni kezdenénk, ez a jól ismert Zorró-sztori újabb adaptációja, szirupos feltupírozása, helyes színészek, banális történet, semmi Delon vagy Banderas. Itt aztán mélyen el lehet merülni a szappanoperaírás lélektanába. Egy egyébként hétköznapi legenda, hisz nekünk is van Rózsa Sándorunk, az angoloknak Robin Hood-juk, a szlovákoknak Jánosik, hogyan bír annyira felduzzadni mindenféle badarságokkal, hogy korlátlan számú epizódot képes megtölteni?Szerintem a forgatókönyvíró operarajongó lehet, mert van itt minde.Elcserélt, arisztokrata gyermek, akit a cigányok nevelnek /Trubadúr/, gonosz púpos /Rigolettó/, varázsitallal kicsikart szerelem, udvari intrika és hasonlók.És vannak hősök, természetesen a megfelelő ellenféllel ellátva, akik valahogy sose bírnak meghalni. A legjobb, mikor Zorró Eszmeralda nevű csaját, miután, kerékbetörték, lelőtték, élve befalazták, egy hajótörés után amazonok, értsd vinetusan és egyben dominásan bőrszerkóba öltöztetett, láthatóan null IQ-val rendelkező, ámde zord arcot vágó fiatal nők mentik meg, és egyből királynőnek választják, kiképzik kardra, tőrre, kézi lőfegyverre és légvédelmi rakétára, csakhogy bosszút állhasson. Ez biztos valami perszonálunió lehet, mert a cigányoknak is királynője már.És van indián szál is, hiszen a nyest felmenői törzsfőnök-feleségek is voltak egyben.Aztán itt ez a másik, Maria Pia nevű nő, aki hol bevonul a kolostorba, hol kijön, mert a félszemű pasiját szereti, de az meg egy gyilkos és nagy genyó, és ezen elrágódnak vagy 500 részben.De itt van kedves Zorró barátunk. Lélekborzoló érzelmi mélységeket él át az ember, mikor a kezdő inzertben, keményen farkasszemet néz a saját álarcával, és azt mondja, tu y yo estamos enamorádos en la misma mujer.Micsoda dráma!!! Te és én ugyanazt a nőt szeretjük.Uhhhh, a libabőr...És vív, mint az állat, nem fogja se golyó, se kard, lásd terminátor.A színészi játékkal kapcsolatban csak annyit, hogy minden elismerésem a színészeknek, hogy ennyi forgatási napon keresztül képesek azt az egyetlen grimaszt vágni, ami nekik adatott. Itt van ez a Pizarro nevezető algonosz, akinek szerintem celluksszal ragasztották a felhúzott szemöldökét a homlokához, hogy gonoszul nézhessen continualmente.Az én mimikai izmaim már rég bemondták volna az unalmast.És ehhez jönnek az egyéb kellékek.Pl Esmeralda, miután a börtönben megkínozzák, felnégyelik, gyereket szül és befalazzák, noch dazu körberohangálja háromszor a Popocatepetl-t, élrevasalt, mélyen dekoltált parasztingjében megjelenik a képernyőn, frissen mosott, ondolált hajjal, kifosgástalan sminkkel. Na ja, Drei Wetter Tafft, a frizura csak tart és tart és tart...
És erre van igény, és itt nem a nyolcvanéves anyámra gondolok, aki szegény örül, hogy valahogy eltelik a nap, mert már süketül, vakul, alig bír járni, hanem a sok unatkozó szépasszonyra, meg az olyan félművel pasikra, akik annyit se tudnak, hogy az előltöltős puska nem dobja ki a hüvelyt, a haslövésbe meg manapság is belehalnak, nemhogy kétszás évvel ezelőtt.Hic transit gloria mundi.
És aztán itt van a nemzet Joshija. Húúúúúú, de szar. Pesze lehet, hogy az a baj, hogy mindenféle külföldi kibeszélő sókon, pl Karlwass, David Letterman, de ide tartozik Balázs is, szocializálódtam. Ez az ember nem old meg semmit, hülyeségeket kérdez, azt is olyan szenvtelen hangon, mint egy jobb napokat látott üzenetrögzítő, töri a magyart/ ez a legkisebb baj vele/, sótlan, unalmas, nyavalyás. Joshika a maga szenvtelen módján csak ennyit mond, szégyellje magát, aztán elköszön, de csak 20 másodpercre, mert a reklám után vissszajövüüüünnk!

Jaj,megint tél!

Kedves Feleim!

Olyan szép idő volt , a biológiai órám már teljesen tavaszt jelzett.Jó,jó,tudom.Februárt írunk,belefér.Mégis zavar,hogy a természet úgy incselkedik velünk,mint egy rátarti,szeszélyes szűzlány,aki nem tudja,mit akar.Meg persze az is,hogy a filozófia magasságokból kicsit lejjebb ereszkedjünk,hogy a múlt héten tévedésből a benti félcipőmben jöttem haza Kaposvárról,a téli ott maradt.Kénytelen voltam egy ezerforintos (!!!) teszkógazdaságos magasszárút beújítani,hogy ne merüljek el a térdig érő hóban.A derekam lassan helyrejön.Rendészúr persze,olvasván a wiwes üzenetet nagy betegségemről,nem állta meg epés megjegyzések nélkül, utalva bizonyos lepedöakrobatika-túlzásbavitel nevű tünetegyüttesre,melyről a szakirodalom mostanában cikkezik,és férfiakat támad meg, és olyan közösségekben fordul elő,ahol az ivararány olyan 1 a 9-hez a hölgyek javára.Hát igen,azt hiszem,ennek utána kell néznem...

beszélgetés

Primadonna:Ja, ezt el kell mesélnem.Volt egy viharos kapcsolatom, aminek véget vetettem.
Bika: Na, és most minden ok?

Primadonna:Azt hiszem, igen. De a pasi nem akarta tudomásul venni. Másnap ugyanúgy hívott, virág, újabb és újabb szerelmi vallomás. Hiába mondtam, elég, csak jött, keresett, zaklatott.

Bika: Hát igen, ez nem egyszerű. És?

Primadonna: Egy újabb kellemetlen közjáték után, amikor állati kínos helyzetbe hozott a barátaim és még mellé a munkatársaim előtt, úgy döntöttem, végleg pontot teszek az ügy végére. Felmentem a lakására, szétborogattam mindent, elmondtam mindennek, módszeresen hozzávagdostam a polcról az összes könyvet, aztán sarkonfordultam és otthagytam a romhalmaz kellős közepén.

Bika:Hmmm. Tudtam, hogy temperamentumos vagy, de ennyire? És hatott a dolog? Megértette?
Primadonna: Igen, a dolog hatott, talán túlságosan is.
Bika:Ezt meg hogy értsem?
Primadonna: Ahogy mentem le a lépcsőn, rádöbbentem, hogy most tényleg vége, se több hívás, se virág, aus, ende, finish. Olyan fura ürességet érzek, már-már olyan, mintha hiányozna....

alkalmi

Úgy döntöttem, láncdohányosból alkalmi füstölővé képzem át magam. Szó ami szó, lassan a napi két doboz is megvolt, tennem kell valamit. Aztán el kezdtem gondolkozni, mit is jelent az alkalmi. Alkalmi vétel, alkalmi szerető, alkalmi áruház....Hmmmm. Ha csak az alkalomra várok, hogy rágyújthassak, hát az lesz mindig. Most épp rohadt szomorú vagyok, mert fáj a derekam és kimarad a holnapi görbe este koncertestül, kicsapongásostul, ergó a dekk alkalom arra, hogy lenyugtassom. A reggeli kávé cigi nélkül szar, de a szomszéd Lindi átjön tarhálni, itt az alakalom, egyet nekem, egyet neki.Valami mást kell kitalálnom, a zéró és a végtelen közt valami olyan középutat, amikor az ember tényleg élvezetből füstöl, nem pedig a nikontinéhség miatt. Talán az alkalom fogalmát kell pontosabban meghatározni. Pl buli, családi ebéd,találkozás XY-nal.... Valahogy nehezen forog az agyam most, és ez a fura kesernyés íz a számban, és 20 másodpercenként mintha egy malbisdoboz úszna át a képernyőn, és honnan jön ez a fínom dohányillat, jajjjjj, fön még talán van egy ízesített szivarkám ......
Na jó, Skacok, csesszétek meg! Elég volt, adjatok má' egy cigit!!!!!!