beszélgetés

Primadonna:Ja, ezt el kell mesélnem.Volt egy viharos kapcsolatom, aminek véget vetettem.
Bika: Na, és most minden ok?

Primadonna:Azt hiszem, igen. De a pasi nem akarta tudomásul venni. Másnap ugyanúgy hívott, virág, újabb és újabb szerelmi vallomás. Hiába mondtam, elég, csak jött, keresett, zaklatott.

Bika: Hát igen, ez nem egyszerű. És?

Primadonna: Egy újabb kellemetlen közjáték után, amikor állati kínos helyzetbe hozott a barátaim és még mellé a munkatársaim előtt, úgy döntöttem, végleg pontot teszek az ügy végére. Felmentem a lakására, szétborogattam mindent, elmondtam mindennek, módszeresen hozzávagdostam a polcról az összes könyvet, aztán sarkonfordultam és otthagytam a romhalmaz kellős közepén.

Bika:Hmmm. Tudtam, hogy temperamentumos vagy, de ennyire? És hatott a dolog? Megértette?
Primadonna: Igen, a dolog hatott, talán túlságosan is.
Bika:Ezt meg hogy értsem?
Primadonna: Ahogy mentem le a lépcsőn, rádöbbentem, hogy most tényleg vége, se több hívás, se virág, aus, ende, finish. Olyan fura ürességet érzek, már-már olyan, mintha hiányozna....