Megszokhattam volna, hogy az új szemeszter nehezen indul. De ez a mostani maga a káosz. Kétségtelenül van előnye, hogy az ember mondjuk szerdán délután négykor végez, és utána van ideje mindenfélét csinálni, még mellé anélkül, hogy minden percéről el kellene számolnia. De az már nem annyira jó, hogy egy csütörtöki duplaóra miatt kell kempingezni, utána meg eszeveszett módon rohanni az állomásra, és rettegni, hogy a vonatot elérjem, mert lekésem az esti próbát. A taxisok lelkivilága is megérne egy misét. Mert pl. ha azt mondod, sietned kell, ez azt kéne hogy jelentse, tökig nyomom a jobb pedált, de legalább is igyeszem legalább ötvennel menni, nem állok meg telefonálni, nem engedek át a zebrán ezer nyugdíjast, a balrakanyarodásnál nem várom meg, amíg a horizont szélén vibráló pontként megjelenő szembejövő odaér félóra múlva, hanem csípkedem magam, hátha az utas a pénzéért elégedetten távozik. De hát ne legyünk telhetetlenek, az élet szép, csivitelnek a madarak, jön a tavasz, basznak a macskák, és a kardiológia és a proszektúra még ingyen van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése