Ha az embert komplett hülyének nézik, nem túl jó érzés. Én legalábbis nem tudom megszokni, és nem is akarom. Mikor fiatalabb voltam, ilyen esetekben válogatott káromkodásokat vagdostam az illető fejéhez és a tetlegesség se állt tőlem távol, bár ha belegondolok, felnőtt életemben egyszer verekedtem, akkor is önvédelemből. Mostanra, javarészt a nyerseség és őszinteség miatt elszenvedett hátrányok miatt, a stílusom finomodott valamelyest, kerülöm, ha lehet az éles konfliktust,ezt viszont sokan gyengeségnek veszik, és felbátorodnak. Így most nyílvánosan lecseszem magam, hátam mögött A Nagyfőnök helyeslően bólogat, hogy akkor és ott mért nem kevertem le XY-nak egy jó emberes fülest. Akkor biztos nem engedné meg magának ezt a tapírságot, hanem farkát a magaalá csapva elhúzna oda, ahova való. A búsba. Azt hiszem, a különböző levelező-listáim közt is rendet vágok....És nem tűröm, hogy hülyére vegyenek. Uff. beszéltem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése