Ahogy látom,lesz itt idő blogolni,az ícém olyan lassú,mint egy elhízott nyugdíjas szobatetü. Elmesélem inkább,hogy amennyire élveztem a vizsgaidőszakban a semmittevést,annyira rosszul esett a derékfájós otthontapadás.Nem is csak a fájdalmak miatt,meghogy csak ülve tudtam pisilni,mert ugye,ha valakinek két kézzel kell kapaszkodni,nem jut kéz Béluskát markolni és célozni,hogy a dolog oda menjen,ahova kell,hanem mert nem tudtam a lányokkal próbálni.És ők hiába édesek,ügyesek,egy határozott akarat és bizonyos próbaszám nélkül nem lesz belőlük ütőképes csapat.De nem is igazán erről szeretnék most értekezni.Megirigyelvén Boltoskislány filmkritikai munkásságát, két olyan televíziós produkcióról mondanék pár szót, ami komoly élmény volt,nyamvadtkodásom idején.Az egyik egy mexikói szappanopera, a La espada y la rosa. A kard és a rózsa. Még mielőtt aléltan filózni kezdenénk, ez a jól ismert Zorró-sztori újabb adaptációja, szirupos feltupírozása, helyes színészek, banális történet, semmi Delon vagy Banderas. Itt aztán mélyen el lehet merülni a szappanoperaírás lélektanába. Egy egyébként hétköznapi legenda, hisz nekünk is van Rózsa Sándorunk, az angoloknak Robin Hood-juk, a szlovákoknak Jánosik, hogyan bír annyira felduzzadni mindenféle badarságokkal, hogy korlátlan számú epizódot képes megtölteni?Szerintem a forgatókönyvíró operarajongó lehet, mert van itt minde.Elcserélt, arisztokrata gyermek, akit a cigányok nevelnek /Trubadúr/, gonosz púpos /Rigolettó/, varázsitallal kicsikart szerelem, udvari intrika és hasonlók.És vannak hősök, természetesen a megfelelő ellenféllel ellátva, akik valahogy sose bírnak meghalni. A legjobb, mikor Zorró Eszmeralda nevű csaját, miután, kerékbetörték, lelőtték, élve befalazták, egy hajótörés után amazonok, értsd vinetusan és egyben dominásan bőrszerkóba öltöztetett, láthatóan null IQ-val rendelkező, ámde zord arcot vágó fiatal nők mentik meg, és egyből királynőnek választják, kiképzik kardra, tőrre, kézi lőfegyverre és légvédelmi rakétára, csakhogy bosszút állhasson. Ez biztos valami perszonálunió lehet, mert a cigányoknak is királynője már.És van indián szál is, hiszen a nyest felmenői törzsfőnök-feleségek is voltak egyben.Aztán itt ez a másik, Maria Pia nevű nő, aki hol bevonul a kolostorba, hol kijön, mert a félszemű pasiját szereti, de az meg egy gyilkos és nagy genyó, és ezen elrágódnak vagy 500 részben.De itt van kedves Zorró barátunk. Lélekborzoló érzelmi mélységeket él át az ember, mikor a kezdő inzertben, keményen farkasszemet néz a saját álarcával, és azt mondja, tu y yo estamos enamorádos en la misma mujer.Micsoda dráma!!! Te és én ugyanazt a nőt szeretjük.Uhhhh, a libabőr...És vív, mint az állat, nem fogja se golyó, se kard, lásd terminátor.A színészi játékkal kapcsolatban csak annyit, hogy minden elismerésem a színészeknek, hogy ennyi forgatási napon keresztül képesek azt az egyetlen grimaszt vágni, ami nekik adatott. Itt van ez a Pizarro nevezető algonosz, akinek szerintem celluksszal ragasztották a felhúzott szemöldökét a homlokához, hogy gonoszul nézhessen continualmente.Az én mimikai izmaim már rég bemondták volna az unalmast.És ehhez jönnek az egyéb kellékek.Pl Esmeralda, miután a börtönben megkínozzák, felnégyelik, gyereket szül és befalazzák, noch dazu körberohangálja háromszor a Popocatepetl-t, élrevasalt, mélyen dekoltált parasztingjében megjelenik a képernyőn, frissen mosott, ondolált hajjal, kifosgástalan sminkkel. Na ja, Drei Wetter Tafft, a frizura csak tart és tart és tart...
És erre van igény, és itt nem a nyolcvanéves anyámra gondolok, aki szegény örül, hogy valahogy eltelik a nap, mert már süketül, vakul, alig bír járni, hanem a sok unatkozó szépasszonyra, meg az olyan félművel pasikra, akik annyit se tudnak, hogy az előltöltős puska nem dobja ki a hüvelyt, a haslövésbe meg manapság is belehalnak, nemhogy kétszás évvel ezelőtt.Hic transit gloria mundi.
És aztán itt van a nemzet Joshija. Húúúúúú, de szar. Pesze lehet, hogy az a baj, hogy mindenféle külföldi kibeszélő sókon, pl Karlwass, David Letterman, de ide tartozik Balázs is, szocializálódtam. Ez az ember nem old meg semmit, hülyeségeket kérdez, azt is olyan szenvtelen hangon, mint egy jobb napokat látott üzenetrögzítő, töri a magyart/ ez a legkisebb baj vele/, sótlan, unalmas, nyavalyás. Joshika a maga szenvtelen módján csak ennyit mond, szégyellje magát, aztán elköszön, de csak 20 másodpercre, mert a reklám után vissszajövüüüünnk!
És erre van igény, és itt nem a nyolcvanéves anyámra gondolok, aki szegény örül, hogy valahogy eltelik a nap, mert már süketül, vakul, alig bír járni, hanem a sok unatkozó szépasszonyra, meg az olyan félművel pasikra, akik annyit se tudnak, hogy az előltöltős puska nem dobja ki a hüvelyt, a haslövésbe meg manapság is belehalnak, nemhogy kétszás évvel ezelőtt.Hic transit gloria mundi.
És aztán itt van a nemzet Joshija. Húúúúúú, de szar. Pesze lehet, hogy az a baj, hogy mindenféle külföldi kibeszélő sókon, pl Karlwass, David Letterman, de ide tartozik Balázs is, szocializálódtam. Ez az ember nem old meg semmit, hülyeségeket kérdez, azt is olyan szenvtelen hangon, mint egy jobb napokat látott üzenetrögzítő, töri a magyart/ ez a legkisebb baj vele/, sótlan, unalmas, nyavalyás. Joshika a maga szenvtelen módján csak ennyit mond, szégyellje magát, aztán elköszön, de csak 20 másodpercre, mert a reklám után vissszajövüüüünnk!
boltoskislány! :D hülye. :D
VálaszTörlés