Vannak dogok, amiket szeretünk, várunk, annak ellenére, hogy kis kellemetlenségeken keresztül vezet hozzájuk az út. Pl imádom a halat, de a szemem kifordul az émelygéstől, ha nekem kell megölni és megpucolni. Valahogy így vagyok az évvégével is. Még kettőt kell aludni, és vizsgaidőszak van, a pénteki koncert utánra az ereszdelahajamat megszervezve.Csak ezeken a nyögvenyelős osztályzásokon meg beszámolóztatásokon lennék már végre túl!Már kijavítottam kb 300 dolgozatot és még van vagy ugyanennyi. De most roppant eltökélt vagyok. Aztán jöhet a megérdemelt pinenés, haverok, buli, fanta. Mostanában úgyis mindenki megtalál, csak Boltoskislánnyal sztornózgatjuk a mítinget már egy ideje. De annyira és hihhhhetetlenül pozitív az aurám mosranában, hogy ez is csak összejön. Ami az aurámat illeti, ma például szokatlan nyugalommal tűrtem egy aktuális repper hisztijét, aki váltig állította, hogy ő tud énekelni, csak én nem értékelem eléggé. Még az ajtót is rám csapta.Node sebbbbaaajjjjj. A szépség mulandó, a butaság maradandó.Neki meg úgyis csak a másodikból van, igaz abból rendesen.Különben egész jól megy nekem ez a" sugárzom a pozitív energiát" szerep. Mondjuk kellett hozzá némi idő és a körülmények szerencsés alakulása is. Még az is lehet, hogy a címet meg kéne forgatnom.Fény nélkül nincs árnyék. Vagy a sötétség után jobban értékeljük a fényt?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
boltoskislány valóban bús avégett, milyen rég nem évezhette társaságod
VálaszTörlésna igen, én is így vagyok ezzel.Ha leketyeg végre ez a hét,visszatuszkolom a magam után húzott aranyeremet és belevetem magam a társasági életbe.:-)
VálaszTörlés