együtt-egyedül

Kedves Feleim!

Szóval tudja a fenyő, hogy van ez, de valahogy mégse annyira ok ez a szingliség. És itt kérek elnézést, ha szerettei közül valaki, aki ebbe a kategóriába sorolandó akár tartósan, akár átmenetileg, sértve érezné magát a mondandóm miatt. Itt van pl K. néni, a fiam zenetanára. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem szívesen engedem a srácaim este későn hazabóklászni a V-i állomásról, hogy más is dolgozik, vannak kötelezettségei, hogy a gyerek nem nő úgy fel, mint a gomba, főzni kell neki, beszélgetni kell vele, ha szükséges, ölbe venni, hogy egy gyereket nem lehet csak úgy általában félteni, ott kell lenni vele, ha szükséges.Az egyedüllét, a csak magammal kell törődnöm, azt eredményezi, hogy a mégoly intelligens és egyébként érzelmileg normális emberke is teljesen érzéketlenné válik a külvilág és más emberek dolgaira, érzelmeire. Annyira el van foglalva magával, hogy nem veszi észre, mégha kiveri is a szemét, az igaz barátságot, az szerelmet, az igaz szakmai érdeklődést. Azon agyal, őt ki tenné boldoggá, ahelyett, hogy azt keresné, ő hogyan tudna boldoggá tenni valakit. Pótcselekvésekbe menekül, szerencsés esetben a szakmába, lásd K néni, és általában sikeres is, de jön egy pont, ahol megáll a tudomány. Egy biztos, hogy engem a házasság, a srácaim iránt érzett felelősség, bár csináltam égbekiáltó baromságokat, a visszvonhatatlan és helyrehozhatatlan hibáktól megóvott. Annak ellenére mondom ezt, hogy bizony komoly döccenők voltak és vannak ám életem párjával, és sokszor azon imádkoztam, bárcsak szabad lehetnék, és éreztem magam házas emberként is igencsak magányosnak. Jut erről eszembe, hosszú idő után traccsoltunk kicsit Cseperkével, éz ez a téma, persze egy kicsit más kontextusban szintén előjött. És a blogírás, mint szabad és gátlásoktól mentes önkifejezés. Kicsit rosszkedvű volt, ill. nyomasztották bizonyos dolgok, de remélem kibeszéltük, és a terápia bevált. Különben tök jó spanyolórám volt, csak nagyon lefáradtam a végére. Meg a tantónéni egy olyan könyvet ajánlott, amit szinte sehol nem lehet kapni. Na azért nekem sikerült némi kis szervezkedés után a kiadó/!!!!/ boltjából az uccsó példányt megszerezni.És hát ne feledkezzünk meg a csetelésről Britanniával. Nem tudom hova tenni a dolgot. Mikor kinyitottam az msn-t, ott figyelt egy előző napi üzenet tőle. Viszont abban az időben, ami meg volt jelölve, én már az igazak álmát aludtam. Naggyon misztikus...Ezért aztán írtam, hogy hogy is volt az ügy, meg mikor. Az volt az érzésem, hogy nem igazán akaródzott neki csetelni, vagy csak rossz kedve volt, vagy mindkettő. Aztán meg hirtelen olyan furákat kérdezett, /már megint/ mint pl a nyelvvizsgám, ami több mint fél éve megvan, és rákérdezett olyanokra is, amiket én inkább kerültem volna. De azért válaszoltam, aztán meg eltűnt egy időre, visszajött, megint eltűnt. A hangnem évődősre váltott, hirtelen meg olyan nem is tudom milyenre. Fene se tud kiigazodni rajta. Mondjuk tök jó kedvem volt, bár elég fáradt voltam, így nem is nagyon firtattam a dolgokat. A nemsokkal ezelőtti "utálokmindenkitnemakaroklátnisenkit" állapothoz képest ez mégiscsak valami. Ja, és a nőikar. Hát a hétvégi intenzív osztály után úgy tűnik, mégiscsak lesz ebből valami. A könnyűzenék bejöttek, a tapsolós spanyollal még gyürkőzünk, Vejnemöjnen muzsikál, az ugrótánc meg ugrik. Most rohanok, mert a fiam hány és fosik paralel, és nem hajlandó inni, kell egy kis atyai szigor.