Sajnos megint egy nyálas, borongós reggelre ébredtem. Tegnap le kellett mondanom egy jó előre megbeszélt sörözést. Annyira jó lett volna kimozdulni, lelazulni kicsit. Nagyon bánt.Bakker!!! Pedig minden jól alakult. Igaz, hogy telefonálgattam egész délelőtt, de legalább sikerült sínre tenni egy csomó dolgot, ami fontos. Pár kivétellel minden jegyet felvittem az ETR-be, lekottáztam és feltettem a netre az új darabot a mai próbára, elrendeztem a házimunkát, útnak indítottam reggel is délután is a srácokat, ápoltam Törvényes Hitvesem nagy-nagy betegségében. De hát tapadnom kellett...Este aztán, mintegy pótcselekvésképp felvettem az edzőruhám és nekiálltam sanyargatni a testem. Bár az állóképességem nem a régi és a napi doboz cigi se tesz jót, szokatlanul könnyen ment. Persze elfáradtam rendesen, most is érzem minden izmom külön-külön. De ez kellemes fáradtság. Még egy kis Zen-meditációval is bepróbálkoztam, ami egy nagy, de kicsit túlnépesedett lakásban nem egyszerű. De a régi reflexek még működnek. Rájöttem, mennyire hiányzik ez nekem. vagy inkább ez is. Edzés után általában nagyon kiélesedik az elmém, az agressziviásom oda és ha elalszom, tuti, hogy álmodom is. És ez általában mindig valami előremutató álom, nem csak kusza képek sokasága, amit pl. egy fél liter vodka és egy disznótoros vacsora után él át az ember. És valahogy ilyenkor annyira tiszta és világos, mit kell tennem, kik az igazán fontosak, kik azok, akiktől jobb, ha távol tartom magam. Minden fekete és fehér. Ülőbika főnök, Szato a szamuráj, Don Giovanni és Anyegin és a Leples Bitang igen jól megférnek egy mással. Kár, hogy ez az állapot csak rövid ideig tart.
Das Glück kennt nur Minuten....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése