Ma minden úgy indult, mint egy hétköznap. A siserehad kézimeccsre ment, az útnakindulással pedig és igegeskedés, ingerültség jár. Már megint olyan fura álmom volt, de ahogy kimentem dohányozni a gangra, figyeltem a fán ugrándozó mókusokat, hallagattam a harkályt, ahogy kopogtat, egészen jó kedvem lett. Különben most olvasom a jó öreg Sigmund könyvét, az Álomfejtést, egy százasért bugáztam a Nyugatinál. Valahogy most mégse akaródzott a saját álmom elemzgetni. És most többet nem is irok, utálom, ha vizslatják, mit olvasok, mit írok. Ülőbika főnök már a kése után kapkod....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése