Sajnos valamit elbaltázhattam. A Nagy Szellem nem hallgatott meg, a szép időnek vége,köd, fagy, hó, halál.Lehet, hogy a pipa füstje volt túl ritka, a varázsmondóka túl halk, esetleg a sámándob mondott csődöt. Na mindegy.Most tök fáradtnak és letörtnek érzem magam.Törvényes hitvesem is gyengélkedik, valószínüleg rám marad a mai háztartási munka. A bevásárlást már abszolváltam, de azért maradt még ez-az. Azért megpróbálok kicsit koncentrálni. Szóval mégiscsak lehet ebben a predesztinációban valami. Történt ugyanis, hogy múlt hét csütörtökön megkaptam Cseh Tamás összes lemezét. Zsenge ifjúkoromban nagyon szerettem. A szövegek itt vannak ma is a fejemben.
" Reggelre kelve, úgy ahogy ez itt szokás,Közértbe megy le tejért János és Tamás.
Tócsák tükrében magukat nézve,
Dohányszemcsékkel zakó zsebében indulnak el"
Ahogy hallgattam, előjöttek mindenféle emlékek. Pl mikor a negyedéves szűrőn többedmagammal kirúgtak, este próbám volt, az eredményhírdetésre Kormányzó úr, konzistársam és barátom ment el.Ahogy jöttem haza, a Körút sarkán várt a villamosnál.Nem jött össze, mondta. Karonfogott és elindultunk a Majakovszkij utcán a Gorkij fasor felé. Minden kocsmánál megálltunk és ittunk egy felest meg egy sört. A Vörösmarthy utcánál összekapaszkodva énekeltük Cseh Tamást. A Lövölde térnél már ordítottunk.Beérve a Gorkij fasor 33-ba kivettünk egy gyakorlót és ott folytattuk egész hajnalig.Másnap jött Zsuzsa néni, az auschwitzot megjárt, láncdohányos izgató néni,aki a portástól bizonyára hallot a törökdúlásról. Annyit mondott csak, hogy rá se ránts, Fiam, tebelőled lesz valami.Pedig simán ki is rúghatott volna.Akkor énekeltem utoljára Cseh tamást. Most hétfőn gyönyörű idő volt, szikrázó napsütés, viszonylagos meleg.Igazi tavaszi hangulatom lett. Már reggel elmentem otthonról, intézgettem a dolgokat, csatangoltam a városban, és összefutottam Hárfáskislánnyal, akivel a házasságomat leszámítva leghosszabb egybefüggő kapcsolatom volt. Jót beszélgettünk, volt is miről, hiszen húsz éve nem találkoztunk.Annyira fura volt, hisz tudtam, pár centivel magasabb mint én, de most talán a cipősarka miatt, még magasabbnak tűnt. Érdekesen nézhettünk ki együtt. Még most is gyönyörű.Kirúgatásom idején is együtt jártunk.És eszembe jutott, hogy a Kormányzó úrral való korhelykedés után kb két nappal, mikor találkoztunk, kb egy órán keresztül zokogtam a vállán, ahogy kijött rajtam az egész cirkusz utáni stressz. Felnőttként ez volt az első alkalom, apám halálát leszámítva, amikor valaki sírni látott. És egész éjjel zenét hallgattunk...Talán épp Cseh Tamást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése