Ez a blogolás néha veszélyes játék. Ha jön az ihlet, valami olyan történik, ami megmozgatja a fantáziát, az ember ellenálhatatlan vágyat érez, hogy gyorsan papírra vesse, mégha digitálisan is. Velem meg mindig történik valami. Na , vegyük csak sorjába. Ott volt a csütörtök, mikor Moncsit vártam a nyugati-aluljáróban, és jött az a fiatal kurva. Egész jól öltözött volt, értelmes, helyes arccal. Nagy volt a zaj, először nem hallottam, mit mond, de sejtettem. Mosolyogva visszakérdeztem, hogy mit is szeretne tulajdonképpen? Némi kézpénz ellenében megkaphatom, mondta. Hát, feleltem, ez most nem jön össze. Erre közelebb húzódott, belém karolt,rámmosolygott és olyan bizalmas hangon, mintha régi barátok lennénk, azt mondta. Vársz valakire,ugye? Ok, megértem. Nem lehetett több 13-14 évesnél. Mikor a vasasnál dolgoztam a Rákóczi tér környékén, sokszor előfordult, hogy az legősibb mesterség képviselői leszólítottak, még transzvesztiták is bepróbálkoztak, az nagyon vicces volt. De valahogy egészen más hangot ütöttek meg. Ez a szegény fiatal kölyök ki tudja, hogy került ebbe a körbe.Nyílván kap hideget-meleget, beletaposnak a leendő kuncsaftok is, meg az a nagydarabb barom strici is, akit ott áll a bérletpénztárnál.Én meg emberi hangon szóltam hozzá, és ő ugyanúgy reagált. Különben az egész olyan szürreális volt, háttérben a hittérítővel, az ingyenkaján csámcsogó hajléktalanokkal, szendvicsemberekkel.Figyeltem a metróból kijövőket, próbáltam megsaccolni, kik lehetnek, mit gondolnak.Aztán elmentünk Moncsival gyrost enni, és tök jót beszélgettünk. A próba szegény Sándor halála miatt nagyon nyomott hangulatban telt. A végén elénekeltük az Esti dalt, de nagyon nehezen ment...
Más.Szombaton szülinapi partira voltunk hivatalosak Eszter unakanővéréhez, Laurához. Velük mindig is jóban voltunk, leszámítva egy közös nyaralást, ami pont Laura apja halála után nemsokkal történt, a kifiúk pici volt még, pár hónapos. Lidérces volt. Azóta azonban minden rendben. Készültünk a srácokkal egy kis koncerttel, ami nagyon megült,és kiderült, hogy a nagymamák is tök jól énekelnek. Ottragadtam a zomgoránál kb 3 órára. Ők mondták a dalokat, István, Laura férje leszedte a netről a szöveget, kinyomtatta, én meg játszottam. Volt ott minden, Karádi Katalintól Pinkig.Pár nótát szívesen kihagytam volna, mert olyan dolgokra emlékeztetnek, amit inkább felednék, ha lehet,de egy bárzongorista ne legyen érzelgő.s :-) És hát a négy kicsi gyerek, teljesen odavoltak a keyboardtól, és együtt énekeltük a Shrekből a nótát. Ja, és csellóórát is tartottam mindegyiknek. Olyan rég csináltam ilyet, és meg kell mondjam, magam is nagyon élveztem.Végül is csellótanár az alapvégzettségem. Különben tök fura, hogy velük sokkal szorosabb és meghitteb kapcsolatunk van, mint számos közelebbi rokonnal. Az én családom, vagy aki még megvan, elég messze van, Eszteré meg maga a káosz. Elég későn is értünk haza. Az öreg Dácia megtette a magáét, elnyelt két csellót, a szintetizátort és négyőnket, pöccre indult a minusz húszban, szép öregesen hazadöcögött.
És most vasárnap van, anyámnak meg rossz napja. Megfőztem az ebédet,rendet raktam és épp az agyamat tornáztatom, hogy ne unatkozzatok, kedves Feleim, ha ide tévedtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése