Tegnap le kellett mennem a kegyetlen-egyetemre. Nem mintha valami komoly, súlyos dolgom lett volna, de a jelenléti ívet alá kellett írni. Aztán délutánra lett egy értekezlet. Elég kellemetlen számomra az egész. Az egyik kolléga átvett tőlem néhány csoportot az utolsó félévre, és jól lefikázta a munkámat. Ez önmagában is a köztünk fennálló gentleman's agreement megsértése, mert eddig ha valakinek valami baja volt a másikkal, szépen lerendeztük egymásközt. Persze az illető az utóbbi években különböző vezető tisztségeket töltött be a karon, addig meg mi helyettesítgettük, most viszont vissza kellett térnie a plebsbe. Ez láthatólag eléggé rosszul érinti. De a nagyarc megmaradt. Szomorú, hogy egy kis hatalom hogyan fordít ki magából egyébként jobbsorsra érdemes embereket. Még szerencse, hogy a mostani főnököm megvédett és a kollégák is mellém álltak. Hála az utóbbi évek szorgos munkájának, bizony egyre gyengébb képességű és intelligenciájú emberek vettünk fel, mondván, hogy kell a létszám.És az sem tesz jót a munkamorálnak, hogy ellentétben a régi időkkel, nincs félévismétlés, Lehet a bukott tárgyakat húzni, vonni. Mi nap mint nap szembesültünk ezzel, ő meg most csodálkozott rá. Persze azért bűnbakot keresni nem kéne, pláne, hogy volt egy féléve heti két órában, hogy amit én elcsesztem volna, azt ő rendberakja. Berágtam rá rendesen. És hát hazafelé a vonat... Csaptam is ma egy laza napot. Máramennyire a favágás, jégtörés, teregetés laza elfoglaltságnak minősül. Na jó, zongoráztam, fordítottam is egy kicsit, de ezen kívül csak olvastam, cseteltem, blogokat olvastam,tévéztem, szóval nem vittem túlzásba. Holnap délután már kénytelen leszek dolgozni, a próbák elkezdődtek, és tudatosult bennem, hogy mindjárt vége a vizsgaidőszaknak, a jóvilágnak. Jajjjj!!!! De legalább előtte elmehetek a volt tanárom szülinapi partijára Debrecenbe, jót muzsikálni és elbeszélgetni a régi, daliás időkről.
Cselló for evööööörrr!!!!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ha ez az egyetem még Önnek is kegyetlen, akkor mit szóljak én... "hallgató"... vagy minek titulálnak. Ez az elnevezés egyetlen esetben szokott igaz lenni: mégpedig ennek a plebsbe lesüllyedni képtelen, végtelenül kétszínű és még ennél is egysíkúbb felsőbbrendű értelem előadásán. Ezek a kényszerű együttlétek heti rendszerességgel ismétlődnek, de időnként még apránként adagolva is maradandó károsodásokat képes okozni bennem. Az agyamban. Elsősorban.
VálaszTörlésDe ha ez nem lenne elég, szinte minden nap látnom kell, szembe kell néznem a megtévesztő mosolyával, (mosoly? még fintornak is túlzás lenne...) ami leginkább egy elátkozott béka pofájára emlékeztet, és végighallgatom az előre kimesterkélt mondanivalóját, amit persze nem őszintén mond. És én még szerencsés vagyok,mert én az említett plebs felett állok, hála az adottságaimnak. Mindig érezteti a plebs szerencsétlen, hányattatott sorsú tagjaival, hogy én, mint Isten a rovarok között, a legjobbak között foglalok helyet nála. A baj csupán az, hogy én emiatt cseppet sem érzem jól magam, sőt. Én jobb szeretnék egyenlő lenni mindenkivel. Nincsenek világuralmi késztetéseim.
És így hajnali 2 felé közeledve, kezdek egyre nagyobb baromságokat írni. Az álmatlanság és a hulla fáradtság egyszerre uralkodik el rajtam. Senkinek nem kívánom ezt a szenvedést, borzasztó. Akinek megvan rá a képessége, inkább aludjon helyettem is.
Megpróbálom zárni soraimat, de a kezeim még mindig tapadnak a billentyűzetre, pedig a valamire való gondolatok már elapadtak bennem.
Kéretik ezen kommentet sehol máshol feltűntetni! Ide szántam, és az főleg nem szeretném, ha a békaarcú tudomást szerezne róla. Bár ilyenkor, amikor már nem tudom, alszom-e vagy ébren vagyok, nem is tud érdekelni, mi lenne, ha kitudódna, kiről beszélünk. Nem számít.
A lényeg, hogy megtartsam az önuralmam, minden alkalommal amikor kontextusba kell kerülnöm vele.
Hát ennyit szerény és szegényes gondolatvilágomról ezen varangyot illetően (akinek csípős a nyelve).
Zúzzzancs voltam.