Don't wana be sober anymore

Ééédes Feleim!

A kezem kissé remeg a csocsózástól,de a tudatom a számolatlanul elfogyasztott pálinkák és sörök dacára,vagy tán épp ezért hihetetlenül tiszta.Az Énem egyik fele nagyon igényli ezt az állapotot,amiben nem kötnek gúzsba a polgári léthez kötödő gátlások,sokkal tisztábban látok mindent.pl hogy az egész életem arról szól,miképp próbálom elnyomni magamban a füstös kocsmákhoz való vonzódást, az állandó vándorlási kényszert,a szebbik nemhez való különös viszonyt,hogy imádok éjjel olvasni,eredetiben ,amit lehet,hogy egy-egy érdekes mű annyira foglalkoztat,hogy nem látok,nem hallok,hogy egy klassz étel igazi élvezetet okoz.Fura,hogy ilyenkor nem szoktam másnapos lenni, filmszakadásnak nyoma sincs, jól emlékszem mindenre.Csak az álmosság...és holnap jön szépen a józanság,a kétszer kettő,ami mindig négy.

lecseszem magam

Kedves Feleim!

Ha az embert komplett hülyének nézik, nem túl jó érzés. Én legalábbis nem tudom megszokni, és nem is akarom. Mikor fiatalabb voltam, ilyen esetekben válogatott káromkodásokat vagdostam az illető fejéhez és a tetlegesség se állt tőlem távol, bár ha belegondolok, felnőtt életemben egyszer verekedtem, akkor is önvédelemből. Mostanra, javarészt a nyerseség és őszinteség miatt elszenvedett hátrányok miatt, a stílusom finomodott valamelyest, kerülöm, ha lehet az éles konfliktust,ezt viszont sokan gyengeségnek veszik, és felbátorodnak. Így most nyílvánosan lecseszem magam, hátam mögött A Nagyfőnök helyeslően bólogat, hogy akkor és ott mért nem kevertem le XY-nak egy jó emberes fülest. Akkor biztos nem engedné meg magának ezt a tapírságot, hanem farkát a magaalá csapva elhúzna oda, ahova való. A búsba. Azt hiszem, a különböző levelező-listáim közt is rendet vágok....És nem tűröm, hogy hülyére vegyenek. Uff. beszéltem

minden kezdet nehéz

Kedves Feleim!

Megszokhattam volna, hogy az új szemeszter nehezen indul. De ez a mostani maga a káosz. Kétségtelenül van előnye, hogy az ember mondjuk szerdán délután négykor végez, és utána van ideje mindenfélét csinálni, még mellé anélkül, hogy minden percéről el kellene számolnia. De az már nem annyira jó, hogy egy csütörtöki duplaóra miatt kell kempingezni, utána meg eszeveszett módon rohanni az állomásra, és rettegni, hogy a vonatot elérjem, mert lekésem az esti próbát. A taxisok lelkivilága is megérne egy misét. Mert pl. ha azt mondod, sietned kell, ez azt kéne hogy jelentse, tökig nyomom a jobb pedált, de legalább is igyeszem legalább ötvennel menni, nem állok meg telefonálni, nem engedek át a zebrán ezer nyugdíjast, a balrakanyarodásnál nem várom meg, amíg a horizont szélén vibráló pontként megjelenő szembejövő odaér félóra múlva, hanem csípkedem magam, hátha az utas a pénzéért elégedetten távozik. De hát ne legyünk telhetetlenek, az élet szép, csivitelnek a madarak, jön a tavasz, basznak a macskák, és a kardiológia és a proszektúra még ingyen van.

Azt még el kell,hogy mondjam...

Kedves Feleim!

Ahogy látom,lesz itt idő blogolni,az ícém olyan lassú,mint egy elhízott nyugdíjas szobatetü. Elmesélem inkább,hogy amennyire élveztem a vizsgaidőszakban a semmittevést,annyira rosszul esett a derékfájós otthontapadás.Nem is csak a fájdalmak miatt,meghogy csak ülve tudtam pisilni,mert ugye,ha valakinek két kézzel kell kapaszkodni,nem jut kéz Béluskát markolni és célozni,hogy a dolog oda menjen,ahova kell,hanem mert nem tudtam a lányokkal próbálni.És ők hiába édesek,ügyesek,egy határozott akarat és bizonyos próbaszám nélkül nem lesz belőlük ütőképes csapat.De nem is igazán erről szeretnék most értekezni.Megirigyelvén Boltoskislány filmkritikai munkásságát, két olyan televíziós produkcióról mondanék pár szót, ami komoly élmény volt,nyamvadtkodásom idején.Az egyik egy mexikói szappanopera, a La espada y la rosa. A kard és a rózsa. Még mielőtt aléltan filózni kezdenénk, ez a jól ismert Zorró-sztori újabb adaptációja, szirupos feltupírozása, helyes színészek, banális történet, semmi Delon vagy Banderas. Itt aztán mélyen el lehet merülni a szappanoperaírás lélektanába. Egy egyébként hétköznapi legenda, hisz nekünk is van Rózsa Sándorunk, az angoloknak Robin Hood-juk, a szlovákoknak Jánosik, hogyan bír annyira felduzzadni mindenféle badarságokkal, hogy korlátlan számú epizódot képes megtölteni?Szerintem a forgatókönyvíró operarajongó lehet, mert van itt minde.Elcserélt, arisztokrata gyermek, akit a cigányok nevelnek /Trubadúr/, gonosz púpos /Rigolettó/, varázsitallal kicsikart szerelem, udvari intrika és hasonlók.És vannak hősök, természetesen a megfelelő ellenféllel ellátva, akik valahogy sose bírnak meghalni. A legjobb, mikor Zorró Eszmeralda nevű csaját, miután, kerékbetörték, lelőtték, élve befalazták, egy hajótörés után amazonok, értsd vinetusan és egyben dominásan bőrszerkóba öltöztetett, láthatóan null IQ-val rendelkező, ámde zord arcot vágó fiatal nők mentik meg, és egyből királynőnek választják, kiképzik kardra, tőrre, kézi lőfegyverre és légvédelmi rakétára, csakhogy bosszút állhasson. Ez biztos valami perszonálunió lehet, mert a cigányoknak is királynője már.És van indián szál is, hiszen a nyest felmenői törzsfőnök-feleségek is voltak egyben.Aztán itt ez a másik, Maria Pia nevű nő, aki hol bevonul a kolostorba, hol kijön, mert a félszemű pasiját szereti, de az meg egy gyilkos és nagy genyó, és ezen elrágódnak vagy 500 részben.De itt van kedves Zorró barátunk. Lélekborzoló érzelmi mélységeket él át az ember, mikor a kezdő inzertben, keményen farkasszemet néz a saját álarcával, és azt mondja, tu y yo estamos enamorádos en la misma mujer.Micsoda dráma!!! Te és én ugyanazt a nőt szeretjük.Uhhhh, a libabőr...És vív, mint az állat, nem fogja se golyó, se kard, lásd terminátor.A színészi játékkal kapcsolatban csak annyit, hogy minden elismerésem a színészeknek, hogy ennyi forgatási napon keresztül képesek azt az egyetlen grimaszt vágni, ami nekik adatott. Itt van ez a Pizarro nevezető algonosz, akinek szerintem celluksszal ragasztották a felhúzott szemöldökét a homlokához, hogy gonoszul nézhessen continualmente.Az én mimikai izmaim már rég bemondták volna az unalmast.És ehhez jönnek az egyéb kellékek.Pl Esmeralda, miután a börtönben megkínozzák, felnégyelik, gyereket szül és befalazzák, noch dazu körberohangálja háromszor a Popocatepetl-t, élrevasalt, mélyen dekoltált parasztingjében megjelenik a képernyőn, frissen mosott, ondolált hajjal, kifosgástalan sminkkel. Na ja, Drei Wetter Tafft, a frizura csak tart és tart és tart...
És erre van igény, és itt nem a nyolcvanéves anyámra gondolok, aki szegény örül, hogy valahogy eltelik a nap, mert már süketül, vakul, alig bír járni, hanem a sok unatkozó szépasszonyra, meg az olyan félművel pasikra, akik annyit se tudnak, hogy az előltöltős puska nem dobja ki a hüvelyt, a haslövésbe meg manapság is belehalnak, nemhogy kétszás évvel ezelőtt.Hic transit gloria mundi.
És aztán itt van a nemzet Joshija. Húúúúúú, de szar. Pesze lehet, hogy az a baj, hogy mindenféle külföldi kibeszélő sókon, pl Karlwass, David Letterman, de ide tartozik Balázs is, szocializálódtam. Ez az ember nem old meg semmit, hülyeségeket kérdez, azt is olyan szenvtelen hangon, mint egy jobb napokat látott üzenetrögzítő, töri a magyart/ ez a legkisebb baj vele/, sótlan, unalmas, nyavalyás. Joshika a maga szenvtelen módján csak ennyit mond, szégyellje magát, aztán elköszön, de csak 20 másodpercre, mert a reklám után vissszajövüüüünnk!

Jaj,megint tél!

Kedves Feleim!

Olyan szép idő volt , a biológiai órám már teljesen tavaszt jelzett.Jó,jó,tudom.Februárt írunk,belefér.Mégis zavar,hogy a természet úgy incselkedik velünk,mint egy rátarti,szeszélyes szűzlány,aki nem tudja,mit akar.Meg persze az is,hogy a filozófia magasságokból kicsit lejjebb ereszkedjünk,hogy a múlt héten tévedésből a benti félcipőmben jöttem haza Kaposvárról,a téli ott maradt.Kénytelen voltam egy ezerforintos (!!!) teszkógazdaságos magasszárút beújítani,hogy ne merüljek el a térdig érő hóban.A derekam lassan helyrejön.Rendészúr persze,olvasván a wiwes üzenetet nagy betegségemről,nem állta meg epés megjegyzések nélkül, utalva bizonyos lepedöakrobatika-túlzásbavitel nevű tünetegyüttesre,melyről a szakirodalom mostanában cikkezik,és férfiakat támad meg, és olyan közösségekben fordul elő,ahol az ivararány olyan 1 a 9-hez a hölgyek javára.Hát igen,azt hiszem,ennek utána kell néznem...

beszélgetés

Primadonna:Ja, ezt el kell mesélnem.Volt egy viharos kapcsolatom, aminek véget vetettem.
Bika: Na, és most minden ok?

Primadonna:Azt hiszem, igen. De a pasi nem akarta tudomásul venni. Másnap ugyanúgy hívott, virág, újabb és újabb szerelmi vallomás. Hiába mondtam, elég, csak jött, keresett, zaklatott.

Bika: Hát igen, ez nem egyszerű. És?

Primadonna: Egy újabb kellemetlen közjáték után, amikor állati kínos helyzetbe hozott a barátaim és még mellé a munkatársaim előtt, úgy döntöttem, végleg pontot teszek az ügy végére. Felmentem a lakására, szétborogattam mindent, elmondtam mindennek, módszeresen hozzávagdostam a polcról az összes könyvet, aztán sarkonfordultam és otthagytam a romhalmaz kellős közepén.

Bika:Hmmm. Tudtam, hogy temperamentumos vagy, de ennyire? És hatott a dolog? Megértette?
Primadonna: Igen, a dolog hatott, talán túlságosan is.
Bika:Ezt meg hogy értsem?
Primadonna: Ahogy mentem le a lépcsőn, rádöbbentem, hogy most tényleg vége, se több hívás, se virág, aus, ende, finish. Olyan fura ürességet érzek, már-már olyan, mintha hiányozna....

alkalmi

Úgy döntöttem, láncdohányosból alkalmi füstölővé képzem át magam. Szó ami szó, lassan a napi két doboz is megvolt, tennem kell valamit. Aztán el kezdtem gondolkozni, mit is jelent az alkalmi. Alkalmi vétel, alkalmi szerető, alkalmi áruház....Hmmmm. Ha csak az alkalomra várok, hogy rágyújthassak, hát az lesz mindig. Most épp rohadt szomorú vagyok, mert fáj a derekam és kimarad a holnapi görbe este koncertestül, kicsapongásostul, ergó a dekk alkalom arra, hogy lenyugtassom. A reggeli kávé cigi nélkül szar, de a szomszéd Lindi átjön tarhálni, itt az alakalom, egyet nekem, egyet neki.Valami mást kell kitalálnom, a zéró és a végtelen közt valami olyan középutat, amikor az ember tényleg élvezetből füstöl, nem pedig a nikontinéhség miatt. Talán az alkalom fogalmát kell pontosabban meghatározni. Pl buli, családi ebéd,találkozás XY-nal.... Valahogy nehezen forog az agyam most, és ez a fura kesernyés íz a számban, és 20 másodpercenként mintha egy malbisdoboz úszna át a képernyőn, és honnan jön ez a fínom dohányillat, jajjjjj, fön még talán van egy ízesített szivarkám ......
Na jó, Skacok, csesszétek meg! Elég volt, adjatok má' egy cigit!!!!!!

beindult a gőzhenger

Kedves Feleim!

Idestova egy hete lesz, hogy utóljára írtam. Hát igen.A vizsgaidőszak langymelege után tényleg ezerrel beindult minden. Sőt, már a múlt hét is a szervezkedés- tervezkedés jegyében telt.Szükség is volt rá. Biztos ismeritek azt, mikor az ember arra vár, végre történjen valami, aztán meg hirtelen, mikor valami megzavarja az állóvizet, az események egész sorát indítja el, az ember csak sodródik és kapkodja a fejét. Valahogy én is így vagyok most, már-már kétségbeesetten próbálok lavírozni a különböző feledatok, felkérések, turnék, baráti és egyéb meetingek között. Viszont nem véletlenül vártam annyira a hétvégi szülinapi bulit Debrecenben.Volt tanárom 70. szülinapjára újra összejöttek az ötven letanított évből a növendékek.És vannak páran. Felköszöntöttük az Öreget, csellóztunk egy jót, utána pedig szabadjára engedtük a beszélgetésnek, mesélésnek azt a folyamát, amely csak a közös gyökérrel rendelkező, egyazon szubkultúrához tartozó embereknek adatik meg. Persze néha igencsak gondolkodni kellett, ki -kicsoda, mert az idő azért halad, és mindanyian változunk, sajnos leginkáb öregszünk. Szokásomhoz híven igyekeztem ezen kívül is mindenre és mindenkire egy kis időt szakítani, de nem igazán sikerült. Mivel kiszolgáltattam magam egy baráti szívességnek, pont ott nem tudtam igazán időzni, ahol leginkább szerettem volna.Az időhiány miatt aztán elhagytam a telefonom, személyi és jogsi nélkül furikáztam a városban, és úgy egyáltalán mindenféle buta helyzetbe kerültem. Pl a jó előre elkészített kottacsomag, az ajándékba szánt borok mind ottmaradtak a jó öreg Kapozsváron, ahonnan eleve két óra késéssel indultunk a kollégám szuttyogása miatt.Mindezekkel együtt is úgy érzem, sokféle szempontból feltöltöttem az aksikat.

Az utóbbi időben már tettem megjegyzéseket a vonatozással és a vasutasokkal kapcsolatban. A tegnapi nap sikerült újabb kellemetlen élménnyel gazdagodnom. Ugyanis leszakadt a felsővezeték, a kékkabátosok tudták ezt, de hagytak minket felszállni. Aztán megálltunk Gödnél, ahol is közölték, határozatlan ideig nem megy a szerelvény tovább. Egy ismerőssel leszálltunk, kilómétereket gyalogoltunk a buszig, és kb másfél órás késéssel be is értünk.Persze a csatlakozásnak annyi volt, így 11 helyett du. 3-ra értem a kegyetlen-egyetemre. A bajt tetézte, hogy elfelejtkeztem róla, hogy már nem vagyok húsz éves, a nehéz táskával átugrottam egy árkot, a derekam meghúzódott, úgyhogy most csillagokat látok, beszedtem egy marék fájdalomcsillapítót, de még semmi hatás. Ezzel a vasúttal mindig van valami, ha meleg van, az a baj, ha fagy az a baj, a fúj, az a baj, mi meg szívunk, mint a torkosborz. Lehet, hogy a kékkabátosok túl sok Belgát hallgatnak.De én előbb-utóbb valamelyiknek kitekerem a nyakát. Nem tudom, a hétvégi edzőtáborral és a Kispál koncerttel mi lesz? Bár még csak szerda van...

A kölök beszól

Kedves Feleim!

Múlt hét pénteken,atyai kötelességemnek eleget téve,elzarándokoltam életem egyik főműve,Roncsa lányom iskolájába,szülői értekezletre.Nem szeretnék közhelyeket puffogtatni,miszerint a pedagógusoknak a pedagógus-gyerekekkel és pedagógus-szülőkkel van a legtöbb gondjuk, bár ebben sok az igazság,de több mint húsz éves tanári tapasztalattal a hátam mögött,melyben három év ofösködés is volt,talán lehet némi fogalmam,hogy kéne mennie a dolgoknak.Azt is el kell mondanom, hogy egyházi gimiről van szó,aminek kiválasztásakor sokat nyomott a latba,hogy tanítottam ott pár évet,ismerem a kollégákat,az Izgatóbácsit,akinek ha köszönök, laudetur Jesus Christus, in aeternum amen helyett azt monjda, hagymáel,mizujs?Sajnos Ofőnéni késöbb került oda.Már az első szülőin letette a névjegyét.Mikor a lehangoló élmény hatása alatt,kétségektől gyötörve autóba ültünk,csak annyit tudtam mondani:ez egy fasz.Életem Párja pedig:ez egy hülye picsa.Jaj,most jut eszembe!Tegnap esküt tettem Szentborbálának,hogy nó mór rúd ikszpresönz in my rájtingz,óldau déj hev pauörfúl sztájlisztik veljú.Átfogalmazom.Ez egy hímtag.Ez egy butuska végbélnyílás.A kölök előtt persze hallgattunk.Ám három nap múlva,mikor a kölök hazatolta a bicajt a suliból, a csácsumiapuci utáni első mondata az volt:apa,ez a nő gáz,vagy inkább ultragáz.És a megfogalmazás azért ilyen visszafogott,szofisztikált,mert még erős benne a szülei,a felnőttek,a tanárok iránti respektus,ami,mint tudjuk,később egyre gyengül.Ilyen előzmények után érkeztem a suliba,ahol Ofőnéninek az eddig megismert rossz tulajdonságai mellé sikerült újakat felvonultatni.Például nem tesz jót egy jobb sorsra érdemes szülőnek,ha azt látja,hogy akire a gyerekét bízta,úgy viselkedik,mint egy elemis kislány,aki bepisilt,mert nem mert kikéretkezni a vécére,és nem tud mit kezdeni a rakottszoknyáján lefelé,matrózblúzán felfelé terjedő folttal, a lecsorgó lével,amiben fehérzoknis lába a pántos cipőben tocsog.Meg az se,hogy abszurd drámákon,szabad versen,Jancsó-filmeken edződött intellektusommal se sikerült megfejtenem,vajon a logika és rendszer nélkül összedobált mondatoknak mi a fenyő értelme van.Minek fizetettnemiaktusozom itt az időt.Már láttam,ahogy Ülőbika főnök Ofőnénit kekaratézza,felapritja,megskalpolja,fejét lándzsára tűzi,hogy a gonoszt riogassa.A végén ottmaradtam,hogy bemutatkozzak és érdeklődjek.Ofőnéni láthatólag gondban volt,mikor a vezetéknevem meghallotta.Csak a lányom keresztneve gyújtott kis szikrát.Ááá,Roncsa,aki udvariasan,kultúráltan,de mindig megmondja a tuti!Hát,Feleim,ha ez tényleg így megy déj báj déj,nem csoda,hogy a kölök beszól.

a szajré

Tisztelt Bíróság!

Töredelmesen bevallom, beálltam fatolvajnak.Ez még akkor is igaz, ha mások által már kidobott fenyőkről van szó. Tegnap este, ha úgy tetszik az éj leple alatt, az autó után kötöttem őket és behúztam az udvarra. Két nagy, több mint 3 méter magas fa lett a szajré, kb 20 centi átmérőjű törzzsel. Már le is gallyaztam, összefűrészeltem öket. most egy biztonságos helyen száradnak.Tudom, hogy tettem megbocsájthatatlan és egyetemi oktatóhoz méltatlan. Pláne, hogy nyereségvágyból követtem el. Történt ugyanis, hogy megjöttek az ehavi csekkjeim, többek közt a gáz, és már a rájuk vetett első pillantás komoly kardio-vaszkuláris problémákat okozott. Bár nem vagyok egy fejszámoló-zseni, de rövid idő alatt átláttam, hogy a költségvetés borul, a gatyámból kilógó seggem egyre nagyobb felülete válik láthatóvá, már közel az egész. Tavalyelőtt vettem a nappaliba egy lemezkandallót, ami az alsó szintet befűti, vettem hozzá brikettet meg fát. De karácsony környékén rohadt hideg volt, még mellé mindenki otthon tanyázott. A gázóra meg pörgött, mint a motolla. A fa is rohamosan fogyott. És akkor január elején kiszúrtam a két kidobott fenyőt. Legalább 50 kg tiszta tüzifa. Kerülgettem, nézegettem, egyik este, persze sötétben, megpróbáltam kézzel megmozdítani, de túl nehéznek bizonyult. Ezért azt eszltem ki, hogy a vontatókötéllel az autó után kötöm. És hétfő este, próba után megtörtént a dolog. Szerencsére senki se látott, kicsit köd is volt. Meg kell mondanom, hogy nem érzek semmiféle lelkiismeretfurdalást. Hiszen a fizetésem az egyetemen öt éve egy fillért se emelkedett, miközben az árak az egekbe szöktek. Az euró mostani "szárnyalásáról" meg ne is beszéljünk. El kéne mennem Londonba egy állásinterjúra, maga az állás Abu-dabiban lenne, de az időpont szar, nincs pénzem a repjegyre, a doktorim következő részletére. Különben meg tök méltatlan, hogy ennyi év meló után, sikerekkel a hátam mögött, filléres gondokkal kell szembesülni. Nagy marha voltam, mikor néhány évvel ezelőtt nem mentem el Amerikába. Csak hát én magyar vagyok, itt szeretnék alapvetően boldogulni.Tisztelt Bíróság! Bízom benne, hogy a fenn közölt tények, és töredelmes beismerő vallomásom fényében helyesen és számomra kedvezően fog dönteni. Ja, és ha lehet, azt a két törött tölgyfa széket elvinném gyujtósnak, és kérem, szóljanak, ha azt a kopott, de masszív emelvényt, amin a tisztelt Bíró úr ül, ki akarják dobni, én elvinném....

a mi me gusta mucho

http://www.youtube.com/watch?v=p8hKL_WANKU