Idestova egy hete lesz, hogy utóljára írtam. Hát igen.A vizsgaidőszak langymelege után tényleg ezerrel beindult minden. Sőt, már a múlt hét is a szervezkedés- tervezkedés jegyében telt.Szükség is volt rá. Biztos ismeritek azt, mikor az ember arra vár, végre történjen valami, aztán meg hirtelen, mikor valami megzavarja az állóvizet, az események egész sorát indítja el, az ember csak sodródik és kapkodja a fejét. Valahogy én is így vagyok most, már-már kétségbeesetten próbálok lavírozni a különböző feledatok, felkérések, turnék, baráti és egyéb meetingek között. Viszont nem véletlenül vártam annyira a hétvégi szülinapi bulit Debrecenben.Volt tanárom 70. szülinapjára újra összejöttek az ötven letanított évből a növendékek.És vannak páran. Felköszöntöttük az Öreget, csellóztunk egy jót, utána pedig szabadjára engedtük a beszélgetésnek, mesélésnek azt a folyamát, amely csak a közös gyökérrel rendelkező, egyazon szubkultúrához tartozó embereknek adatik meg. Persze néha igencsak gondolkodni kellett, ki -kicsoda, mert az idő azért halad, és mindanyian változunk, sajnos leginkáb öregszünk. Szokásomhoz híven igyekeztem ezen kívül is mindenre és mindenkire egy kis időt szakítani, de nem igazán sikerült. Mivel kiszolgáltattam magam egy baráti szívességnek, pont ott nem tudtam igazán időzni, ahol leginkább szerettem volna.Az időhiány miatt aztán elhagytam a telefonom, személyi és jogsi nélkül furikáztam a városban, és úgy egyáltalán mindenféle buta helyzetbe kerültem. Pl a jó előre elkészített kottacsomag, az ajándékba szánt borok mind ottmaradtak a jó öreg Kapozsváron, ahonnan eleve két óra késéssel indultunk a kollégám szuttyogása miatt.Mindezekkel együtt is úgy érzem, sokféle szempontból feltöltöttem az aksikat.
Az utóbbi időben már tettem megjegyzéseket a vonatozással és a vasutasokkal kapcsolatban. A tegnapi nap sikerült újabb kellemetlen élménnyel gazdagodnom. Ugyanis leszakadt a felsővezeték, a kékkabátosok tudták ezt, de hagytak minket felszállni. Aztán megálltunk Gödnél, ahol is közölték, határozatlan ideig nem megy a szerelvény tovább. Egy ismerőssel leszálltunk, kilómétereket gyalogoltunk a buszig, és kb másfél órás késéssel be is értünk.Persze a csatlakozásnak annyi volt, így 11 helyett du. 3-ra értem a kegyetlen-egyetemre. A bajt tetézte, hogy elfelejtkeztem róla, hogy már nem vagyok húsz éves, a nehéz táskával átugrottam egy árkot, a derekam meghúzódott, úgyhogy most csillagokat látok, beszedtem egy marék fájdalomcsillapítót, de még semmi hatás. Ezzel a vasúttal mindig van valami, ha meleg van, az a baj, ha fagy az a baj, a fúj, az a baj, mi meg szívunk, mint a torkosborz. Lehet, hogy a kékkabátosok túl sok Belgát hallgatnak.De én előbb-utóbb valamelyiknek kitekerem a nyakát. Nem tudom, a hétvégi edzőtáborral és a Kispál koncerttel mi lesz? Bár még csak szerda van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése