Töredelmesen bevallom, beálltam fatolvajnak.Ez még akkor is igaz, ha mások által már kidobott fenyőkről van szó. Tegnap este, ha úgy tetszik az éj leple alatt, az autó után kötöttem őket és behúztam az udvarra. Két nagy, több mint 3 méter magas fa lett a szajré, kb 20 centi átmérőjű törzzsel. Már le is gallyaztam, összefűrészeltem öket. most egy biztonságos helyen száradnak.Tudom, hogy tettem megbocsájthatatlan és egyetemi oktatóhoz méltatlan. Pláne, hogy nyereségvágyból követtem el. Történt ugyanis, hogy megjöttek az ehavi csekkjeim, többek közt a gáz, és már a rájuk vetett első pillantás komoly kardio-vaszkuláris problémákat okozott. Bár nem vagyok egy fejszámoló-zseni, de rövid idő alatt átláttam, hogy a költségvetés borul, a gatyámból kilógó seggem egyre nagyobb felülete válik láthatóvá, már közel az egész. Tavalyelőtt vettem a nappaliba egy lemezkandallót, ami az alsó szintet befűti, vettem hozzá brikettet meg fát. De karácsony környékén rohadt hideg volt, még mellé mindenki otthon tanyázott. A gázóra meg pörgött, mint a motolla. A fa is rohamosan fogyott. És akkor január elején kiszúrtam a két kidobott fenyőt. Legalább 50 kg tiszta tüzifa. Kerülgettem, nézegettem, egyik este, persze sötétben, megpróbáltam kézzel megmozdítani, de túl nehéznek bizonyult. Ezért azt eszltem ki, hogy a vontatókötéllel az autó után kötöm. És hétfő este, próba után megtörtént a dolog. Szerencsére senki se látott, kicsit köd is volt. Meg kell mondanom, hogy nem érzek semmiféle lelkiismeretfurdalást. Hiszen a fizetésem az egyetemen öt éve egy fillért se emelkedett, miközben az árak az egekbe szöktek. Az euró mostani "szárnyalásáról" meg ne is beszéljünk. El kéne mennem Londonba egy állásinterjúra, maga az állás Abu-dabiban lenne, de az időpont szar, nincs pénzem a repjegyre, a doktorim következő részletére. Különben meg tök méltatlan, hogy ennyi év meló után, sikerekkel a hátam mögött, filléres gondokkal kell szembesülni. Nagy marha voltam, mikor néhány évvel ezelőtt nem mentem el Amerikába. Csak hát én magyar vagyok, itt szeretnék alapvetően boldogulni.Tisztelt Bíróság! Bízom benne, hogy a fenn közölt tények, és töredelmes beismerő vallomásom fényében helyesen és számomra kedvezően fog dönteni. Ja, és ha lehet, azt a két törött tölgyfa széket elvinném gyujtósnak, és kérem, szóljanak, ha azt a kopott, de masszív emelvényt, amin a tisztelt Bíró úr ül, ki akarják dobni, én elvinném....
2009. február 3., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése