Kedves Feleim!tanulságos konverzáció fültanuja voltam az imént.kalauz:újjfellszállóók...utas:mit akarsz?jegyet?hétfön a fosos sztrájkotok miatt nem tudtam dolgozni.kalauz:jegy akkor is kell.utas:csoda,hogy ide mersz jönni,te köcsög,a ku... anyá...a kalauz eloldalog.Szerintem azon töpreng,mi lesz,ha az utas a pénzéért előbb üt,aztán kérdez.Szeretünk, Gaskóbuci!!!

Kedves Feleim!Azért az nem semmi,hogy október 23 előestéjén a város helovin-partiktól hangos. A Bahnhof előtt hosszú sorok.Haverok,buli,fanta.Annak ellenére,hogy az utóbbi évek cirkuszai miatt eléggé szkeptikus vagyok az 56-megemlékezések őszimteségével kapcsolatban,ez most így sok,nem tetszik,viszolyogtató.Minden áldozat emléke miatt.Azt hiszem,mi felnőttek valamit elbarmoltunk.De nagyon...

Kedves Feleim!Úgy alakult,hogy 14 éves koromtól folyton vonatozgatnom kellett.Először a hírhedt fekete vonattal jártam,Mátészalka-Pest-ingázó,aztán jött a Pest-Kaposvár vonal.Azt hittem,a vasút nem tud már újat mutatni negatív irányban,de sajnos tévedtem.Itt ülök a kelenföldi pályaudvarnak csúfol szemétdombon a hajléktalanok között,a kosz,húgyszag elviselhetetlen.Sárbogárd környékén vágányzár van,az Ic kerül és semmi garancia,hogy Dombóváron elérjük a csatlakozást. A vasutasok és az utazók is ingerültek.Király kis nap lesz ez...

itt vagyok, ragyogok /?/

Kedves Feleim!
Eltelt a nyár és nem írtam semmit, pedig történtek dolgok.Most újra dübörög a diplomagyár, és le is szívja minden agyamat. Inkább olvasok, aztán majdcsak megjön az ihlet is. Jelen pillanatban legszívesebben azt tenném, hogy az erre megfelelő partnerrel jól leinnám magam, Depeche Mod-ot és Hobót hallgatnék a padlón ülve, hátam az ágynak támasztva. De ki szereti már az ilyen ősrégi zenéket, a lassú, beszélgetős agysejtpusztítást? A múltkor azon kaptam magam, hogy táncolhatnékom van, ezerrel szólt a kedvenc régi rakenroll. DE aztán valahogy megláttam magam, az öregedő hobót a táncparkett közepén. Szánalmas, irónikus kép volt.... Pedig milyen jót tudnék most is ordítozni......

ez nem a bulik nyara

Kedves Feleim!

Bizony, a cím igaz.Most se időm, se energiám, és ami a legrosszabb, pénzem sincs partizásra. Pedig időről időre megmozdul a lábamban a bugi, bár aki ismer, tudja, nem vagyok a parkett ördöge és fesztivál meg akad bőven. Szombaton egy családi party alkalmából bepróbálkoztam a megfelelő alkoholszintet elérni legalább, de fél liter tömény se bírt legyűrni. Szomorú, nagggyon szomorú!Hallatlanul bosszantanak a nyavalyás anyagi bajok is, bár most a srácaim ürítették ki a családi kasszát elég rendesen. Majd redukálom a cigit meg a kaját. Hmmm, három kilót fogytam az utóbbi időben, még mellé diéta nélkül. Persze ennek még semmi látatja nincs, talán a tizedik kiló után, ha úgy alakul. Az edzegetés viszon elég jól megy. Megtaláltam a fiam ugrókötelét, amit megvetettek velünk, de sose használták. Na, mondom, Öreg Hobó, gyerünk! Kölyökkoromban nagyon ment ez nekem, de most hamar elfogyott a szusz, a szemem előtt 10 perc után vörös karikák ugráltak és olyan izomlázam lett, mint a fene. Hát igen A kor. Életem Párja ma hozza haza életem két fő művét az edzőtáborból, már nagyon hiányoztak. Szentimentális barom vagyok, mi? Kíváncsi leszek, észreveszik-e a kicsit megjavult családi légkört. Kb egy hete Anyám és Életem Párja üvöltözésig menő vitába keveredett, és úgy tűnik, azzal, hogy mindenki kiengedte a gőzt, talán mégis sikerül vamiféle modus vivendi-t kialakítani, mert már nagyon untam, hogy mindkettő nekem szidja a másikat. Mondjuk most /is/ Anyámnak volt igaza, de én meg nem csaphatom agyon gyerekeim anyját minden alkalommal, ha hülyeséget csinál.Na, bízzunk a legjobbakban!Újra rácsodálkoztam tegnap, hogy olvassák a blogomat, jóllehet kommentárokkal nem halmoznak el. Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel, olvassák-e. Mégis inkább az önkifejezés a cél. Egyszerűen szeretek írni. És persze blogokat olvasni is, igazi kikapcsolódás jelent.Szóval, kedves Feleim, olvassatok és kommentáljatok, és írjatok, hogy olvashassam!

Sára

Kedves Feleim!
Sára, a vizslánk meghalt. Pontosabban el kellett altatni, mert daganata volt. Nem tudok megszabadulni a rossz érzéstől, hozzánk nőtt, szerettük és üres nélküle az udvar. Nem is gondoltam, hogy ennyire rossz lesz.Tíz évig élt velünk....

itt a nyár, munka vár

Keeedves Feleim!

Magam mögött hagyván a tanév viszontagságait, ezerrel elkezdtem szervezni a következő szezont. Perverz, mi?És készül a doktori dolgozatom, woouuuuu!!!!!Persze nem épp rohamléptekkel, de készül. A srécaim edzőtáborban vannak, életem párja dolgozik, nyugi van és az agyam is fog, esténként edzegetek.Legutóbb pl ugróköteleztem.Hmmmm, régebben kicsit jobban ment, pontosabban jobban bírtam, de hát a kor.Tudjátok....És szépítkeznem kell. Reggel, mikor a tükörbe belenéztem, king-kong, rumcájsz és hulk keveréke nézett rám vissza, csak lapockáig érő hajjal. Szóval elő az ollót és szakálvágót!Ja, majd elfelejtettem.Bella jelent meg a cybertérben kb tíz év után. Azt hiszem, lesz miről pletyóznunk!

Év vége?Na hiszen!!!!

Kedves Feleim!

Bevallom,velem született naivitásommal azt hittem,ahogy közeledik a tanév vége,egyre kevesebb melóm lesz és több időm blogolni,olvasni,haverokkal találkozni.Hát nem így lett.pl tök feleslegesen napokat töltöttem az egyetemen,a fiam csellóvizsgája miatt többet gyakoroltam mint ő /Kati néni és Miklós bácsi ugyanis úgy döntött,fuck you both,lerövidíti a Vivaldi-versenymű kíséretét,amit a fiam már jól megszokott,mondván,apuci majd begyakorolja vele otthon,úgyhogy bucira zongoráztam magam az utolsó három napban/és még itt van előttünk életem másik főműve nyelvvizsgája,ami egy külön téma.Először is a kölöknek már tele a bugyra a tanulással,viszont a legnehezebb vizsgát választotta.Naponta több órát foglalkozom vele,álmomban a globális felmelegedésről és a mézes csirke elkészítéséről beszélek angolul.uhhh!azt hiszem,itt az ideje egy szigorúan terápiás sörözésnek!!!

Verseny,részvétel,győzelem

Kedves Feleim!

A kayakfronton beindult az élet,és nemcsak a srácaimnak,akik effektíve versenyeznek,hanem apuci és anyuci is sorompóba kell,hogy álljon.A gyerkőcöket hozni-vinni kell, emellett lelki segélyt is nyújtani a verseny közben előforduló kisebb-nagyobb drámák idején.És persze az ember tövig rágja a körmét miattuk,sokkal inkább,mint magáért,pedig tudja,hogy az élethez kétségkívül szükséges keménységet másképp nemigen lehet felszedni.De mégis,a gyomor görcsbe rándul,a lélegzés felgyorsul,a kölök erőfeszítését mintha a saját izmaidban éreznéd.Csak sikerüljön minden,mert azért a gyözelem is fontos!!!arriba,chicos!!

I love computer

Kedves Feleim!

Valaki, aki nagyon penge a számítógépes dolgokban, meg tudná mondani, hogy a lófütyiben létezik az, hogy egy egyetemi rendszer pár naponként elfelejti a szegény pór usernevét és jelszavát? És nem mellesleg eltünteti az összes, már eddig bevitt jegyet? Egyébként se voltam soha egy adminisztráció-bajnok, de ezek után meg méginkább tele a hócipőm az egésszel. Azt hiszem, ma felkoncolok egy-két, magát nagyképűen rendszergazdának tituláló, homo erectus fajba tartozó egyedet, mégha a négy mancs fel is jelent állatkínzásért.Ülő Bika övén ma friss skalpok fognak lógni, annyi szent!

blog

Kedves Feleim!

Megint olyan kedves dolog történt velem blogolvasás közben. Egyik kedvenc bloggerem argentinából Jaquelin du Pré, tragikus sorú francia gordonkaművészről írt én meg kommentáltam.A válasz-kommentbe magyar szöveg is került, amit az illető valószínüleg szövegfordító programmal írt. A szöveg eleve nagyon kedves, hmmm, néha az ember több kedvességet kap így, mint azoktól, akikről azt hiszi, hűdenagyon szeretik és fontosnak tartják őt, de belekerült egy édes félrefordítás is. Ugyanis a spanyol "pero" szó, egyrészt jelent almafát és azt is, hogy de. Így a szöveg így hangzott:

Jó reggelt! Nagyon hálás vagyok önnek és szilárd meggyőződésem, hogy bánat felfogás dolga, almafa valóságos Isten áldása mert különben megtanul.
Megpróbáltam visszaforgatni spanyolra.Íme:

Buenos Dias!Le agredezco mucho, pero estoy convencido de que la tristeza es una manera de aprender, y es una gracia de Dios!

healing process

Kedves Feleim!

Örömmel jelenhetem, hogy fájós torkom meggyógyult és az ezzel járó rossz közérzet és nyomott hangulat is alábbhagyott.Bár Édesanyám azért még reggel is elmondta vagy százszor, hogy orvoshoz kellett volna mennem még csütörtökön, valahogy úgy voltam vele, és bár nem vagyok egy nagy orvoshozjáró, annyit levettem, hogy ha az ember nyaka nem véres, néhány jó szón kívül úgyse kap mást.Szóval a csütörtök esti próbán még alig tudtam beszélni, az éneklésről ne is beszéljünk, de a terhelés azért megtette a hatását, mert pénteken se evés, se beszéd, sem pedig a a várva várt dunai fürdőzés.Életem párja így végre mindent elmondhatott, ami a lelkét nyomta, és a hallgatásom sokmindennel kapcsolatban beleegyezésnek, egyetértésnek vette.Talán ennek is köszönhető, hogy a hétvége további része nem várt nyugalomban telt. Mindeközben különféle népi és kevésbé népi módszerekkel igyekeztem nyavalyámat gyógyítgatni, az fájdalmat enyhíteni.Szombaton a srácaim versenyezni voltak, maratoni távot 20 ill 15 kilómétert eveztek és egész jó helyezéseket értek el. Mi életem párjával duélután meglátogattuk Lauráékat és igazán kellemesen elbeszélgettünk. Érdekes, hogy az egyébként igencsak jobboldali beállítottságú familiában mi valahogy meg tudtunk maradni szabadon gondolkozónak, egy csomó dologban egyetértünk és álláspontunk nem éppen követi a családi trendet, sőt. Különben Lauráéknál is két gyerek van, a nagyobbik lány, a kisebbik fiú, mint nálunk. mIvel a mi srácaink nem voltak ott a verseny miatt, pl nekem kellett a kicsiknek olvasni, meg játszani velük. Tulajdonképpen élveztem a dolgot, de közben az járt a fejemben, hogy mennyivel többet játszhattam volna annak idején az enyémekkel, ha nem köt le annyira a karrier, a munka, és azok a kapcsolatok, melyekbe a házasságunk problémái és a saját nyughatatlan természetem belesodort. Már érzékelem, hogy az az idő, mikor a gyerekeim még nagyon igénylik a napi szülői jelenlétet, a fizikai kontaktust, a vége felé jár. Ezért nagyon örültem, mikor vasárnap előbb a fiam majd a lányom is segítséget kért tőlem. Mátéval szolfézsoztam, bár annyira jó füle van, hogy egyedül is boldogult volna, aztán meg kísértem zongorán a Vivaldi gordonkaversenyt, amit a vizsgán játszik majd.Roncsával angolt fordítottunk és a bécsi klasszicizmusról beszélgettünk, mert ebből lesz vizsgája. Talán ez volt az első alkalom, mikor úgy beszéltem hozzá, mint ahogy az egyetemi tanítványaimhoz, úgy adtam elő, mintha óránk lett volna. Elmondtam az elnevezés történetét, a korszak nagy zeneszerzőinek életét, játszottam neki példákat zongorán, szimfóniákból, vonósnégyesekből, zongoraszonátákból, és magyaráztam az opera buffát, opera seriát, a singspielt,ami kellett. Mondjuk Mozart volt meg neki leginkább, ami nem csoda, hiszen az Amadeusz kedvenc filmjük volt kiskoruktól kezdve. Azt hiszem, mindketten élveztük. És volt egy kis közös fűnyírás, pontosabban én először lekaszáltam a házat körülvevő dzsungelt, hogy a fűnyírónak egyáltálán esélye legyen, és aztán volt egy kis nyugis tévénézés este.És valahogy a bennem folyamatosan bújkáló kisördög is csendben maradt. Emellett a torokfájásom is elmúlt, ma írhatok, törhetem a fejem a világ nagy dolgain, olvashatok, és sugározhatom továbbra a pozitív energiákat, akinek szüksége és megfelelő antennája van rá.

Már megint tapadhatok

Kedves Feleim!

Ez nem igazság!!!Most hogy végre túl vagyok ezen a gázos,zűrör,izzasztó két héten és végre élvezhetném a nyarat,pancsolnék a Dunában,megbetegszem.MEG-BE-TEG-SZEM!!!Valószínüleg a klíma a vonaton,az a hunyó,de különben meg mindegy.Iszonyat fáj a torkom,alig bírok enni/fogyni kéne,de nem így/ és idönként borzongok,ami a láz jele,nem pedig a szembenülö hölgy igen mély dekoltázsa váltotta ki./sajnos/A helyzet súlyosságára jellemző,hogy még a cigi sem esik jól.Gondoltam,oks,majd blogolok, csetelek meg olvasok ezerrel,de életem párja itthon lesz két napot,ilyenkor a fű se nő.Jaaaaj,szar kilátások.Please,send me an Angel!!!

Kedves Feleim!Aszt hiszem,a szakdolgozat-bírálat igen előkelő helyet foglal el a világ leggányabb melói tizes listáján.Délelőtt leadtam végre mindet,de még mindig posztraumás hányingert érzek.Lúdapóval meg is beszéltük,hogy ha drága Edit néninknek csak egy hasonlóan igénytelen fogalmazást adtunk volna le a konziban.úgy kivág,mint a macskát szarni.Ha meg azt találod írni,hogy közepest javasolt,jön sírás-rívás,hiszti,sőt újabban a hozzátartozók is,bizonygatván,hogy a gyerök kettőig se tud számolni ugyan,ámde egy meg nem értett /érts általunk meg nem értett/ zseni,aki pl kiválóan okádik és sokat minden buli után,és vasszorgalommal elérte,hogy a fülcimpája külön mozog,ha az ánuszát klozettkefével ingerlik.A múltkor beleolvastam a saját szakdogámba,hát nem egy vaszisztdasz,de van eleje,vége,egyeztetés számban és személyben é nincs egyetlen németes mellékmondati szórend se,amit a ma
reggeli plázacica,akinek ezt szóvát tettem azzal intézett el,hogy "nagyapcsi sváb volt,tancsbácsi,miezzel a bajcsi?"Itt lefagytam...

Kedves Feleim!Mindig is sok ellenérzés volt bennem az üres protokoll-rendezvényekkel kapcsolatban,most valahogy jó volt részt venni a kar ötvenéves jubileumi rendezvényén.Rengeteg vendég jött,többek közt a társkarok dékánjai,és sok volt tanítvány.Ahogy láttam,jelenlegi főnökünk is rácsodálkozott,hogy mennyire családias és jó hangulatú dolog jött ki ebből..És a koncerten újra kitettünk magunkért.Hát igen.Az élő zene az más.Nagyon jó volt csellózni és énekelni a fiúkkal.A férfikari blokk után nemcsak a közönség felé,hanem a kórus felé is meghajoltunk,a lányok meg úgy ünnepeltek minket,mint a rockszárokat.A csoportom meg még egy szalonnasütést is szervezett.Hmmm.Ugyebár ezek a lányok ritkán isznak,ezért ilyenkor igencsak rájuk tör az őszinteség már néhány pohár után. Reggek 4ig hallgattam öket és az együtt eltöltött másfél év bizonyos eseményei is igencsak más
megvilágításba kerültek.Úgy tűnik a tavaszi pozitív hangulat tovább folytatódik és hál' Istennek én nyújtok lelki támaszt másoknak...Király!!!

Sin luz no hay sombra

Kedves Feleim!

Vannak dogok, amiket szeretünk, várunk, annak ellenére, hogy kis kellemetlenségeken keresztül vezet hozzájuk az út. Pl imádom a halat, de a szemem kifordul az émelygéstől, ha nekem kell megölni és megpucolni. Valahogy így vagyok az évvégével is. Még kettőt kell aludni, és vizsgaidőszak van, a pénteki koncert utánra az ereszdelahajamat megszervezve.Csak ezeken a nyögvenyelős osztályzásokon meg beszámolóztatásokon lennék már végre túl!Már kijavítottam kb 300 dolgozatot és még van vagy ugyanennyi. De most roppant eltökélt vagyok. Aztán jöhet a megérdemelt pinenés, haverok, buli, fanta. Mostanában úgyis mindenki megtalál, csak Boltoskislánnyal sztornózgatjuk a mítinget már egy ideje. De annyira és hihhhhetetlenül pozitív az aurám mosranában, hogy ez is csak összejön. Ami az aurámat illeti, ma például szokatlan nyugalommal tűrtem egy aktuális repper hisztijét, aki váltig állította, hogy ő tud énekelni, csak én nem értékelem eléggé. Még az ajtót is rám csapta.Node sebbbbaaajjjjj. A szépség mulandó, a butaság maradandó.Neki meg úgyis csak a másodikból van, igaz abból rendesen.Különben egész jól megy nekem ez a" sugárzom a pozitív energiát" szerep. Mondjuk kellett hozzá némi idő és a körülmények szerencsés alakulása is. Még az is lehet, hogy a címet meg kéne forgatnom.Fény nélkül nincs árnyék. Vagy a sötétség után jobban értékeljük a fényt?

Kedves Feleim!

Szenzációs ez az átható akácillat,ami néhány napja körüllengi szerény hajlékunkat,és a madarak,a rengeteg zöld.hmmm.Most még az se zavar,hogy dolgozni kell.Meghogy holnaptól egész héten az egyetemen leszek,pénteken konferencia és koncert.Mivel ebben az évben három napot kellett maradnom,kialakult egyfajta ottani életritmusom,ha szükséges,8kor már húzom a lóbőrt,ha társadalmi életre vágyom,megvan a társaság, jól elverethetm magam tai boxon és csütörtök reggel ott a spanyol.De azért már örülök,hogy itt az évvége.A hétvégén minden edzettem a fiammal.Sokáig nem érdekelték a küzdősportok,de mostanában folyton kér,hogy tanítsam,és én örömmel teszem.Persze még nem elég iskolázott,de a sok év kajakozásnak hála,erős,gyors,hajlékony és dinamikus.Néhány hónap meg kb 10 kiló,és úgy legyőz,mint a pinty.És a tanulásban is olyan kis felelősségteljes lett.Mondjuk nem nagyon
tanulgattunk vele soha és ezért most már önállóbb,mint a kortársai.És baromi jól csellózik.Igazán jó nézni,ahogy fejlődik.És tavasz van!!!

Szép, új világ

Kedves Feleim!

Mindig vannak új örömök az életben. Tegnap, ahogy mindig teszem, a egyetemre beérkezve első utam a kávéautómatához vezetett.Iván, a Rettegett/többek közt az ő feladata kiszúrni, ha valaki késik az órájáról vagy meg se tartja/, az kar mindenese fura vigyorral ácsorgott ott. Hetven forcsi be, kávé ki, első korty be, borzongás, hű de szar viszont nyelvperzselően forró, uhhhh. És akkor meghallottam a zenét. Kétségkívül a múlt heti koncert anyaga volt. Odanézek és már dobom is a hátast.Tudjátok, ezeken a újabb fajta gépeken van egy kis képernyő, amin általában a világ legblődebb reklámjait vetítik, mert azt hiszik, a kávéra várva az ember fogékonyabb/én nem hinném/.Hát ott megy a koncertfelvétel. Ülőbika csellózik, Ülőbika a lehánykart vezényli, Ülőbika a tökö-mákos faszikvintett oszlopos tagjaként a Shrek főcímdalát énekelgeti.J " I heard there was a secret chord that David played and it pleased the Lord."jajjjjjjjj!!!!! Ezámanemámaz!!!!Nézem magam, kövér vagyok, mint egy disznó, fogyni kéne, a zene jó, a hajfonatom kicsit csálé,a sárga énekkaros póló szarul áll, a fekete ing better, de milyen szar úgy háton feküdni, hogy egy nagy fekete csellótok is van alattad, húzzunk csak el gyorsan, zh-t kell iratnom, de ki a fenyőnek lesz kedve kijavítani.....
Annyira megfogott a nyilvánosságnak ez a formája, hogy összecseréltem a feladatlapokat és tulajdonképp az esti próbáig kísértettek a látottak.De ma már jól vagyok, viszont vettem a közértben egy neszkafét és most sűrven melegítgetem a vizet, már a kollégák is rájárnak. Egyik sem felejti el megemlíteni, milyen király videót látott az imént a kávéautómatánál......

Kedves Feleim!

Fura ez a tavasz,az idő tök változékony,ma is esőben indultam otthonról,most meg majd lerohad rólam a ruha.A közeli és kevésbé közeli barátaim valahogy mind rossz passzban vannak,és én próbálok mellettük lenni,ahogy ők is tették,mikor padlón voltam.Pláne,hogy én meg mostanában annyi pozitív visszajelzést kapok,egészen úgy néz ki,mégiscsak érdemes élni,a dolgaim alakulnak,most valahogy mindenki szeret és az élet apró bosszúságain is úgy lépek át,mint az aszfalton gőzölgő kutyagumin.Tobzódom a jó könyvekben,főleg a szülinapi-ajándék spanyol nyelvűt élvezem,Izabel Allende,De amor y de sombra,vannak jóízű beszélgetések,néha elcsattan egy-egy sör,a kórusaim fejlődgetnek szépen,vagy legalább nem romlanak,még életem párja is szokatlanul nyugodt mostanában,a srácaim édesek.Mi kell még?Na jó,persze mindig vannak hiányérzetek...Szóval,kedves Feleim,ha épp szar passzban vagytok,forduljatok hozzám bizalommal,már küldök is a bennem felgyülemlett pozitív energiákból!Ne habozzatok!

Kedves Feleim!

Hihhetlen találékonysággal kitaláltam,hogy tudok mobilról bejegyzést küldeni.Nem lényegtelen dolog ez,mert a fővárosi agglomeráció lakójaként és vidéki egyetemen tanító okostojásként életem jelentős részét vonaton töltöm,és az ilyenkor feltörő roppant magvas gondolatok pikk-pakk megjelenhetnek szeretett blogomban.Most épp pesti óraadásom helyszínére igyekszem.Alkalmassági vizsga lesz,melynek célja,hogy eleveve elzavarjuk a karról és ezzel együtt a jobb sorsra érdemes kisiskolások közeléből az énekléssel,alapvető tornamozdulatokkal hadilábon álló,pösze és raccsoló jelentkezőket.Hát,komoly kiképzés ez,fizikai fájdalmat okozó hamis hang hegyek,önjelölt művészek,próféták,plázacicák,ideggyengék,perverzek,sírás rívás,hiszizés,uhhh!És már csütörtökön lenyomtam egy kört,és még másnap is ezzel álmodtam,összetörten ébredtem,és nem segített a csocsó-sör
terápia se.Emberek,pozitív hullámokat a szegény pórnak!!!I gona die!!!

Un dia de mierda

Kedves Feleim!

Vannak napok, mikor se kedv, se idő nincs blogoskodni, a gondolat mégis ott motoszkál és előbb-utóbb erőre kap.Pedig szar nap ez a mai, sok felesleges szervezgetéses tiszteletkör, többé-kevésbé összeszedett seminárium és előadás után várna a megérdemelt pihenés, a szülinapora ajándékba kapott búzasör, de no tengo ganas de nada. És itt van ez a pár száz oldal, amit el kéne olvasni, mert jövő héten diplomaleadás, de már az első bekezdésnél látszik, hogy finoman szólva szerteszéjjel van az egész.És már úgy ennék valamit, egy cigi is elférne, meg itt a jó kis latinamerikás regényem, és szarok a világra, a sok köcsög irodistára, az évhalasztós ideggyenge egyetemistára, akinek másfél év nem volt elég, hogy harminc oldalt lekörmöljön, pedig én sem voltam valami betonsegg-strébarbandi damals.Jöjjön, aminek jönnie kell!!! IDE NEKEM A LILOMOKAT!!!!!!!!

Hmmmm, apuci&roncsa sapeszt próbálgatnak. Eladó sagt: Apuka!Nem teccenének inkább hazamenni? És Che, for ever! Diario de un motociclista!!!!

Az gondolatoknak az szabad folyása

Kedves Feleim!

Oooolyannnn gyönyörű idő van!Igyekszem kihasználni az alkalmat, hogy teljen a digitális papír magvas gondolatokkal, de ahogy itt ülök és hallgatom a madarak csivitelését, azt hiszem, egyszerűbb, ha csak lejegyzem az agyamban kavargó gondolatttömeget, mindenféle redakció nélkül.Különben is, egy ideig ez lesz az uccsó nyugis napom, dacára annak, hogy Húsvét környékén szüneteltem egy kicsit.Na szóval.Olvasgattam a napokban a spanyol nyelvű blogokat, amiket érdekesnek véltem. Az egyikben volt egy hosszú bejegyzés, amit elsőre nem nagyon értettem, sőt másodikra sem. Tekertem, forgattam, utána nézegettem az ismeretlen szavak n+1-ik jelentésének is, de nem álll össze a kép. Aztán elolvastam hangosan, és rájöttem, ez egy szabad vers vagy próza, szenzációs gondolatritmussal és az újlatin nyelvek minden dallamosságával.És ahogy próbáltam ilyen módon befogadni, megjelent bennem ez a sajátos képi világ, az asszociációknak az a misztikus kapcsolatrendszere, amit az utóbbi időben nem tapasztaltam. És rájöttem, ez (is) hiányzik az életemből, a napi rutin, a "létért való küzdelem" vastag ajtók mögé zárta azokat a szűk járatokat, melyeken keresztül ez a fajta stimuláció elérhetné a tudatom és lelkem erre érzékeny területeit. Igazi reveláció volt ez, ami a körülöttem hullámzó káoszt, a bennem folyamatosan szóló muzsikát, az olvasás-élményeket, a tavasz ízeit-hangjait-illatait, a cigaretta füstjét, a nemes bor, becsapós pálinka zamatát, a bennem kavargó ambivalens érzéseket valami titokzatos harmóniába olvasztotta, ami olyan érzelmi állapotba hozott, amit már nem reméltem újraélni. Tettvágy, életigenlés, közlésvágy és mohó kíváncsiság van most bennem, nyitottság az univerzum apró rezdüléseire, és azt hiszem, most értettem meg a latin mondást: Ars longa vita brevis. Remélem, hogy ez a kegyelmi állapot segít legyőzni az ingerszegény, értetlen és földhözragadt környezetem, nem fordulok újra depresszióba, mert akivel szívesen megosztanám a gondolataimat és nagy valószínüleg még értené is, vagy leszar magasról, vagy messze van, vagy el van foglalva a saját depressziójával, egzisztenciális és mentális bajaival, vagy az intellektuális érdeklődést összetéveszti a kapuzárási pánikkal, vagy mint pl a lányom esetében, az apa-gyerek kapcsolat még gátja a valódi interakciónak. Az egyik ismerősöm értekezett a múltkor arról, értetlenkedve, hogy normális-e, ha az az ember egyszerre éli át, időbeli párhuzamosságban az érzelmi menyországot és pokolt? Hogy normális-e, nem tudom. Hogy velem is megtörténik sokszor, tény. Hogy nehéz együttélni vele, napi tapasztalat. Hogy a művészi kifejezőerő egyik forrása, tagadhatatlan. És most érzem, hogy csellóznom kell, elmerülni a hangok tikos univerzumába, és aztán tovább Isabel Allende és Latin-Amerika sötét és párás világába, Llosa Beszélője-ként belesímulni a a dzsungel flórájába és faunájába, ahol az élet és halál ugyanolyan finom macsakaléptekkel jár, ízlelgetni a bort, a szavakat, bús donna barna balkonon busong a bíbor alkonyon, la muerte entra y sale de la taberna, Oh, fortuna velut luna, sei ein mann und folge nicht mir nach, mért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis, nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, i was born in the wrong time, in the wrong sighn, on a wrong ascendent, se equivocaba la paloma,felemel és kitaszít a világ, és most méterhosszan lógok egy kötélről, és fejemen érzem, seggem milyen nehéz, milyen nehéz, milyen....nehéz...neh....héz...éz....z......

I'm killing loneliness

Kedves Feleim!

Itt az új Depech Mode lemez.Juhéééé!!!!Sajna épp külföldön leszek, mikor a banda itthon koncertezik, az utóbbi években sehogyse jött össze, hogy ott legyek. Itt egy dal az új albumról, a Wrong.Naggyon ütőőőőős!!! És a fiúk valahogy megint ráéreztek a pillanatnyi lelkiállapotomra. No comment.

waiting for the night to fall

Uhhhhh, de szarul érzem magam.Nem tudom eldönteni, ez a tavaszi fáradtság, vagy betegség, vagy az utóbbi idők hihetelen és embertelen hajtásának a következménye. Tegnap pl ledőltem egy órára a próbám előtt, amit nemigen szoktam, de reggel ugyanolyan kókadtan ébredtem, mintha hetek óta nem aludtam volna egy szemet se. Mondjuk tényleg nem sokat.még az is lehet, a sok dilibogyó, amit veseügyben szedegetek, okozza ezt a lehetetlen állapotot. Szégyenszemre kottából fogok dirigálni ma este. A Vajda magnificaton kívül ez még koncerten nem fordult elő. Fázom is tőle, mert nincs benne gyakorlaton. Szóval, Feleim, küldjétek a pozitív hullámokat, please!!!!!

Az a helyzet

Kedves Feleim!

Az a helyzet, hogy az éjszakát kórházban töltöttem.Úgy néz ki vesekövem van, be is görcsölt, ahogy kell.Életem párja előbb nem vette komolyan, aztán meg,e miután a fejem hol vörösre, hol zöldre váltott, nagyon megijedt. És jött az ügyelet, ökörnek is elég fájdalomcsillapító injekció, aztán a kórház.Ahogy vergődtem a kórházi ágyon, teleaggatva infúzióval meg minden egyébbel, volt egy pont, mikor lepergett a film. Nem nagyon félek a haláltól, igazából csak az járt a fejemben, hogy mi lesz a srácaimmal, ha velem történik valami. De reggel hazengedtek, most meg semmi bajom sincs, a fiatal dokival meg megtárgyaltuk, hogy pl a sör meg a mozgás segít a követ kihajtani. Olvastam egy csomót, meg fordítottam is mindenfélét és folytattam az angol nyelvű blogomat.Annyira vicces,már felvettek néhányan a listájukra, persze leginkább hölgyek, pedig a stílusom sokkal szegényesebb, mint magyarul. NO comment.Fura, hogy a zongorázás is milyen jól ment, meg a memorizálás.Valahogy csak túl leszek a jövő heti koncerteken is, aztán jöhet a húsvéti nyúl és ami ezzel jár.

Jaj,de régen...

Ha hamvas tizenéves szűzike lennék a múlt század 30-as éveiből,így kezdeném:Kedves naplóm!ne haragudj,hogy elhanyagoltalak!De mivel nem vagyok az,maradjunk ennyiben:Cső blogicám!Ne légy zabos,hogy hanyagoltalak egy bolhatöknyit!Az ábra az,hogy eléggé szét vagyok esve egy ideje. Szétszórtságomra jellemző,hogy a spanyolóra után,jóllehet taxival jóttem vissza az egyetemre,sikerült úgy elgondolkodnom,hogy elfelejtettem bemenni az órámra.Ráadásul a kollégám rezignált mosollyal megkért,ha lehet,ma már többet ne zárjam rá az iroda ajtaját,ha elmegyek,ő meg még benn ül,mert ilyenkor olyan fura klausztrofóbia tör rá.Ez a fránya tavasz is csak hiteget,hideg böjti szelek fújnak.A keddi próbára benyestem azt a spanyol tapsolós nótán fejből a kísérettel együtt,erre a fél csapat nem jön,mert szakest van.Majd kíváncsi leszek,jövő héten mi lesz,mert nekik is kotta nélkül kell nyomni,a tapsikolás mappával a kézben kissé nehézkes.És az egyenpóló.hmmm.Természetesen eltökítettem a cetlit,amire a lányok felírták,kinek mi a mérete.Így aztán a névsor alápján emlékezetből kellett a dolgot a megrendelőhöz megsaccolnom,ami,ismervén a fiatalnőknagycsomóban kontra ruhaméret fenomenon sajátos lefolyását,újabb nehéz perceket vetít előre.Abbéli és egyébiránt jogos felháborodásomban,hogy elb-ták az utolsó próbámat,elfogadtam egy invtálást a Muskátli nevű vendéglátóipari egy ségbe.Ott aztán kellő mennyiségű vodkasör combó elfogyasztásával,és örült csocsópartikkal próbáltam a felgyűlt feszültséget,komoly hatásfokkal,oldani.Nem csoda,ha a nyelvóra vége felé már összevissza kutyultam mindent,így inkább áttértünk arra a roppant érdekfeszítő témára,Márta kisfia heréi leszálltak-e már a zacsiba,vagy még a hasikóban figyelnek.Különben tök érdekes spanyol nyelvű blogokat találtam a neten.Tettem is két tudományos felfedezést.1.Hogy,hogy nem,a nők legikább férfiak,a férfiak leginkább nők blogját követik rendszeresen.És most itt ülök a vonaton,kb Battánál járhatunk,ahogy az átható olajszagot érzem,egy olyan kocsiban,ami elvileg dohányzó,de egy deka hamuzó sincs, és készítem magam a hétvégi partira,ahol az Anyósom és jómagam szülinapját, valamint,bár épp szétköltöztek, anyósomék házassági évfordulóját ünnepeljük majd.Azt hiszem,minden erőmre szükség lesz.Ha laszálltam benyomok egy gyrost a törököknél,korgó gyomorral sem meditálni,se próbát tartani nem lehet.

nyom az örökkévalóságnak

Kedves Feleim!

Most kaptam egy mailt az egyik barátomtól. Ahogy kinyitottam a mellékletet, mit látok? A helyi lap egy egész oldalas cikket közölt az egyetememről. És mi van azon a szép, kövér fotón? Az egyetem bejáratánál áll egy kicsit testes, hosszúhajú fickó, talpig feketében, palesztin kendővel a nyakában, hátán egy hangszertokkal, pont a " dohányozni tilos" tábla mellett , dohányzik és fiatal lányokkal cseveg.Bizony, bizony, kedves Feleim! Szeretnék bemutatkozni. Az egyetem új arca és védjegye vagyok. Álruhában Ülő Bika főnök, aki éles tomahowkjával küzd az avítt konvenciók és conformizmus ellen. Nem is tudom, sírjak vagy nevessek?

Az a baj

Kedves Feleim!

Tegnap kicsit kellemetlen helyzetbe kerültem és a dolog összefüggésben van a tavasszal együttjáró hormontolulással.Délután órát tartottam a hegyen.Bár nem volt valami meleg,a csoport jó része,28 lány,láthatólag elővette a ládafiából az ujjatlan toppokat,átlátszó pántos cicifixeket,a tanga csíkja alatt ott villogott a popóvágás.Mivel a hétvégén betegápolót,konyhatündért, pöcsösnővért játszottam igen kevés alvás mellett,nemigazán voltam erre hangolódva.A duplaóra vége felé adtam egy írásbeli feladatot. Ellenőrzés képpen körbementem,és mindegyikőjükét megnéztem.Ahol valami hiba volt,megálltam.Az egyik lány,akinél kb 20 másodpercet időztem,mert marhaságokat írt,még mellé tollal,tett egy fura megjegyzést.Mindenkiét ilyen jól megnézte a tanár úr?Persze,láthatta.Most mentem körbe-feleltem.Ahogy továbbmentem,volt egy kis mozgolódás,sutyorgás mögöttem,aminek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget.Csak később esett le,hogy nem ám a feladatra gondolt a kis bestia,hanem arra,mindenki ciciét megnéztem-e?Én ugyan nem emlékszem erre,de ki tudja kontrollálni magát,ha egy olyan mély dekoltázst lát,amin kereresztül a bugyigumiig lelátni?Szóval csöbehúztak rendesen,azt hiszem.Ha megnézed a ciciét,az a baj,ha nem,az a baj.Uhhh!Észnél kell lenni,skacok!

Ha reggeli fényben elindul...

Kedves Feleim!

Azt hiszem,mégiscsak itt a tavasz.Reggel,mikor az első koffeinlöket után kimentem a gangra rágyújtani,a madarak hangos csicsergése fogadott,és világos volt.Talán ezért is sikerült az eresz alá fészkelni készülő,már hajnalban üzekedő rigópár elől elugranom,akik folyamatosan a fejem körül repkedtek.Volt is egy kis hicskokos fílingem.Meg az is eszembe jutott hányszor kutyagoltam így,súlyos éjszakák után haza.Tegnap nem vettem meg a jegyem,ahogy szoktam,elindultam hát kicsit hamarabb. Mai viszonyainkra jellemző,hogy míg az állomás épületében működő,a fűtött váróteremből leválasztott kocsma már reggel fél öttől törzsközönsége rendelkezésére áll,a pénztár nem nyit ám ki hatkor,ahogy kéne.A pénztáros ott lebzsel ugyan,kávéillatot húzva maga után,de jegyet azt nem ad.Pálesz yes,ticket no.Egy idősebb házaspár ezen felbuzdulva azon tanakodik,hogy lehetne a jegyre félretett pénzből valahogy két féldekást kihozni úgy,hogy a kalauznak azt mondják,V után szálltak fel.Kis magyar valóság.De ne akadjunk fel minden kis semmiségen,hiszen a hajó megy...

scarabeus

Álmomban ganajtúró bogár voltam. Szépen megvártam, míg a tehén seggéből kipottyant szar okozta földrengés elcsitul, aztán neki indultam, csápjaimmal kiszakítottam egy megfelelő darabot a gőzölgő kupacból és görgetni kezdtem. Ha elég messzire került, mentem a következőért. Nem egy könnyű meló ez, de egy jóravaló bogár tudja, nélküle nem sarjad a vetés a Nílus áradása után. Annál is inkább, ha hallja ezt egy bársonyos női hangtól, aki mellesleg megjegyzi, hogy milyen szépen csillog a páncélom és hihetetlenül erős vagyok, méretemhez képest. Ilyenkor aztán dagad a büsszkeségtől a bogár potroha, még peckesebben és gyorsabban görgeti a szart. Majd egy másik hang szólalt meg, valószínüleg az ember hímje bődült el. A föld megremegegett a siető lábak robajától. Aztán egy hatalmas árnyék borult felém és recccssss.........

Weichei és Cirano

Kedves Feleim!

A címben említett német szó jelentése lágytojás,a szlengben gyáva nyápic,puhapöcs.Hogy is jön össze ez a jó öreg Ciranoval?Hát nem gondolnám,hogy én a latinos családfő tipikus példája lennék.Hál' Istennek nem büdös a házimunka,most is én vásároltam és főztem a hétvégén.De azt nehezen viselem,ha pl a családi parti közepén a társaság férfitagjai fát kezdenek vágni a pincémben,mert én,és ez így mindenki elött elhangzik, mert én úgyse bírnám.Ergo én egy puhapöcs vagyok,akinél a vendégeknek kell fát vágni,igaz,hogy a húsz mázsát én hordtam be a kis művészkezeimmel és 90 százalékát én vagdaltam fel a télen.A beteg fiamat,aki kb hatvan kiló, én a nyápic vittem föl az emeletre ölbe,és én a puhapöcs vittem be két karton ásványvizet a hátamom és két 30 kilós krumpliszsákot a két kezemben.Aztán a múltkor itt volt ez a parkolásos ügy.Annyira bevérzett a szemem januárban,hogy néha megkértem életem párját,hogy vezessen és parkoljon.Legközelebb már úgy ment a dolog,hogy természetesen mások elött, elhangzott,hogy jobb lenne,ha ő állna ki,túl szűk a hely.Vagyis én nem vagyok képes kiállni,én a puhapöcs.És ilyenkor persze elborul az agyam,és jönnek ezek a kérdésék,hogy valami baj van?Semmi baj,csak mindjárt széthasítok valakit. És eszembe jut a Cirano.Mondhatta volna szebben,Kislovag!Vagy hevenyészett fordításban pl ez.Magam bármikor kigyúnyolom,de nem tűröm másoktól,mások előtt.De hiába mondom annak,akinek nincs füle a hallásra.Szomorú.

együtt-egyedül

Kedves Feleim!

Szóval tudja a fenyő, hogy van ez, de valahogy mégse annyira ok ez a szingliség. És itt kérek elnézést, ha szerettei közül valaki, aki ebbe a kategóriába sorolandó akár tartósan, akár átmenetileg, sértve érezné magát a mondandóm miatt. Itt van pl K. néni, a fiam zenetanára. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy nem szívesen engedem a srácaim este későn hazabóklászni a V-i állomásról, hogy más is dolgozik, vannak kötelezettségei, hogy a gyerek nem nő úgy fel, mint a gomba, főzni kell neki, beszélgetni kell vele, ha szükséges, ölbe venni, hogy egy gyereket nem lehet csak úgy általában félteni, ott kell lenni vele, ha szükséges.Az egyedüllét, a csak magammal kell törődnöm, azt eredményezi, hogy a mégoly intelligens és egyébként érzelmileg normális emberke is teljesen érzéketlenné válik a külvilág és más emberek dolgaira, érzelmeire. Annyira el van foglalva magával, hogy nem veszi észre, mégha kiveri is a szemét, az igaz barátságot, az szerelmet, az igaz szakmai érdeklődést. Azon agyal, őt ki tenné boldoggá, ahelyett, hogy azt keresné, ő hogyan tudna boldoggá tenni valakit. Pótcselekvésekbe menekül, szerencsés esetben a szakmába, lásd K néni, és általában sikeres is, de jön egy pont, ahol megáll a tudomány. Egy biztos, hogy engem a házasság, a srácaim iránt érzett felelősség, bár csináltam égbekiáltó baromságokat, a visszvonhatatlan és helyrehozhatatlan hibáktól megóvott. Annak ellenére mondom ezt, hogy bizony komoly döccenők voltak és vannak ám életem párjával, és sokszor azon imádkoztam, bárcsak szabad lehetnék, és éreztem magam házas emberként is igencsak magányosnak. Jut erről eszembe, hosszú idő után traccsoltunk kicsit Cseperkével, éz ez a téma, persze egy kicsit más kontextusban szintén előjött. És a blogírás, mint szabad és gátlásoktól mentes önkifejezés. Kicsit rosszkedvű volt, ill. nyomasztották bizonyos dolgok, de remélem kibeszéltük, és a terápia bevált. Különben tök jó spanyolórám volt, csak nagyon lefáradtam a végére. Meg a tantónéni egy olyan könyvet ajánlott, amit szinte sehol nem lehet kapni. Na azért nekem sikerült némi kis szervezkedés után a kiadó/!!!!/ boltjából az uccsó példányt megszerezni.És hát ne feledkezzünk meg a csetelésről Britanniával. Nem tudom hova tenni a dolgot. Mikor kinyitottam az msn-t, ott figyelt egy előző napi üzenet tőle. Viszont abban az időben, ami meg volt jelölve, én már az igazak álmát aludtam. Naggyon misztikus...Ezért aztán írtam, hogy hogy is volt az ügy, meg mikor. Az volt az érzésem, hogy nem igazán akaródzott neki csetelni, vagy csak rossz kedve volt, vagy mindkettő. Aztán meg hirtelen olyan furákat kérdezett, /már megint/ mint pl a nyelvvizsgám, ami több mint fél éve megvan, és rákérdezett olyanokra is, amiket én inkább kerültem volna. De azért válaszoltam, aztán meg eltűnt egy időre, visszajött, megint eltűnt. A hangnem évődősre váltott, hirtelen meg olyan nem is tudom milyenre. Fene se tud kiigazodni rajta. Mondjuk tök jó kedvem volt, bár elég fáradt voltam, így nem is nagyon firtattam a dolgokat. A nemsokkal ezelőtti "utálokmindenkitnemakaroklátnisenkit" állapothoz képest ez mégiscsak valami. Ja, és a nőikar. Hát a hétvégi intenzív osztály után úgy tűnik, mégiscsak lesz ebből valami. A könnyűzenék bejöttek, a tapsolós spanyollal még gyürkőzünk, Vejnemöjnen muzsikál, az ugrótánc meg ugrik. Most rohanok, mert a fiam hány és fosik paralel, és nem hajlandó inni, kell egy kis atyai szigor.

Szülinapok

Kedves Feleim!

Édesanyám ma nyolcvan éves,Roncsa holnap lesz tizenöt. Húúú,nyolcvan!Még kimondani is sok.Annyi mindent köszönhetek neki,apám halála óta különösen erős véd-és dacszövetséget alkotunk, ami életem párját roppant dühíti.Reggel fel is köszöntöttem,de a hivatalos családi party csak vasárnap lesz.Nálunk ugyanis sok az egybeeső ünnep,pl hitvesem öccse szintén ma ünnepli a szülinapját,jómagam meg anyósommal születtem egy napon. /elég perverz,mi?/A dolog kégségtelen előnye,hogy kevesebbszer kell összejönni,pláne ha hitvesem családja sajátos ünneplési szokásait is figyelembe vesszük.Ezt tovább színesíti apósom,aki ilyenkor kihasználja az alkalmat egy jó kis cigányozás-zsidózás-bolsizás-ra,és nem felejti el megemlíteni,hogy nyílnak a csakrák a Pilisben,de a révülés a legközelebbi Wass Albert szobornál is érvényes, jó arcú szittya magyar puhítsa nyereg alatt a mangalica húsát,a kávét kumisszal vegyítse, a lakást a jurtában összegyűl fingszagból nyert metán elégetésével,esetleg szárított lószarral fűtse...Azt hiszem,érdekes napoknak nézek elébe.

Don't wana be sober anymore

Ééédes Feleim!

A kezem kissé remeg a csocsózástól,de a tudatom a számolatlanul elfogyasztott pálinkák és sörök dacára,vagy tán épp ezért hihetetlenül tiszta.Az Énem egyik fele nagyon igényli ezt az állapotot,amiben nem kötnek gúzsba a polgári léthez kötödő gátlások,sokkal tisztábban látok mindent.pl hogy az egész életem arról szól,miképp próbálom elnyomni magamban a füstös kocsmákhoz való vonzódást, az állandó vándorlási kényszert,a szebbik nemhez való különös viszonyt,hogy imádok éjjel olvasni,eredetiben ,amit lehet,hogy egy-egy érdekes mű annyira foglalkoztat,hogy nem látok,nem hallok,hogy egy klassz étel igazi élvezetet okoz.Fura,hogy ilyenkor nem szoktam másnapos lenni, filmszakadásnak nyoma sincs, jól emlékszem mindenre.Csak az álmosság...és holnap jön szépen a józanság,a kétszer kettő,ami mindig négy.

lecseszem magam

Kedves Feleim!

Ha az embert komplett hülyének nézik, nem túl jó érzés. Én legalábbis nem tudom megszokni, és nem is akarom. Mikor fiatalabb voltam, ilyen esetekben válogatott káromkodásokat vagdostam az illető fejéhez és a tetlegesség se állt tőlem távol, bár ha belegondolok, felnőtt életemben egyszer verekedtem, akkor is önvédelemből. Mostanra, javarészt a nyerseség és őszinteség miatt elszenvedett hátrányok miatt, a stílusom finomodott valamelyest, kerülöm, ha lehet az éles konfliktust,ezt viszont sokan gyengeségnek veszik, és felbátorodnak. Így most nyílvánosan lecseszem magam, hátam mögött A Nagyfőnök helyeslően bólogat, hogy akkor és ott mért nem kevertem le XY-nak egy jó emberes fülest. Akkor biztos nem engedné meg magának ezt a tapírságot, hanem farkát a magaalá csapva elhúzna oda, ahova való. A búsba. Azt hiszem, a különböző levelező-listáim közt is rendet vágok....És nem tűröm, hogy hülyére vegyenek. Uff. beszéltem

minden kezdet nehéz

Kedves Feleim!

Megszokhattam volna, hogy az új szemeszter nehezen indul. De ez a mostani maga a káosz. Kétségtelenül van előnye, hogy az ember mondjuk szerdán délután négykor végez, és utána van ideje mindenfélét csinálni, még mellé anélkül, hogy minden percéről el kellene számolnia. De az már nem annyira jó, hogy egy csütörtöki duplaóra miatt kell kempingezni, utána meg eszeveszett módon rohanni az állomásra, és rettegni, hogy a vonatot elérjem, mert lekésem az esti próbát. A taxisok lelkivilága is megérne egy misét. Mert pl. ha azt mondod, sietned kell, ez azt kéne hogy jelentse, tökig nyomom a jobb pedált, de legalább is igyeszem legalább ötvennel menni, nem állok meg telefonálni, nem engedek át a zebrán ezer nyugdíjast, a balrakanyarodásnál nem várom meg, amíg a horizont szélén vibráló pontként megjelenő szembejövő odaér félóra múlva, hanem csípkedem magam, hátha az utas a pénzéért elégedetten távozik. De hát ne legyünk telhetetlenek, az élet szép, csivitelnek a madarak, jön a tavasz, basznak a macskák, és a kardiológia és a proszektúra még ingyen van.

Azt még el kell,hogy mondjam...

Kedves Feleim!

Ahogy látom,lesz itt idő blogolni,az ícém olyan lassú,mint egy elhízott nyugdíjas szobatetü. Elmesélem inkább,hogy amennyire élveztem a vizsgaidőszakban a semmittevést,annyira rosszul esett a derékfájós otthontapadás.Nem is csak a fájdalmak miatt,meghogy csak ülve tudtam pisilni,mert ugye,ha valakinek két kézzel kell kapaszkodni,nem jut kéz Béluskát markolni és célozni,hogy a dolog oda menjen,ahova kell,hanem mert nem tudtam a lányokkal próbálni.És ők hiába édesek,ügyesek,egy határozott akarat és bizonyos próbaszám nélkül nem lesz belőlük ütőképes csapat.De nem is igazán erről szeretnék most értekezni.Megirigyelvén Boltoskislány filmkritikai munkásságát, két olyan televíziós produkcióról mondanék pár szót, ami komoly élmény volt,nyamvadtkodásom idején.Az egyik egy mexikói szappanopera, a La espada y la rosa. A kard és a rózsa. Még mielőtt aléltan filózni kezdenénk, ez a jól ismert Zorró-sztori újabb adaptációja, szirupos feltupírozása, helyes színészek, banális történet, semmi Delon vagy Banderas. Itt aztán mélyen el lehet merülni a szappanoperaírás lélektanába. Egy egyébként hétköznapi legenda, hisz nekünk is van Rózsa Sándorunk, az angoloknak Robin Hood-juk, a szlovákoknak Jánosik, hogyan bír annyira felduzzadni mindenféle badarságokkal, hogy korlátlan számú epizódot képes megtölteni?Szerintem a forgatókönyvíró operarajongó lehet, mert van itt minde.Elcserélt, arisztokrata gyermek, akit a cigányok nevelnek /Trubadúr/, gonosz púpos /Rigolettó/, varázsitallal kicsikart szerelem, udvari intrika és hasonlók.És vannak hősök, természetesen a megfelelő ellenféllel ellátva, akik valahogy sose bírnak meghalni. A legjobb, mikor Zorró Eszmeralda nevű csaját, miután, kerékbetörték, lelőtték, élve befalazták, egy hajótörés után amazonok, értsd vinetusan és egyben dominásan bőrszerkóba öltöztetett, láthatóan null IQ-val rendelkező, ámde zord arcot vágó fiatal nők mentik meg, és egyből királynőnek választják, kiképzik kardra, tőrre, kézi lőfegyverre és légvédelmi rakétára, csakhogy bosszút állhasson. Ez biztos valami perszonálunió lehet, mert a cigányoknak is királynője már.És van indián szál is, hiszen a nyest felmenői törzsfőnök-feleségek is voltak egyben.Aztán itt ez a másik, Maria Pia nevű nő, aki hol bevonul a kolostorba, hol kijön, mert a félszemű pasiját szereti, de az meg egy gyilkos és nagy genyó, és ezen elrágódnak vagy 500 részben.De itt van kedves Zorró barátunk. Lélekborzoló érzelmi mélységeket él át az ember, mikor a kezdő inzertben, keményen farkasszemet néz a saját álarcával, és azt mondja, tu y yo estamos enamorádos en la misma mujer.Micsoda dráma!!! Te és én ugyanazt a nőt szeretjük.Uhhhh, a libabőr...És vív, mint az állat, nem fogja se golyó, se kard, lásd terminátor.A színészi játékkal kapcsolatban csak annyit, hogy minden elismerésem a színészeknek, hogy ennyi forgatási napon keresztül képesek azt az egyetlen grimaszt vágni, ami nekik adatott. Itt van ez a Pizarro nevezető algonosz, akinek szerintem celluksszal ragasztották a felhúzott szemöldökét a homlokához, hogy gonoszul nézhessen continualmente.Az én mimikai izmaim már rég bemondták volna az unalmast.És ehhez jönnek az egyéb kellékek.Pl Esmeralda, miután a börtönben megkínozzák, felnégyelik, gyereket szül és befalazzák, noch dazu körberohangálja háromszor a Popocatepetl-t, élrevasalt, mélyen dekoltált parasztingjében megjelenik a képernyőn, frissen mosott, ondolált hajjal, kifosgástalan sminkkel. Na ja, Drei Wetter Tafft, a frizura csak tart és tart és tart...
És erre van igény, és itt nem a nyolcvanéves anyámra gondolok, aki szegény örül, hogy valahogy eltelik a nap, mert már süketül, vakul, alig bír járni, hanem a sok unatkozó szépasszonyra, meg az olyan félművel pasikra, akik annyit se tudnak, hogy az előltöltős puska nem dobja ki a hüvelyt, a haslövésbe meg manapság is belehalnak, nemhogy kétszás évvel ezelőtt.Hic transit gloria mundi.
És aztán itt van a nemzet Joshija. Húúúúúú, de szar. Pesze lehet, hogy az a baj, hogy mindenféle külföldi kibeszélő sókon, pl Karlwass, David Letterman, de ide tartozik Balázs is, szocializálódtam. Ez az ember nem old meg semmit, hülyeségeket kérdez, azt is olyan szenvtelen hangon, mint egy jobb napokat látott üzenetrögzítő, töri a magyart/ ez a legkisebb baj vele/, sótlan, unalmas, nyavalyás. Joshika a maga szenvtelen módján csak ennyit mond, szégyellje magát, aztán elköszön, de csak 20 másodpercre, mert a reklám után vissszajövüüüünnk!

Jaj,megint tél!

Kedves Feleim!

Olyan szép idő volt , a biológiai órám már teljesen tavaszt jelzett.Jó,jó,tudom.Februárt írunk,belefér.Mégis zavar,hogy a természet úgy incselkedik velünk,mint egy rátarti,szeszélyes szűzlány,aki nem tudja,mit akar.Meg persze az is,hogy a filozófia magasságokból kicsit lejjebb ereszkedjünk,hogy a múlt héten tévedésből a benti félcipőmben jöttem haza Kaposvárról,a téli ott maradt.Kénytelen voltam egy ezerforintos (!!!) teszkógazdaságos magasszárút beújítani,hogy ne merüljek el a térdig érő hóban.A derekam lassan helyrejön.Rendészúr persze,olvasván a wiwes üzenetet nagy betegségemről,nem állta meg epés megjegyzések nélkül, utalva bizonyos lepedöakrobatika-túlzásbavitel nevű tünetegyüttesre,melyről a szakirodalom mostanában cikkezik,és férfiakat támad meg, és olyan közösségekben fordul elő,ahol az ivararány olyan 1 a 9-hez a hölgyek javára.Hát igen,azt hiszem,ennek utána kell néznem...

beszélgetés

Primadonna:Ja, ezt el kell mesélnem.Volt egy viharos kapcsolatom, aminek véget vetettem.
Bika: Na, és most minden ok?

Primadonna:Azt hiszem, igen. De a pasi nem akarta tudomásul venni. Másnap ugyanúgy hívott, virág, újabb és újabb szerelmi vallomás. Hiába mondtam, elég, csak jött, keresett, zaklatott.

Bika: Hát igen, ez nem egyszerű. És?

Primadonna: Egy újabb kellemetlen közjáték után, amikor állati kínos helyzetbe hozott a barátaim és még mellé a munkatársaim előtt, úgy döntöttem, végleg pontot teszek az ügy végére. Felmentem a lakására, szétborogattam mindent, elmondtam mindennek, módszeresen hozzávagdostam a polcról az összes könyvet, aztán sarkonfordultam és otthagytam a romhalmaz kellős közepén.

Bika:Hmmm. Tudtam, hogy temperamentumos vagy, de ennyire? És hatott a dolog? Megértette?
Primadonna: Igen, a dolog hatott, talán túlságosan is.
Bika:Ezt meg hogy értsem?
Primadonna: Ahogy mentem le a lépcsőn, rádöbbentem, hogy most tényleg vége, se több hívás, se virág, aus, ende, finish. Olyan fura ürességet érzek, már-már olyan, mintha hiányozna....

alkalmi

Úgy döntöttem, láncdohányosból alkalmi füstölővé képzem át magam. Szó ami szó, lassan a napi két doboz is megvolt, tennem kell valamit. Aztán el kezdtem gondolkozni, mit is jelent az alkalmi. Alkalmi vétel, alkalmi szerető, alkalmi áruház....Hmmmm. Ha csak az alkalomra várok, hogy rágyújthassak, hát az lesz mindig. Most épp rohadt szomorú vagyok, mert fáj a derekam és kimarad a holnapi görbe este koncertestül, kicsapongásostul, ergó a dekk alkalom arra, hogy lenyugtassom. A reggeli kávé cigi nélkül szar, de a szomszéd Lindi átjön tarhálni, itt az alakalom, egyet nekem, egyet neki.Valami mást kell kitalálnom, a zéró és a végtelen közt valami olyan középutat, amikor az ember tényleg élvezetből füstöl, nem pedig a nikontinéhség miatt. Talán az alkalom fogalmát kell pontosabban meghatározni. Pl buli, családi ebéd,találkozás XY-nal.... Valahogy nehezen forog az agyam most, és ez a fura kesernyés íz a számban, és 20 másodpercenként mintha egy malbisdoboz úszna át a képernyőn, és honnan jön ez a fínom dohányillat, jajjjjj, fön még talán van egy ízesített szivarkám ......
Na jó, Skacok, csesszétek meg! Elég volt, adjatok má' egy cigit!!!!!!

beindult a gőzhenger

Kedves Feleim!

Idestova egy hete lesz, hogy utóljára írtam. Hát igen.A vizsgaidőszak langymelege után tényleg ezerrel beindult minden. Sőt, már a múlt hét is a szervezkedés- tervezkedés jegyében telt.Szükség is volt rá. Biztos ismeritek azt, mikor az ember arra vár, végre történjen valami, aztán meg hirtelen, mikor valami megzavarja az állóvizet, az események egész sorát indítja el, az ember csak sodródik és kapkodja a fejét. Valahogy én is így vagyok most, már-már kétségbeesetten próbálok lavírozni a különböző feledatok, felkérések, turnék, baráti és egyéb meetingek között. Viszont nem véletlenül vártam annyira a hétvégi szülinapi bulit Debrecenben.Volt tanárom 70. szülinapjára újra összejöttek az ötven letanított évből a növendékek.És vannak páran. Felköszöntöttük az Öreget, csellóztunk egy jót, utána pedig szabadjára engedtük a beszélgetésnek, mesélésnek azt a folyamát, amely csak a közös gyökérrel rendelkező, egyazon szubkultúrához tartozó embereknek adatik meg. Persze néha igencsak gondolkodni kellett, ki -kicsoda, mert az idő azért halad, és mindanyian változunk, sajnos leginkáb öregszünk. Szokásomhoz híven igyekeztem ezen kívül is mindenre és mindenkire egy kis időt szakítani, de nem igazán sikerült. Mivel kiszolgáltattam magam egy baráti szívességnek, pont ott nem tudtam igazán időzni, ahol leginkább szerettem volna.Az időhiány miatt aztán elhagytam a telefonom, személyi és jogsi nélkül furikáztam a városban, és úgy egyáltalán mindenféle buta helyzetbe kerültem. Pl a jó előre elkészített kottacsomag, az ajándékba szánt borok mind ottmaradtak a jó öreg Kapozsváron, ahonnan eleve két óra késéssel indultunk a kollégám szuttyogása miatt.Mindezekkel együtt is úgy érzem, sokféle szempontból feltöltöttem az aksikat.

Az utóbbi időben már tettem megjegyzéseket a vonatozással és a vasutasokkal kapcsolatban. A tegnapi nap sikerült újabb kellemetlen élménnyel gazdagodnom. Ugyanis leszakadt a felsővezeték, a kékkabátosok tudták ezt, de hagytak minket felszállni. Aztán megálltunk Gödnél, ahol is közölték, határozatlan ideig nem megy a szerelvény tovább. Egy ismerőssel leszálltunk, kilómétereket gyalogoltunk a buszig, és kb másfél órás késéssel be is értünk.Persze a csatlakozásnak annyi volt, így 11 helyett du. 3-ra értem a kegyetlen-egyetemre. A bajt tetézte, hogy elfelejtkeztem róla, hogy már nem vagyok húsz éves, a nehéz táskával átugrottam egy árkot, a derekam meghúzódott, úgyhogy most csillagokat látok, beszedtem egy marék fájdalomcsillapítót, de még semmi hatás. Ezzel a vasúttal mindig van valami, ha meleg van, az a baj, ha fagy az a baj, a fúj, az a baj, mi meg szívunk, mint a torkosborz. Lehet, hogy a kékkabátosok túl sok Belgát hallgatnak.De én előbb-utóbb valamelyiknek kitekerem a nyakát. Nem tudom, a hétvégi edzőtáborral és a Kispál koncerttel mi lesz? Bár még csak szerda van...

A kölök beszól

Kedves Feleim!

Múlt hét pénteken,atyai kötelességemnek eleget téve,elzarándokoltam életem egyik főműve,Roncsa lányom iskolájába,szülői értekezletre.Nem szeretnék közhelyeket puffogtatni,miszerint a pedagógusoknak a pedagógus-gyerekekkel és pedagógus-szülőkkel van a legtöbb gondjuk, bár ebben sok az igazság,de több mint húsz éves tanári tapasztalattal a hátam mögött,melyben három év ofösködés is volt,talán lehet némi fogalmam,hogy kéne mennie a dolgoknak.Azt is el kell mondanom, hogy egyházi gimiről van szó,aminek kiválasztásakor sokat nyomott a latba,hogy tanítottam ott pár évet,ismerem a kollégákat,az Izgatóbácsit,akinek ha köszönök, laudetur Jesus Christus, in aeternum amen helyett azt monjda, hagymáel,mizujs?Sajnos Ofőnéni késöbb került oda.Már az első szülőin letette a névjegyét.Mikor a lehangoló élmény hatása alatt,kétségektől gyötörve autóba ültünk,csak annyit tudtam mondani:ez egy fasz.Életem Párja pedig:ez egy hülye picsa.Jaj,most jut eszembe!Tegnap esküt tettem Szentborbálának,hogy nó mór rúd ikszpresönz in my rájtingz,óldau déj hev pauörfúl sztájlisztik veljú.Átfogalmazom.Ez egy hímtag.Ez egy butuska végbélnyílás.A kölök előtt persze hallgattunk.Ám három nap múlva,mikor a kölök hazatolta a bicajt a suliból, a csácsumiapuci utáni első mondata az volt:apa,ez a nő gáz,vagy inkább ultragáz.És a megfogalmazás azért ilyen visszafogott,szofisztikált,mert még erős benne a szülei,a felnőttek,a tanárok iránti respektus,ami,mint tudjuk,később egyre gyengül.Ilyen előzmények után érkeztem a suliba,ahol Ofőnéninek az eddig megismert rossz tulajdonságai mellé sikerült újakat felvonultatni.Például nem tesz jót egy jobb sorsra érdemes szülőnek,ha azt látja,hogy akire a gyerekét bízta,úgy viselkedik,mint egy elemis kislány,aki bepisilt,mert nem mert kikéretkezni a vécére,és nem tud mit kezdeni a rakottszoknyáján lefelé,matrózblúzán felfelé terjedő folttal, a lecsorgó lével,amiben fehérzoknis lába a pántos cipőben tocsog.Meg az se,hogy abszurd drámákon,szabad versen,Jancsó-filmeken edződött intellektusommal se sikerült megfejtenem,vajon a logika és rendszer nélkül összedobált mondatoknak mi a fenyő értelme van.Minek fizetettnemiaktusozom itt az időt.Már láttam,ahogy Ülőbika főnök Ofőnénit kekaratézza,felapritja,megskalpolja,fejét lándzsára tűzi,hogy a gonoszt riogassa.A végén ottmaradtam,hogy bemutatkozzak és érdeklődjek.Ofőnéni láthatólag gondban volt,mikor a vezetéknevem meghallotta.Csak a lányom keresztneve gyújtott kis szikrát.Ááá,Roncsa,aki udvariasan,kultúráltan,de mindig megmondja a tuti!Hát,Feleim,ha ez tényleg így megy déj báj déj,nem csoda,hogy a kölök beszól.

a szajré

Tisztelt Bíróság!

Töredelmesen bevallom, beálltam fatolvajnak.Ez még akkor is igaz, ha mások által már kidobott fenyőkről van szó. Tegnap este, ha úgy tetszik az éj leple alatt, az autó után kötöttem őket és behúztam az udvarra. Két nagy, több mint 3 méter magas fa lett a szajré, kb 20 centi átmérőjű törzzsel. Már le is gallyaztam, összefűrészeltem öket. most egy biztonságos helyen száradnak.Tudom, hogy tettem megbocsájthatatlan és egyetemi oktatóhoz méltatlan. Pláne, hogy nyereségvágyból követtem el. Történt ugyanis, hogy megjöttek az ehavi csekkjeim, többek közt a gáz, és már a rájuk vetett első pillantás komoly kardio-vaszkuláris problémákat okozott. Bár nem vagyok egy fejszámoló-zseni, de rövid idő alatt átláttam, hogy a költségvetés borul, a gatyámból kilógó seggem egyre nagyobb felülete válik láthatóvá, már közel az egész. Tavalyelőtt vettem a nappaliba egy lemezkandallót, ami az alsó szintet befűti, vettem hozzá brikettet meg fát. De karácsony környékén rohadt hideg volt, még mellé mindenki otthon tanyázott. A gázóra meg pörgött, mint a motolla. A fa is rohamosan fogyott. És akkor január elején kiszúrtam a két kidobott fenyőt. Legalább 50 kg tiszta tüzifa. Kerülgettem, nézegettem, egyik este, persze sötétben, megpróbáltam kézzel megmozdítani, de túl nehéznek bizonyult. Ezért azt eszltem ki, hogy a vontatókötéllel az autó után kötöm. És hétfő este, próba után megtörtént a dolog. Szerencsére senki se látott, kicsit köd is volt. Meg kell mondanom, hogy nem érzek semmiféle lelkiismeretfurdalást. Hiszen a fizetésem az egyetemen öt éve egy fillért se emelkedett, miközben az árak az egekbe szöktek. Az euró mostani "szárnyalásáról" meg ne is beszéljünk. El kéne mennem Londonba egy állásinterjúra, maga az állás Abu-dabiban lenne, de az időpont szar, nincs pénzem a repjegyre, a doktorim következő részletére. Különben meg tök méltatlan, hogy ennyi év meló után, sikerekkel a hátam mögött, filléres gondokkal kell szembesülni. Nagy marha voltam, mikor néhány évvel ezelőtt nem mentem el Amerikába. Csak hát én magyar vagyok, itt szeretnék alapvetően boldogulni.Tisztelt Bíróság! Bízom benne, hogy a fenn közölt tények, és töredelmes beismerő vallomásom fényében helyesen és számomra kedvezően fog dönteni. Ja, és ha lehet, azt a két törött tölgyfa széket elvinném gyujtósnak, és kérem, szóljanak, ha azt a kopott, de masszív emelvényt, amin a tisztelt Bíró úr ül, ki akarják dobni, én elvinném....

a mi me gusta mucho

http://www.youtube.com/watch?v=p8hKL_WANKU

Tiefe Wasser sind nicht still

Igencsak súlyos ez a reggel,ami elsősorban a koránkelésnek,a tegnap későn elfogyasztott hagymás babsalátának és a Britanniával történt legutóbbi incidensnek tulajdonítható.Az incidensről kiderült,hogy az alapja egy félreértés,a technika buta játéka. A kiváltott heves reakciók both side of a kis liaisonunk alatt történtek fényében valahol érthetők,mégis meglepők.Úgy látszik,a csatorna nem elég széles...És egy ideillő klasszikus.

Tiefe Wunden muss man graben,wenn man klares Wasser will.
Rosenrot,oh Rosenrot,tiefe Wasser sind nicht still.
/Rammstein/

copyright

Salve Boholy!

Azaz Bolyhe, vocatívuszban, ha feltételezzük, hogy masculinum, ami úgy deklinálódik, mint dominus, domine, Paulus, Paule, bár a latinban viszonylag kevés az elipszilonra végződő főnév. A másodközlésért neked járó jogdíjat, melyet én kb egy négyzetméter vodka-sörre saccolok, megfelelő időben és minőségben eljuttatom.

hűűű, de ráérztél, vazzee!!! 2-3

Kedves Feleim!

Távol álljon tőlem idegen tollakkal ékeskedni, de Lotterfeld Boholy enegiavámpírologiai szösszeneteit muszáj közzétennem, mindannyiunk okulására.Íme újabb kettő.
http://tundergyar.blog.hu/2009/01/17/az_orakulum
http://tundergyar.blog.hu/2008/02/22/az_arcnelkuli_ember

hosszú hétvége

Kedves Feleim!

Végre géphez kerültem, de nem tudom, mennyire leszek képes összeszedni a gondolataimat.Így inkább hagyom szabadon folyni őket, majd kiderül, mi az eredmény. Szóval alapvetően szeretem a nyelveket, de két napja mást se csinálok, mint a a lányom házi feladatában segédkezem, mert a pocoknak az a kényszerképzete, hogy apuci úgyis mindent tud, akár szótár nélkül is. Ez azonban enyhe túlzás, nem beszélve arról, hogy ha már angolul kell olvasnom, szeretem én kiválasztani, mit. Pl az kurvára nem köt le, Kylie Minoque viaszszobra túl szexi-e, és a gyerekek esetleg megállnak a növésben, ha meglátják a magasszárú csizmájában és a vörös, átlátszó fehérnemüjében. Nem beszélve arról, hogy suttyomban végre sikerült megvennem eredetiben Marquez-től a Szerelem kolera idején-t, itt dugdosom csütörtök óta, nehogy lecsesszenek a pénzkidobás miatt, de bele se szagoltam. Olyan érzésem van, mintha valami titkos vonzalmat kéne palástolnom, kerülgetem, vonz mint a mágnes.Mint Woody írásában, a Rosszlányok a menzán-ban, mikor a pasas örömlányok helyett fiatal bölcsészcsajokat vesz meg titkos légyottokra, melyeken Nitsche, Strauss, Andy Warhol megvitatása volt a prostitúció tárgya. A jó öreg Woody nem véletlen van jelen szinte állandóan a gondolataimban. A szorongó értelmiségi botladozásait senki nem mutatja meg jobban. Most is ment egy filmje valamelyik adón, a Jáde skorpió átka. Tudom, sokan fanyalognak, hogy azért az Annie Hall, meg Amit tudni akartok a sexről.., de én szinte minden filmjét kedvelem, hihetelenül jól szórakozom, felfrissít, felvidít. Kicsit már várom, hogy elinduljon a második félév. Tényleg rám fért ez a kis lazázás, de mostmár valami izgalomra vágyom. És ahogy a kegyetlen-egyetemen, meg úgy egyébként a dolgok látszanak, az izgalmas forgatag és megtermékenyítő zűrzavar meg is lesz. Nem tettem újévi fogadalmat, márcsak kabalából se, de ez a spanyoltanulás-projekt igazán érdekel, és a doktorimmal is kezdenem kéne megint valamit. És néhány külföldi út is folyamatban van, bár az angollal most épp torkig vagyok, valahogy majd csak megoldom. És nagyon várom a volt tanárom szülinapi buliját Debrecenben. Tíz éve kb ötvenen játszottunk a csellózenekarban. Remélem most is így lesz. Most megyek is, és végre olvasok egy kicsit.
Bueno, mis amigos, hasta luego!

hűűű, de ráérztél, vazzee!!!

http://tundergyar.blog.hu/2008/02/22/az_alig_elo_halott_2

Discovering the world

Fantasztikus természettudományos felfedezést tettem.A reggel kiköhögött kátrány és egyéb váladék mennyisége egyenes arányban áll az előző este elvégzett fekvőtámaszok,felülések,lábemelések,guggolások számával.Az,hogy ez a rengeteg dzsuva hol fér el az ember mellkasában,újabb kutatás tárgyát képezi.

helló turist!

Kedves Feleim!

Sajnos megint egy nyálas, borongós reggelre ébredtem. Tegnap le kellett mondanom egy jó előre megbeszélt sörözést. Annyira jó lett volna kimozdulni, lelazulni kicsit. Nagyon bánt.Bakker!!! Pedig minden jól alakult. Igaz, hogy telefonálgattam egész délelőtt, de legalább sikerült sínre tenni egy csomó dolgot, ami fontos. Pár kivétellel minden jegyet felvittem az ETR-be, lekottáztam és feltettem a netre az új darabot a mai próbára, elrendeztem a házimunkát, útnak indítottam reggel is délután is a srácokat, ápoltam Törvényes Hitvesem nagy-nagy betegségében. De hát tapadnom kellett...Este aztán, mintegy pótcselekvésképp felvettem az edzőruhám és nekiálltam sanyargatni a testem. Bár az állóképességem nem a régi és a napi doboz cigi se tesz jót, szokatlanul könnyen ment. Persze elfáradtam rendesen, most is érzem minden izmom külön-külön. De ez kellemes fáradtság. Még egy kis Zen-meditációval is bepróbálkoztam, ami egy nagy, de kicsit túlnépesedett lakásban nem egyszerű. De a régi reflexek még működnek. Rájöttem, mennyire hiányzik ez nekem. vagy inkább ez is. Edzés után általában nagyon kiélesedik az elmém, az agressziviásom oda és ha elalszom, tuti, hogy álmodom is. És ez általában mindig valami előremutató álom, nem csak kusza képek sokasága, amit pl. egy fél liter vodka és egy disznótoros vacsora után él át az ember. És valahogy ilyenkor annyira tiszta és világos, mit kell tennem, kik az igazán fontosak, kik azok, akiktől jobb, ha távol tartom magam. Minden fekete és fehér. Ülőbika főnök, Szato a szamuráj, Don Giovanni és Anyegin és a Leples Bitang igen jól megférnek egy mással. Kár, hogy ez az állapot csak rövid ideig tart.

Das Glück kennt nur Minuten....

tavaszi fáradtság, téli depi

Kedves Feleim!

Sajnos valamit elbaltázhattam. A Nagy Szellem nem hallgatott meg, a szép időnek vége,köd, fagy, hó, halál.Lehet, hogy a pipa füstje volt túl ritka, a varázsmondóka túl halk, esetleg a sámándob mondott csődöt. Na mindegy.Most tök fáradtnak és letörtnek érzem magam.Törvényes hitvesem is gyengélkedik, valószínüleg rám marad a mai háztartási munka. A bevásárlást már abszolváltam, de azért maradt még ez-az. Azért megpróbálok kicsit koncentrálni. Szóval mégiscsak lehet ebben a predesztinációban valami. Történt ugyanis, hogy múlt hét csütörtökön megkaptam Cseh Tamás összes lemezét. Zsenge ifjúkoromban nagyon szerettem. A szövegek itt vannak ma is a fejemben.

" Reggelre kelve, úgy ahogy ez itt szokás,
Közértbe megy le tejért János és Tamás.
Tócsák tükrében magukat nézve,
Dohányszemcsékkel zakó zsebében indulnak el"

Ahogy hallgattam, előjöttek mindenféle emlékek. Pl mikor a negyedéves szűrőn többedmagammal kirúgtak, este próbám volt, az eredményhírdetésre Kormányzó úr, konzistársam és barátom ment el.Ahogy jöttem haza, a Körút sarkán várt a villamosnál.Nem jött össze, mondta. Karonfogott és elindultunk a Majakovszkij utcán a Gorkij fasor felé. Minden kocsmánál megálltunk és ittunk egy felest meg egy sört. A Vörösmarthy utcánál összekapaszkodva énekeltük Cseh Tamást. A Lövölde térnél már ordítottunk.Beérve a Gorkij fasor 33-ba kivettünk egy gyakorlót és ott folytattuk egész hajnalig.Másnap jött Zsuzsa néni, az auschwitzot megjárt, láncdohányos izgató néni,aki a portástól bizonyára hallot a törökdúlásról. Annyit mondott csak, hogy rá se ránts, Fiam, tebelőled lesz valami.Pedig simán ki is rúghatott volna.Akkor énekeltem utoljára Cseh tamást. Most hétfőn gyönyörű idő volt, szikrázó napsütés, viszonylagos meleg.Igazi tavaszi hangulatom lett. Már reggel elmentem otthonról, intézgettem a dolgokat, csatangoltam a városban, és összefutottam Hárfáskislánnyal, akivel a házasságomat leszámítva leghosszabb egybefüggő kapcsolatom volt. Jót beszélgettünk, volt is miről, hiszen húsz éve nem találkoztunk.Annyira fura volt, hisz tudtam, pár centivel magasabb mint én, de most talán a cipősarka miatt, még magasabbnak tűnt. Érdekesen nézhettünk ki együtt. Még most is gyönyörű.Kirúgatásom idején is együtt jártunk.És eszembe jutott, hogy a Kormányzó úrral való korhelykedés után kb két nappal, mikor találkoztunk, kb egy órán keresztül zokogtam a vállán, ahogy kijött rajtam az egész cirkusz utáni stressz. Felnőttként ez volt az első alkalom, apám halálát leszámítva, amikor valaki sírni látott. És egész éjjel zenét hallgattunk...Talán épp Cseh Tamást.

Fura dolgok 1.

Kedves Feleim!Tegnap már bepróbálkoztam,hogy telefonról írjak,de sehogyse sikerült.Annyit azért elértem,hogy a menü,meg minden egyéb arab írással jelent meg.Pedig jó lenne a telefonos út,mert sokszor,mire géphez kerülök,elszáll a pillanat varázsa is meg a kedvem a szellemi erőkifejtéshez.Ülő Bika főnök persze nem hőköl vissza ilyen kis nehézség láttán.Ahogy hajnalban felpattant a vasparipa hátára,orvosságos zacskóját markolva a Nagy Szellemhez fohászkodott,és éles tomahowkjával rendet vágott a weblapok,passwordök,sucurité code-ok erdejében.Áuör förszt uán báj szelfóun uoaz born!UFF.Sziting bull hez szpókön!

vasárnap reggel

Kedves Feleim!

Ma minden úgy indult, mint egy hétköznap. A siserehad kézimeccsre ment, az útnakindulással pedig és igegeskedés, ingerültség jár. Már megint olyan fura álmom volt, de ahogy kimentem dohányozni a gangra, figyeltem a fán ugrándozó mókusokat, hallagattam a harkályt, ahogy kopogtat, egészen jó kedvem lett. Különben most olvasom a jó öreg Sigmund könyvét, az Álomfejtést, egy százasért bugáztam a Nyugatinál. Valahogy most mégse akaródzott a saját álmom elemzgetni. És most többet nem is irok, utálom, ha vizslatják, mit olvasok, mit írok. Ülőbika főnök már a kése után kapkod....

I'm so lusta

Kedves Feleim!

Tegnap le kellett mennem a kegyetlen-egyetemre. Nem mintha valami komoly, súlyos dolgom lett volna, de a jelenléti ívet alá kellett írni. Aztán délutánra lett egy értekezlet. Elég kellemetlen számomra az egész. Az egyik kolléga átvett tőlem néhány csoportot az utolsó félévre, és jól lefikázta a munkámat. Ez önmagában is a köztünk fennálló gentleman's agreement megsértése, mert eddig ha valakinek valami baja volt a másikkal, szépen lerendeztük egymásközt. Persze az illető az utóbbi években különböző vezető tisztségeket töltött be a karon, addig meg mi helyettesítgettük, most viszont vissza kellett térnie a plebsbe. Ez láthatólag eléggé rosszul érinti. De a nagyarc megmaradt. Szomorú, hogy egy kis hatalom hogyan fordít ki magából egyébként jobbsorsra érdemes embereket. Még szerencse, hogy a mostani főnököm megvédett és a kollégák is mellém álltak. Hála az utóbbi évek szorgos munkájának, bizony egyre gyengébb képességű és intelligenciájú emberek vettünk fel, mondván, hogy kell a létszám.És az sem tesz jót a munkamorálnak, hogy ellentétben a régi időkkel, nincs félévismétlés, Lehet a bukott tárgyakat húzni, vonni. Mi nap mint nap szembesültünk ezzel, ő meg most csodálkozott rá. Persze azért bűnbakot keresni nem kéne, pláne, hogy volt egy féléve heti két órában, hogy amit én elcsesztem volna, azt ő rendberakja. Berágtam rá rendesen. És hát hazafelé a vonat... Csaptam is ma egy laza napot. Máramennyire a favágás, jégtörés, teregetés laza elfoglaltságnak minősül. Na jó, zongoráztam, fordítottam is egy kicsit, de ezen kívül csak olvastam, cseteltem, blogokat olvastam,tévéztem, szóval nem vittem túlzásba. Holnap délután már kénytelen leszek dolgozni, a próbák elkezdődtek, és tudatosult bennem, hogy mindjárt vége a vizsgaidőszaknak, a jóvilágnak. Jajjjj!!!! De legalább előtte elmehetek a volt tanárom szülinapi partijára Debrecenbe, jót muzsikálni és elbeszélgetni a régi, daliás időkről.

Cselló for evööööörrr!!!!!!

Mid van? Páros? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást

Kedves Feleim!

Rendszeres újságolvasó és hírek-hallgató vagyok, mégis meglepetésként ért a szmogriadó, és az autózás korlátozása rendszám alapján. Mint volt pesti lakos, a szmog fogalmát nemigen kell nekem különösebben magyarázni. És már az olimpia körüli hasonló hercehurcák kapcsán is az járt a fejemben, a sok nagyszájú aki elvárja a pekingben lakó 20 millió kínaitól, hogy járjon gyalog, mit fog tenni, ha egyszer neki kell lemondania a verdáról, és finnyás valagát buszon, metrón és villamoson utaztatni. És most itt van a helyzet. Ma szállítanom kellett, de csak a párosok közlekedhettek. Így apósommal autót cseréltünk. Hát, állítólag kevesebb volt az autó. Én nem tudom. Hogy őszinte legyek, teljesen lefoglalt, hogy idegen az autó. Megszoktam a jó öreg, lomha, de tágas kényelmes Dáciát, ami a nagyobb kátyúkon is úgy kel át, mint egy ringó gondola. De ez az Ignis, pattog, mint egy gumilabda, csörög, csattog. A kuplung kemény, a gáz puha, rángat, akárhogy próbálok finom lenni. Persze megy , ha nyomom, de véletlenül rápillantottam a pillanatnyi fogyasztásra. Dios mio!

Persze csak az ilyen magamfajta lúzerek aggódnak, hogy megszegik a tilalmat. A tízmillás terepjárók kopasz, kigyúrt, vagy épp soláriumozott fejű hirtelenszőke sofőrjei nem nagyon zavartatják magukat. És hát nem ártott volna a rend őreit is némileg kiokosítani, what to do?
Egyébiránt már eléggé kezdek torkig lenni az utóbbi idők közekedéssel kapcsolatos zűrjeivel. Persze lehet, hogy Ülő Bika nagyfőnök háborog bennem, drága szabadsága korlátozása miatt. Csak nehogy kiássa a csatabárdot...

vasárnap

Kedves Feleim!

Ez a blogolás néha veszélyes játék. Ha jön az ihlet, valami olyan történik, ami megmozgatja a fantáziát, az ember ellenálhatatlan vágyat érez, hogy gyorsan papírra vesse, mégha digitálisan is. Velem meg mindig történik valami. Na , vegyük csak sorjába. Ott volt a csütörtök, mikor Moncsit vártam a nyugati-aluljáróban, és jött az a fiatal kurva. Egész jól öltözött volt, értelmes, helyes arccal. Nagy volt a zaj, először nem hallottam, mit mond, de sejtettem. Mosolyogva visszakérdeztem, hogy mit is szeretne tulajdonképpen? Némi kézpénz ellenében megkaphatom, mondta. Hát, feleltem, ez most nem jön össze. Erre közelebb húzódott, belém karolt,rámmosolygott és olyan bizalmas hangon, mintha régi barátok lennénk, azt mondta. Vársz valakire,ugye? Ok, megértem. Nem lehetett több 13-14 évesnél. Mikor a vasasnál dolgoztam a Rákóczi tér környékén, sokszor előfordult, hogy az legősibb mesterség képviselői leszólítottak, még transzvesztiták is bepróbálkoztak, az nagyon vicces volt. De valahogy egészen más hangot ütöttek meg. Ez a szegény fiatal kölyök ki tudja, hogy került ebbe a körbe.Nyílván kap hideget-meleget, beletaposnak a leendő kuncsaftok is, meg az a nagydarabb barom strici is, akit ott áll a bérletpénztárnál.Én meg emberi hangon szóltam hozzá, és ő ugyanúgy reagált. Különben az egész olyan szürreális volt, háttérben a hittérítővel, az ingyenkaján csámcsogó hajléktalanokkal, szendvicsemberekkel.Figyeltem a metróból kijövőket, próbáltam megsaccolni, kik lehetnek, mit gondolnak.Aztán elmentünk Moncsival gyrost enni, és tök jót beszélgettünk. A próba szegény Sándor halála miatt nagyon nyomott hangulatban telt. A végén elénekeltük az Esti dalt, de nagyon nehezen ment...

Más.Szombaton szülinapi partira voltunk hivatalosak Eszter unakanővéréhez, Laurához. Velük mindig is jóban voltunk, leszámítva egy közös nyaralást, ami pont Laura apja halála után nemsokkal történt, a kifiúk pici volt még, pár hónapos. Lidérces volt. Azóta azonban minden rendben. Készültünk a srácokkal egy kis koncerttel, ami nagyon megült,és kiderült, hogy a nagymamák is tök jól énekelnek. Ottragadtam a zomgoránál kb 3 órára. Ők mondták a dalokat, István, Laura férje leszedte a netről a szöveget, kinyomtatta, én meg játszottam. Volt ott minden, Karádi Katalintól Pinkig.Pár nótát szívesen kihagytam volna, mert olyan dolgokra emlékeztetnek, amit inkább felednék, ha lehet,de egy bárzongorista ne legyen érzelgő.s :-) És hát a négy kicsi gyerek, teljesen odavoltak a keyboardtól, és együtt énekeltük a Shrekből a nótát. Ja, és csellóórát is tartottam mindegyiknek. Olyan rég csináltam ilyet, és meg kell mondjam, magam is nagyon élveztem.Végül is csellótanár az alapvégzettségem. Különben tök fura, hogy velük sokkal szorosabb és meghitteb kapcsolatunk van, mint számos közelebbi rokonnal. Az én családom, vagy aki még megvan, elég messze van, Eszteré meg maga a káosz. Elég későn is értünk haza. Az öreg Dácia megtette a magáét, elnyelt két csellót, a szintetizátort és négyőnket, pöccre indult a minusz húszban, szép öregesen hazadöcögött.

És most vasárnap van, anyámnak meg rossz napja. Megfőztem az ebédet,rendet raktam és épp az agyamat tornáztatom, hogy ne unatkozzatok, kedves Feleim, ha ide tévedtek.

az elmúlt napok

Kedves Feleim!

Túl vagyok néhány érdekes napon, és amit látjátok, kis helyváltoztatás is történt. Mindenesetre megpróbálkozom itt. Előre bocs, ha a forma kicsit még esetlen, de igyekszem a tartalommal kompenzálni.